Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-07-13 / 28. szám
16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 13. 1972 A TERMÉKENYSÉG KARNEVÁLJA Égy ősi indiai legenda úgy tartja: jóval a hindu istenek megjelenése előtt — pedig azokat is ugyancsak régi idők óta tartják számon — egy boszorkány uralkodott az egész földkerekségen. Gonosz asz- szony volt ez a Holika nevű boszorka, és lépten- nyomon, ahol csak tudott, ott ártott a Földlakóinak, az emberi lényeknek. Az embereknek azonban, mert összefogtak és határozottak voltak, végül is sikerült legyőzni és elégetni Holikát, a gonosz boszorkányt. Az ö emlékére évezredek óta minden évben Holi-nak nevezett nagy örömünnepet tartanak a hinduk. Persze, a hatalmas Indiának nem minden területén lehet találkozni az ilyen régi, az emberiség őskorából származó kultusszal és rítusokkal. Azonban egy Baldeva nevű észak-indiai faluban ezek az ősi hagyományok igazi valóságukban fennmaradtak. Kora hajnalban nők, férfiak, gyermekek, aggastyánok hatalmas zarándok-folyama áramlik Baldeva felé, a fehérkupolás ősi hindu templomhoz, mert itt van az ünnepség köz- és kiindulópontja. Több tucat színes kendövei és zászlóval díszítik fel ez alkalomra a faluból kiemelkedő templomot. Messzire hallatszik a dob- és énekszó is, a rituális (szertartásszer'ü) ünnepség elmaradhatatlan kísérőzenéje. A muzsikát külön ennek az ünnepségnek a tiszteletére komponálják, és a lakosság azt negyven napon át énekli, játssza. Mint színes karnevál, olyan a falu minden utcája, de különösképpen arra hasonlít a templom udvara. Ezt a térséget egyébként ilyen alkalmakkor sárga vízzel árasztják el. A templomtetön is ember ember hátán szorong, akik színes port s folyékony festéket, meg vizet öntenek az udvaron tömörülő hívőkre. A lent állók nem bánják, hiszen ez hozzátartozik a rituáléhoz: nevetnek, táncolnak s különböző edényekben fogják fel a vizet, majd továbbspriccelik azt az asszonyokra. A termékenység jelképe ez a viz, az életet adó vízben gyakran oly mostoha sorsú indiai földön. A nők pedig, a máskülönben oly tartózkodó és félénk indiai lányok és asszonyok, ezúttal teljes szivükkel, felszabadultan vesznek részt a játékban. Nekirontanak a vizet fecskendező férfiaknak, visszalocsolják őket, letépik a férfiak felső ruházatát és közben csuromvizessé vált kendőkkel, rongydarabokkal nemcsak védik magukat, de — s nem is csak enyhén, jelképesen — meg is korbácsolják a teremtés koronáit. Így folyik a végkimerülésig a támadó-védekező játék a férfiak és a nők között, csuromvizesen, felmeztelenül, miközben már okkersárga színben úszik minden. Nemcsak játékos ösztöneiket tombolják ki: mindennek célja is van, az ősi hit szerint. “Minél nagyobb a kavarodás, annál gazdagabb lesz az aratás” — mondják. Mert az annyi szárazságot, éhínséget, e- lemi csapást elszenvedett indiai lakosságnak minden egyes aratás kimenetele létfontosságú. Ezért is bánnak a Holi-ünnepen oly bőkezűen a vízzel, holott hozzászoktak a takarékossághoz. A termékenység fokozódását remélik tőle. Aztán üjabb csúcspontjához érkezik a karnevál. Fiatal férfiak egy csoportja megragad és a vállára emel egy idős, félmeztelen férfit. Az tiltakozik, de ügyet sem vetnek rá. Vállukon hordva elindulnak vele, köröskörül nevet, kiáltozik a tömeg, az asszonyok a magasra tartott öreg meztelen hasára is rá- suhintgatnak vizes kendőikkel. Jelkép ez is: az idős bácsi az óév szimbóluma, a bűnbak, aki az elmúlt év minden csalódásáért felelős. •• Ősi kultusz ez, de azért változtattak is a hagyományokon. Hajdan az óévet jelképező szerencsétlen, védtelen áldozatot meggyilkolták, darabokra szaggatták és testének egy-egy részét elszórták a földeken, a jó aratás biztosítékaként. Ma már nem áldoznak embert: helyette egy feldiszitetl kis fácskát tépnek darabokra. 1902- 1972 A 7 ÉVTIZEDES SZAKMAI TAPASZTALATTAL RENDELKEZŐ IBUSZ MEGHÍVJA ÖNT __________ MAGYARORSZAGRA VÁLTOZATOS SZÍNVONALAS PROGRAMOK FELEJTHETETLEN ÉLMÉNYEKBEN GAZDAG UTAZÁS FORDULJON BIZALOMMAL MONTREALI KIRENDELTSÉGÜNKHÖZ VARJUK ONT IBUSZ Representative of IBUSZ Hungarian Travel Bureau, apt. 904. 4858 Cote des Neiges RD MONTREAL, P.Q Phone 737-3085 üf AZ INKÁK KINCSÉNEK NYOMÁBAN A magas hegyekben arany után kutatnak Stellán Mömer szilárdan meg van győződve róla, hogy elöbb-utóbb megtalálja az inkák legendás kincseit. A 44 éves svéd férfi először Ecuadorban hallott a kincsről. Akkor még nemigen adott hitelt a legendának, de később ellenőrizte a történeteket és megállapította, hogy a kincs mégis ott van valahol az Andesek csúcsainál. Az inkák kincsének történelmi előzménye, hogy amikor a spanyol Pizarro meghódította az inka birodalmat, tűzzel-vassal irtotta az őslakosságot, a kincseket pedig igyekezett Spanyolországba küldeni. Az utolsó inka uralkodó Atahualpa bizalmi embere, Ruminhui akkor döntött úgy, hogy a kincsek egy részét igyekszik megmenteni. A hagyományok szerint több mint 180 tonna aranyat szállítottak az Andesek legmagasabb csúcsaihoz, mivel az Európából jött hódítok a négy-ötezer méteres magasságot nagyon nehezen tudták elviselni, tehát elképzelhető volt, hogy ott nem folytatnak kutatást. Ruminhui volt az utolsó ember, aki a kincs rejtekhelyét látta. A XVIII. század végen azonban egy spanyol, aki Ruminhui egyik leszármazottját vette feleségül, értékes adatokhoz jutott. Akkor IV. Károly spanyol király küldött a helyszínre egy expedíciót, de azok nem találtak semmit. Az utóbbi években tehát Mömer próbálkozott. Eddig tizenegyszer indult már útnak, iszonyú nehézségek árán próbált a kincs nyomára bukkanni, szenvedett a moszkitók szörnyű támadásaitól, a szabad ég alatt aludt, csak vadászatból élt. Legutóbb már siker koronázta próbálkozását, rábukkant az első aranytárgyakra, de sajnos, ugyanakkor állt be az esős évszak és Mömemek vissza kellett térni Quitöba. A svéd azonban továbbra is bizakodik, már szervezi az újabb expedíciót, és egy részvény- társaságot is alapított, a részvényesek fedezik a költségeket, abban a reményben, hogy az majd busásan megtérül. TERJESSZE LAPUNKAT !
