Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-07-13 / 28. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 13. 1972 Dózsa György nevét és tetteit a magyar történelemben évszázadokon át, az uralkodó osztályok elrettentésként, fenyegetésként használták fel, történelmi alakját rágalmazták, szerepét meghamisították, gyalázták, beszennyezték. Ma a magyarság a legnagyobb kegyelettel és tisztelettel adózva emlékezik meg születésének 500. évfordulójárólTÖRTÉNELMI ELŐZMÉNY A központosított monarchia szervezetének összeomlása kiélezte az uralkodóosztályon belül folyó frakcióharcokat. «-Nagybirtok-,közép- és kisbirtok, főpapság és alsópapság, egy - házi és vüági birtok érdekellentétei az árútermelés, pénz- gazdálkodás fejlődésével még élesebben ütközött ki. A nagy- birtokosok megállapodásra léptek, hogy egymás jobbágyait nem csalják el, nem fogadják be — ugyanakkor a közép- és kisnemesség jobbágyait birtokaikra csábították, sőt erőszakkal kötelezték átköltözésre. A kisebb nemesség felvette a harcot, és igy a Jagello-korban rendszeressé váló országgyűléseken a köznemesi párt, — melynek vezetője Werbőczi volt — heves politikai harcot vívott a bárókkal a hatalomban való nagyobb részesedésért, a hatalom meghódításáért. Élesen ütköztek ki az ellentétek az egyházon belül is a főpapok és a nyomorgó alsópapság között. A főpapság és a birtokos-nemesség ellentétének alapja a jobbágytól elsajátított terméktöbblet elosztása körüli harc volt. (Az egyházak régi privilégiuma volt, hogy a maga szolgáltatását a földesúri szolgáltatások előtt vegye el a jobbágytól. A tized és a földesúri kilenced egyenlő volt,) Az 1495 évi, 44. törvénycikk kimondta a sorrendet: a kilencedet előbb kell szedni mint a tizedet. Egy másik törvény (1498. évi 49.tc.) megtiltotta a dézsma ezüstben való megváltását. Ezek azonban az egyház hatalma miatt csak papíron maradtak meg. A fenti törvényekből vüágossá válik, hogy a jobbágy pénzterhei állandóan növekedtek. Panaszra hiába ment, igazságot nem szolgáltattak neki, hiszen az uriszéken a saját földesura, vagy annak megbízottja ítélkezett felette. Az árutermelés, valamint a növekvő feudális és állami kizsákmányolás hatása alatt a jobbágyságon belül előrehaladt a vagyoni rétegeződés, a differenciálódás. Kiemelkedett egy vékony gazdag paraszti réteg, elvált egymástól a telkes jobbágy, a zsellér és a cseléd, s a parasztság egyre növekvő tömege süllyedt zsellérsorba. A jobbágyság szabadköltözködési joga Mátyás haláláig biztosítva volt, a központosított monarchia bukásával megindult a roham mind a szabadköltözködés mind a mezővárosok kiváltságai, mind a bérleti rendszer ellen, 1492-ben a mezővárosokra is kiterjesztették a kilencedfizetési kötelezettséget. 1504. évi törvény a középnemesség érdekében a nemesi vármegye, a szolgabíró engedélyhez kötötte a szabadköltözködést és ugyanakkor megtiltotta még a vadászatot is. A jobbágyság körül szinte teljesen bezárult a kör. 1514-ben a nemes úri rend elhatározta, hogy a fenyegető török sereget a parasztsággal fogja leveretni, keresztesháborút hirdettek, s minden parasztnak megengedték, hogy táborba szálljon s fegyvert kössön. Bakócz Tamás esztergomi érsek — bár a pápától kapott megbízatása egész Európára kiterjedt - csak Magyarországon hirdette meg a kereszteshadjáratot, — teljes búcsú, örök boldogság küátásba helyezésével. A törökellenes harc gondolata széles visszhangra talált a jobbágyság körében. Még élénken élt emlékükben Hunyadi János vezetése alatt kivívott nándorfehérvári világraszóló diadal emléke, s hatalmas lelkesedéssel karolta fel a Honvédő háború eszméjét. Egész községek jelentkeztek, jöttek biráik, esküdtjeik vezetésével. A jobbágyok tízezrei mellett mezővárosi lakosok, iparosok, zsoldoskatonák, parasztok és marhahajcsárok (hajdúk), szegény falusi papok, kisebb birtokos és birtoktalan nemesek vették fel a keresztet. Vezetésükkel Dózsa György székely nemest bizták meg, aki a török elleni harcokban különösen kitűnt hősiességével. Pest körül csakhamar 40.000, az egész országban pedig közel 80.000 ember gyűlt egybe. Fegyverzetük bot, csép, kasza, vasvilla volt — puskával és karddal csak nagyon kevesen tudták magukat felszerelni -. A sereg főtisztjeit Dózsa nevezte ki. igy öccsét, Dózsa Gergelyt, valamint Mészáros Lőrinc cegiédi papot — a csapattiszteket a keresztesek ma' guk választották, akárcsak a huszita parasztok. Dózsa a lehetőségek szering gyakorlatoztatta seregét, fegyelmezte és felszerelte csapatait. Akárcsak a husziták, külön egységekbe vonta a gyalogságot, a lovasságot, tüzérséget. A gyalogosok száma valamivel felülmúlta a lovasokét. A PARASZTHÁBORÚ KIROBBANÁSA Még csak az előmunkálatok kezdeti stádiumai mutatkoztak, amikor kiderült, hogy a nemesség általános csatlakozásáról szó sincs. A birtokosok kezdték az idénymunkára való hivatkozással visszatartani jobbágyaikat, láncra verve, botoz- ta, korbácsolta, családjukat tömlöcbevetve kényszeritette őket, hogy otthon maradjanak és dolgozzanak az ő számukra. Bakócz május 23-án felfüggesztette a kereszteshadjáratot. Kiközösítés terhe mellett utasította a papságot, hogy a további csoportosulásokat karhatalommal kell szétverni. Dózsa megkapta a parancsot, szüntesse be a további toborzást, — felszerelés, pénz, élelem nélkül, — haladéktalanul induljon Dalmáciába a törökök ellen. Amikor a szerzetesek Budán kihirdették Bakócz újabb bulláját, a felháborodott nép megrohanta a kolostorokat. Maga Dózsa sem ismerte el a visszavonás érvényességét. Dózsa seregei megindultak az Alföld felé. Az udvar szemmel- tartására, sereget hagyott hátra, Szaleresi Ambrus pesti polgármester vezetésével. Lőrinc pap Bácsba, Barabás pap Eger felé indult, hogy a szervezkedő kereszteseket Dózsához vezesse. A derékhad Ceglédnek tartott, s a történelmi hagyomány szerint, Dózsa híres ceglédi beszédével kezdődött tulajdonképpen a magyarországi parasztháború. Dózsa ceglédi beszédének tartalmát több egykorú forrás megőrizte. Bármennyire is igyekeztek eltorzítani a paraszt- háború valódi történetét, a ránkmaradt beszédszövegek jól tükrözik a parasztság nyomorúságos helyzetét. Dózsa kivégzése (XVII. századi metszet) RÉSZLET DÓZSA GYÖRGY CEGLÉDEN TARTOTT BESZÉDÉBŐL . . Oktalan félelem ne csökkentse bátorságotokat! Meg ne szeliditse telketeket a hivságos remény, hogy majd irgalmat nyerhettek. Ne higgyétek, hogy bocsánatot kérhettek s ellenségeitek meglágyulnak. . * Nincsen hát középút! Vagy ki kell irtani a nemességet, vagy véretekkel és örök súlyos szolgasággal kell a gonosz ellenségnél vezekelnetek. . .” “Ne gondoljátok, hogy én elkerülöm a bajt, ha ti veszedelembe kerültök. ígérem, hogy szabadságtok visszaszerzésében vezéretek leszek, s ha szándékunkat isten segíti - visz- szaszerzem azt: fáradalmak közt, veszedelmekben bátor leszek és hűséges! S ha oltalmazótokul vezérré tesztek, a hatalmamat javatokra használom és ellenségeink megtöréséA keresztes hadseregből forradalmi hadsereg lett, s ennek az új mozgalomnak Dózsa állt az élére. Parasztjaival Pest mellett, Rákos mezején táborozott. Itt napok alatt csapatok szerveződtek: elfoglalták Kőbányát, Abrudbányát és az Erdélyi Érchegység bányamunkásságával egyesültek. További előrenyomulásukkal elfoglalták Torockót, Valkót, Dest és Kolozsvárt. Zápolyai erdélyi vajda statáriumot hirdetett és elevenen való megsütéssel fenyegette a parasztokat. A derékhad Dózsa vezetésével elfoglalta az Alföldet. Gyula és Csanád között nagy győzelmet aratott az egyházi és világi főurak hadseregén. Több fontos vár elfoglalása után Dózsa Temesvárnál körülzárta a magyarországi nemesség főhaderejét, melyet Báthory István vezetett. Az erdélyi parasztseregek nem tudták megakadályozni Zápolyai csapatösszevonását. Dózsa seregei sokáig ostromolták Temesvárt, Dózsa nagyszerű haditervet dolgozott ki: csatornát ásatott a Bég a folyó elvezetésére. Temesvár már- már elesett, amikor megjelent Zápolyai. A parasztsereg haladéktalanul felvette a harcot az ellenséggel, hősiesen harcolt, maga Dózsa vezette a csatát, s az első sorokban küzdött, több sebtől vérezvén elszántan harcolt mindaddig, amig a túlerő le nem gyűrte és foglyul nem ejtette. A paraszt- háború döntő ütközete Temesvárnál hosszú, elkeseredett harc után a jobbágyság vereségével végződött. A MEGTORLÁS! Az urak a parasztháború vezetőivel véres kegyetlenséggel számoltak le. Dózsát válogatott kínzások közt elevenen megégettek. “. . . Borzad a lélek elmondani kegyetlen, szörnyű és eddig még soha nem látott és hallott gyötrelmes kivégzését a szerencsétleneknek... ” “A foglyok közül kiválasztottak körülbelül negyvenet, éspedig azokat, akik Székely György személyes szolgálatára voltak rendelve. Ezeket sötét börtönbe zárják, és tizenöt napig éheztetik, hogy végül, r ár akik közülük oly hosszú idő múlva is életben maradtak az éhségtől elcsigázva a még élő és lélegző Györgynek félii megsütött húsából egyenek és azt lenyeljék. De abból a negyven szerencsétlen emberből csak kilenc élt még, a többiek az éhségtől elsorvadva elpusztultak. .. ” “Ezalatt a kínzók vasból trónt, koronát és kormánypálcát - a király jelvényeit - kovácsolnak. Az izzó trónra ráültetik Györgyöt, fejére teszik az izzó koronát, s kezébe az izzó jogart. Azután odavezetik azt a kilenc, még életben maradt szerencsétlent, akik az éhségtől elgyötörve sápadtak voltak, félholtak, hasonlóak az ember árnyékához, s azt parancsolják nekik, hogy György húsát, mely az izzó vashoz érve felvillant és sistergett, fogukkal szaggassák le és nyeljék le. Ha nem teszik, kirántott kardokkal fenyegetően ott állottak a kínzók, hogy nyomban megöljék őket. Akik a haláltól való félelmükben ezt megtették, azokat elbocsátották: .......hármójukat azonban, akik az undorító falatot nem tudtak megenni, tüstént megölték. ...” (Idézet: Istvánffy Miklós A magyarok története c. munkájából.) * * * * * * Az utak mentén és felperzselt falvak szélén ezrével lógtak a parasztok tetemei. Mintegy 60.000 volt az elesettek és lemészároltak száma. A legyőzött, levert parasztság sorsa pedig még nyomorúságosabb lett. Rabszolgákká tették őket, urak földéhez kötötték, elköltözésüket megtiltották, kizárták őket minden hivatalból, még a falusi bíróságokból is. A Dózsa-forradalom, annak hatása, nyoma, egyetlen magyar nyelvű művészi sor erejéig sem tudott felszínre jutni, sem az irodalomban, sem a képzőművészetben egészen a XIX. századig. A nép nem fogalmazhatta meg önmagát, és nem véletlen, hogy igazi rokonszenwel csak a magyarság legjobbjai, Petőfi, Ady fordultak a múltban Dózsa alakja és mozgalma felé és csak a haladó történelem korszakai értékelték helyesen a magyar parasztság első nagy forradalmi kísérletét. A mai magyar írók a legnagyobb tisztelettel emlékeznek meg a nagy parasztvezérről, a hősről, amikor igy fogalmazzák meg nagyságát és jelentőségét: . .Ma is ez a trónus és korona vakítja szemünket. Amint írják, hatalmas méltósággal ült a trónon, fején a villogó koronával. Magyaroknak, románoknak, szerbeknek, szlovákoknak csodálatra méltó - egyetlen igazán királyi - királya volt, mert koronával a fején halt meg. . Igen, a világtörténelem egyetlen királya volt, kit izzó vaskoronával koronáztak meg, s utána rögtön felszabdaltatták elevenen. A parasztság híven megőrizte Dózsa emlékét. Az egyik forrás feljegyzései szerint: levágott fejét Szegedre vitték, ahol titokban ereklyeként őrizték. Dózsa György neve soha nem merül feledésbe, mert őrzi a magyarság emlékezete. BALOGH ERZSÉBET
