Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-07-13 / 28. szám
18 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 13. 1972 smm a jaas mmb . , „ ( MIT LÁTOTT A MARINER—9 ? ) Miként ismeretes a Mariner— 9 amerikai űrszonda az elmúlt év november 13. óta kering mint mesterséges hold a vörös bolygó körül. A nagyszámú szakcsoportokra bontott tudományos csoportok most előzetes adatokat tettek közzé a szonda eddigi vizsgálati eredményeiről és fényképfelvételeiről. Ezek közül emelünk ki az alábbi sorokban néhány jelentősebb megállapítást. A szonda egyik legfontosabb feladata a TELEVÍZIÓS FELVÉTELEK továbbítása a földi megfigyelő állomások felé. Az eredeti térképezési tervet toegváltoztatta az a körülmény, hogy a szonda oda- érkezésekor igen nagy porvihar tombolt a bolygó felszínén, igy új tervet kellett menet közben kidolgozni. Az új terv a szonda 26.-ik Mars körüli fordulatakor vette kezdetét, amikoris egy nagylátószögű kamerával ( 11x14 fokos) a látható és tiszta vidékekről képeket készített. Ahol a bolygót elborító porködben egy kis lyukat észlelt a szonda, ott azonnal fényképezni kezdett. Egy-egy 12 órás keringési idő alatt összesen 31 expozíció történt. Sajnos az elektronikus berendezésekben történt műszaki hiba miatt nem sikerült az eredeti terveknek megfelelő arányú szűréssel a tónust és a mélységet szabályozni. így a felvételeken a világos és sötét foltok aránya (a továbbított képpontok fekete-fehér tónusa) valamivel rosszabb ,mint az eredeti tervek szerint számították. De még igy is nagyon jó minőségű és éles képek kerültek a kutatók kezébe. A felvételek értékelése részben megtörtént, és ennek alapján számos a bolygóra jellemző eddig nem vagy csak kevéssé ismert alakzatról szereztünk tudomást. így a bolygó egyik legjellemzőbb alakzata az északi szélesség + 15 fokánál húzódó hosszú szakadék-szerű képződmény, és a körülötte elterülő mélyföldek és marsbeli sivatagok vidéke. Az ugyancsak a bolygóra jellemző magasföldek közvetlen magasságát a környezethez viszonyítva csak közvetett úton lehet megállapítani a felvételekből. A felvételekből kiszámítható volt, hogy a porkód felső határa a bolygó felszínétől számított mintegy 60 kilométer magasságig nyúlt, ahol a légnyomás 0,01 és 0,1 millibár között mozgott. A nagyszámú televíziós felvételekből megállapítható volt a porviharral terhelt légkörben húzódó különböző szeny- nyezett rétegek elhelyezkedési zónája is. így mintegy 40 kilométer magasságban észleltek egy sűrűbb szennyezett porréteget. Ennek a színe sárgás volt és jobban eltért az alacsonyabban fekvő inkább vörösebb színű légrétegek szinétől. A magasföldek általában sötétebbnek tűnnek a felvételeken,mint az alacsonyabb területek. A Mariner—9 több felvételt készített a Földről is látható és távcsöves megfigyelésekkel is azonosítható Nix Olympica alakzatról. Kiderült, hogy ez a mintegy 40 mérföld átmérőjű csaknem kör alakú kráter mintegy 4-5 kráterlépcső összetett változata, amelyek körkörösen épültek egymásra. Belsejében a holdi kráterekhez hasonlóan egy központi kúp látható. Egyébként a többi mars kráterek is gyűrűs alakzatúak és nagyon hasonlítanak a Hold krátereihez. A felvételeken jól tanulmányozható az úgynevezett Északi Folt is. Ez a sötét csaknem 100 kilométer átmérőjű teljesen földi vagy holdi formációhoz hasonló mélyföld még abban is hasonlít földi és holdi társaihoz, hogy terraszos szerkezetű. A Nix Olympica, az Északi és a Déli Folt minden tekintetben a földi kalderákhoz hasonlítható, és az eredetük a közpe ti részeken kitört vulkáni tevékenységgel magyarázható. A vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a képződmények sokkal inkább vulkáni eredetűek, mint sem becsapódásos mélyföldek/illetve kráterek lennének. A Nix Olympica szomszédságában a porvihar ellenére is szép képek készültek. Van ott egy kb. 500 km hosszúságú alapon elnyúló hegylánc mintegy 6 km magasságú a környező bolygófelszín szintjéhez képest. A hegylánc fökrátere egy 65 km átmérőjű vulkánikus kráterlánc-sorozatból áll. A Nix Olympica vulkáni csúcsa és környezete még a Hawaii Szigeteknél is nagyobb (ezek alapja 225 km átmérőjű és 9 km-re emelkedik ki a Csendes Óceán alapjából a Mauna Loa csúcsnap. Nagymennyiségű kanyonszerű szakadékot is észleltek a kutatók a felvételek értékelése során. Ezek zöme mintegy 300 mérföldre délre a marsi egyenlítőtől helyezkedik el. (A régi hagyományos néven a Tithonius Lacus vidékére esnek.) A mintegy 300 mérföld hosszú és 75 mérföld széles kanyonszeru szakadék valószínűleg a marsi geológiai törésvonalak nyomát jelöli ki. Keletkezésükben azonban részt- vesz a marsi szélrendszerek nagy eróziós (felszínformáló) hatása is. A Mariner—9 felvételei nyomán a Mars bolygót geológiailag aktív, vulkánikus és eróziós hatásoknak erősen alávetett bolygónak ismertük meg. ULTRAIBOLYA ES INFRAVÖRÖS MÉRÉSEK. A Mars-atmoszféra ultraibolya tanulmányozására a Mariner—9 ultraibolya spektrométerrel I végzett és végez megfigyeléseket. A méréseket akkor végzi amikor a napkorong (napkeltekor) felmerül a Mars atmoszférájának a műszer látóhatására eső vonalán. Ugyanilyen berendezésekkel látták el annakidején a Mariner—6 és Mariner—7-et is. Ezek 1969-ben detektálták a Mars légkörében az atomos hidrogén, oxigén és szén, valamint a széndioxid és a szénmo- noxid jelenlétét. Ez a marsi légkör-összetétel arra utal, hogy a bolygó légkörét a Nap ultraibolya sugárzása aktivizálja. (Ugyanúgy mint a Földit!) Megállapítást nyert, hogy a felsőlégkör sűrűsége és hőmérséklete a napaktivitás változékonyságának a függvénye. Ez a hatás a Marsnál a földi légkör hasonló sajátságainál is erősebben mutatkozik. A Marslégkör alsó rétegeit tanulmányozva az ultraibolya spektrométer segítségével megállapítható volt közvetlen úton a planetáris poranyagnak a légkörben lévő aránya. A szonda infravörös spektrométere 5 - 50 mikron hullámhosszakon végzett méréseket. Kimutatta a széndioxid jelenlétét 12-18,5 mikron hullámhosszakon. Ez különösen a pólusok vidékén volt jelentős, de mint jelenlévő alkotóelemét a légkörnek az egész bolygó körül mérhető értékben detektálta. 9 - és 22 mikron hullámhosszakon az atmoszféra szilikát szennyezettségét mérte a műszer. Laboratóriumi kísérletekből tudjuk, hogy a sziliciumoxid (SÍO2) jelenlétére utaló szinképi vonalak csúcsértéke a vizsgált ásványok szilikáttartalmától függ. Az előzetes becslések értelmében a Marslégkörben viharok alkalmával lebegő szilikát tartalom eléri az 55-60 százalékot is! Az infravörös spektrométerrel sikerült megmérni a pólusok vidékének thermális (hő) sugárzását. A déli hósapka környékének felszíni hőmérsékletére 140-10 Kelvin fok adódott. Ez az érték világossá teszi, hogy a hósapkák a sejtéseknek megfelelően fagyott széndioxidból állnak. A mérések arra utalnak, hogy nagyon kis mennyiségben jelen van viz- gőz is a sarkok tájékán, de csak elenyésző mennyiségben. A Déli Folt (Déli Pólus vidéke) valamint az azt mintegy 300 küóméter körzetben körülvevő terület néhány fokkal melegebb volt mint a várt érték és a további környezetként számításba jövő vidékek. Ez arra utal, hogy a légkörben valószínűleg helyi mozgás és a hőmérsékletet befolyásoló jelenségek játszódnak le. (Áramlások.) A MARS HOLDJAINAK VIZSGÁLATA során a Mariner—9 igen “szoros” (közeli) felvételeket készített a két égitestről, amelyeket Phobos és Deimos néven tartunk számon. A felvételek nyomán megállapítható volt a két égitest pályahelyzetében mutatkozó eltérések bizonyítása is. így a belső hold a Phobos két fokkal előre mig-a külső a Deimos körülbelül egy fokkal mögötte jár a számított,illetve a. Földről meghatározott pályahelyzetének. Igaz tehát, hogy az egyik Hold siet,a másik késik a pályáján. Minthogy mindkét hold közeli pályán jár a Marshoz, összehasonlítás távolságban a sietés és késés magyarázatára mérhető értékű nincs, ez j jelenleg még magyarázatra és további vizsgálatra szorul. A két hold árnyéka időnként a Marsra esik. Ám a Föld Holdjától eltérően nem a teljes,hanem csak a félárnyék. így a marsbeli napfogyatkozások sohasem olyan teljes értékűek mint a földiek. Egy képzeletbeli megfigyelő a Marson a holdacskák által vetett árnyék vonalába állva kevesebb mint egy percnyi napfogyatkozást észlelne. Mivel a Phobos keringési ideje csak 7 óra 39 perc,egy marsnap alatt három fogyatkozás észlelhető. A KÖVETKEZŐ HÓNAPOK TERVEI. Március végén a Mariner —9 befejezi a negyedik 20 napos feltérképezési programot a bolygó —65 fokos és +50 fokos szélességei között. Időközben változtatni kell a bolygó körül keringő szonda rádióantennáinak irányát, mert a Föld—Mars egymáshoz viszonyított pályahelyzete a két bolygó keringése miatt megváltozik. Április 2 és junius 3 közötti időszakban a szonda minden keringése során áthalad a Mars árnyékán. Egy-egy áthaladás 95 percet vesz igénybe, amikoris a napelemek nem működnek, és ezen idő alatt saját energiaforrását használja a szonda. Egy-egy áthaladás során kisebb hömérsék- letváltozáson is átesik majd a Mariner—9. így mintegy két hónapos időtartamra a Mariner—9 műszakilag inaktív állapotba kerül. Adatokat felvesz ugyan, de csak későbbi időpontban játssza vissza azokat a Földre. Hetenként egyszer úgy manőverezik, hogy adóantennái a Föld felé irányuljanak, és a visszajátszás időtartama alatt a saját engergiaforrását használja majd fel. Szeptember 7-én a Mars a Földről nézve a pálya túlsó oldalán lesz és vele együtt a Mariner—9 is a Nap mögé kerül. Erre az időre tervezik a relativitás-elmélettel kapcsolatos kísérlet elvégzését. A Marsról érkező rádiójelek ugyanis az elmélet szerint a Nap gravitációs mezejében eltérítést kell szenvedjenek. SCHALK GYULA iDüá aaiaaaaaasaom
