Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-07-13 / 28. szám
Thursday, July 13. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 MUNKÁCSY MIHÁLY C1844-19OO) r ~ m H t t Hete lenyűgöző regeny. Munkácson született, majd szüleivel együtt Miskolcra költözött, ahol apja sótári hivatalnok volt. Mihály anyja korán meghalt. s a mostoha nem volt túlságosan gyengéd a gondozására bízott gyermekekkel. Amikor Munkácsy apja is eltávozott az élők sorából, gyermekei szanaszét széledtek, s igy került Mihály Reök István uramhoz, aki a száz esztendővel ezelőtti gyakorlat szerint, kísérletezett a rábizott csemetével, de mivel tanulmányai elöhaladásával elégedetlen volt, a kisfiút odaadta asztalosinasnak. Mihály nagy keservesen megszerezte a segédlevelet, s mint felszabadult asztaloslegény, Aradon keresett elhelyezkedést. Súlyos betegség döntötte ágyba. Reök István most sem bizonyult túlságosan megértőnek. Felesége annál inkább. A fiatal legényt magukhoz vette, majd kiügyeskedte azt is, hogy Miska egy békéscsabai rajzmesterhez, Fischer uramhoz kerüljön. A fiatalember szerencséjére Fischert meglátogatta Szamossy Elek, aki jóval képzettebb és tehetségesebb művész volt, mint a csabai cimtablafestó. Magához vette az ifjú Munkácsy Mihályt. Szamossy kiváló pedagógusnak bizonyult. Mihályt rávette az olvasásra, művelődésre, s a fiatal emberrel megismertette azt a csodálatos világot, melynek olyan fejedelmei van- lak, mint Raffael, Tizian, Rembrandt, vagy az akkor már világhírre vergődött Markó Károly, Brocky vagy Ferenczy István. Később Mihály Szamossy a- jánló soraival Pestre megy, ahol megismerkedik Than Mórral és Ligeti Antallal. Mihály szerénysége, vonzó egyénisége, jó humora, nótás kedve, de mindenekelőtt — zsenialitása Pestén is barátokat szerez számára. Ligeti Antal nem nyugszik, mig a fiatal művészt, aki akkor már “Levélolvasás” es “Regélő honvéd” cimü képével letette a garast a múvésztársadalom asztalára, ki nem juttatja az i- géret földjére, Bécsbe. Pesti barátai Rahl mesterhez ajánlották be a fiatal embert, aki fel is vette Mihályt. Rahl hamarosan meghalt s igy Munkácsy támogató és jóbarát nélkül maradt. Pénze is fogytán, nem csoda hát, hogy midőn választania kellett: kenyeret vásárol, vagy tandijat fizet, ö bizony a kenyér mellett döntött. A bécsi akadémia hamarosan értesítette, hogy a tandíjbefizetés elmulasztása miatt az intézetből kizárják. Szégyenszemre vissza kellett térnie hazájába, méghozza ahhoz az akkurátus Reök Istvánhoz, aki eddigelé se nagyon bízott unokaöcá-’ cse képességeiben. Mihály müvei azonban rácáfoltak erre a kishitűségre. Most festi a Busuló betyárt■ amely komoly míiértők figyelmet is a fiatal művészre irányítja. Munkácsy Eötvös József segítségével ösztöndíjat kap, s igy kijut az európai képzőművészet egyik centrumába, Münchenbe. Csalódás éri. Az igazi nagy tehetségeket Piloty veszi magahoz. Mihályt csak a magyar származású Wagner Sándor méltatja figyelemre. Mégis eljön az első külföldi siker. A világhírű Kaulbach komoly dicséretben részesíti Mihályt; ennek óriási hatása van otthon, Pest-Budán is. Egyre-másra alkotja azokat a képeket, amelyek már nem a tehetséges müncheni akadémistát, hanem a kész mestert mutatják meg. Csak a legfontosabbakat említjük: Árvíz, Vihar a pusztán, Dűlő szénásszekér. A hajdani asztaloslegény, aki a maga bőrén tanulta meg az öreg igazságot; “több nap,mint kolbász”, végigkoplalja a tanévet. Megy Düsseldorfba, ahol végül is az akkor igen divatos mestemél: Knaus - nál köt ki. Később megfesti az “Ásító inas"-1, mely már nem édeskés életkép, hanem keserű vallomás. Munkácsy azonban méreteiben nagyobbatjnara- dandóbbat akar alkotni. Titokban megfesti a Siralomházat.A halálraítéltet allitja a remekmű központjába, a kitaszítottat, akit már nem vigasztal se pap se biblia, dacos bátorságával várja hát az utolsó percet; talán azzal a homályos felismeréssel, hogy lehetséges az is: bűneiért nemcsak önmaga felelős, hanem egy kegyetlen,könyörtelen világ is,mely a bűnökbe kergette. A festményt azonnal megvásá - rolja egy külföldi gyűjtő, de Mihály csak azzal a kikötéssel adja el a képet, hogy előzőleg beküldheti a párizsi Salon nemzetközi kiállítására. A párizsi évad szenzációja az addig ismeretlen magyar es a csodálatos remekmű, mely egy távoli világból hoz üzenetet, de olyan megrendítő erővel, hogy ehhez csak az orosz irók feltörése hasonlítható, midőn regényeikkel megjelentek a párizsi könyvesboltok kirakataiban. A sikeres művészhez rögtön bekopogtat a műkereskedelem, Goupil ur több éves szerződést kínál, persze jelentős ősszeg kíséretébeni es Mihály most torpan meg életében először. Colpachban élő barátait keresi fel, itt akar felkészülni a szerződésben lekötött müvek megalkotására. Valami érthetetlen, megalázó kishitűség fogja el. Hogy egy műkereskedő, látatlanban, vagyonokat kínál fel. Ez csak álom, amiből fel kell ébrednie. A válság any- nyira megrázza, hogy öngyilkosságot kisérel meg. Hamarosan magához tér ebből a kábulatból s ebben az “ébredésben” nem kis része van a colpachi ház úrnőjének Cili asszonynak, aki egyelőre egy dúsgazdag báró hitvese, de már most komoly érzelmi szálak fűzik a fiatal magyarhoz. A báró halála után Munkácsy feleségül veszi baron des Marches özvegyét. Hatalmas lépés a társadalmi felemelkedés lépcsőjén. De igen nagy veszedelem is: a “barone” fejedelmi élethez szokott és most hajszolja férjét, hogy az királyi környezetet teremtsen számára. Munkácsy megválik Goupiltól s egy jóvalügyesebb, ma igy mondanánk: “rámenősebb” műkereskedővel köti össze az életét. A sajtó egy része isteníti. De van egy tábor, mely ke'ményen támadja. Irigység? Lehet. Vagy talán egy uj szellem, mely Munkácsyt már maradinak Ítéli? Meglehet ez is . Munkácsy ebben az időben festi meg képdrámait, a vak Milton, az Elveszett Paradicsom,az óriás testa- mentumi képek: Krisztus Pilátus előtt, • Golgota, Ecce homo. Áldoz a hazafias felbuzdulásnak is (Honfoglalás) es csak úgy mellékesen megfesti életműve egyik kiemelkedő remekét — Liszt Ferenc portréját. Dicsérik és imádják. Istenitik és lebecsülik. Pedig egyik tábor sem ismeri igazában. Hiszen e monumentális képóriások mellett olyan csodákat is életre hiv, mint a Poros utca, a Gesztenyesor, a Tájkép folyóval, a Colpachi park a Rőzseszedö no, vagy az elragadó Pávák Ez a kitűnő művész, aki már életében elérte, hogy “muzeális” nagyságként kezeljék, sohasem lett hűtlen azokhoz, akikkel gyermekkorát, szenvedésekkel teli ifjúságát s fiatal művészéveit töltötte. Hűséges maradt a szegény emberekhez, a megalázót lakhoz, a kisemmizettekhez, s voltaképp kiemelkedő remekműveiben, mindig őket ábrázolta, akár a Zálogház, vagy a Siralomhoz félelmetes falai között, akár a Pilátus palotája előtt, ahol a lázadó szegényember homlokára töviskoszorut illesztenek. GÁL GYÖRGY SÁNDOR Zálogház
