Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-07-13 / 28. szám
8 AMERIKAI MAGYÁR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 13. 1972 PETŐFI Mezey József olajfestménye, 1846 (Nemzeti Múzeum) forradalom rövidéletű éldapjának, a francia mintákat követő Charivari-nak illusztrációi között egy szerkesztőségi ülést ábrázoló karikatúrán találkozunk Petőfi alakjával. Szerelmey Miklós, a kiváló kőrajzoló és a forradalom hon véd tiszt je a művésze. Bár az ábrázolt eseményt eddig nem sikerült meghatározni, résztvevői — balról jobb felé haladva — minden valószínűség szerint a következők: Nyáry Pál, Petrichevich Horváth Lázár, Táncsics Mihály, Pálfi Albert és Petőfi Sándor. Az egyetlen portré, amelyről biztosan tudjuk, hogy Petőfi rendelte meg, a daguerrotipia. Az első magyar írófényképet a költő menyaszonya, Szendrey Júlia kapta 1847-ben. Az ezüstlemezre készült ősfénykép hosszú lappangás után 1949- ben került ismét elő,, majd néhány év múlva Escher Károly vállalkozott restaurálására. Technikai adottságai következtében a fénykép a valóságot, tehát az ember külső megjelenését is minden művészi alkotásnál pontosabban örökíti meg. Ez a körülmény emeli a daguerroti- piát a Petőfi-ikonográfia legfontosabb darabjává. Persze, a szinek tekintetében a festmények tanúbizonyságát sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Orlay Petrich Soma olajfestménye. (Magytir Tudományos Akadémia) Orlay Petrich Soma olajfestménye, 1848. (Nemzeti Múzeum) Pap Zsigmond ceruzarajza, 1847. (Petőfi Múzeum) költő születésének közeledő 150 éves évfordulója alkalmából bemutatjuk azokat a ránkmaradt képmásait, amelyek rövid életében természet után készültek róla és amelyeket a modem tudományos kritika hiteles dokumentumokként tart nyílván. írott adatok mellett és azokat kiegészítve e képek arra a kérdésre adnak választ, hogy milyennek látták a kortársak Petőfi Sándort. A halála után keletkezett nagyszámú ábrázolással szemben az egykorú képek feltétlenül mentesek az utólagos belemagyarázástól. Képeinek egyik része hivatásos vagy műkedvelő festő-barátaitól származik, akik saját kezdeményezésükből vállalkoztak arcvonásainak megörökítésére. Mezey József 1846-ban szerény eszközökkel megoldott, de mégis közvetlen és őszinte hatású, kisméretű olajfestményt, Törökfalvi Pap Zsigmond pedig 1847-ben ceruzarajzot készített róla nagybányai bányalátogatása emlékére. Utóbbi lap hátlapján néhány vázlatot találunk Petőfi profilképével. A történeti festő Orlay Petrich Soma, Petőfi távoli rokona, három kompozíciót festett a költőről, mindegyiket több példányban. Az 1848-as évszámmal jelzett mellkép közülük a legsikerültebb. Rendkívül közel áll ehhez a Petőfit íróasztala mellett ábrázoló egészalakos változat, amely feltehetően szintén még a költő életében készült. A harmadik festményen Petőfi parasztszéken ülve jelenik meg előttünk. A kompozíció mesterkélt beállítása arra mutat, hogy ezt a képet a művész már az ábrázolt halála után, emlékezetből fejezte be. A Petőfi-képek másik csoportja a gyorsan növekvő népszerűségű költő, majd a politikai életbe egyre aktívabban beavatkozó forradalmár alakját kívánta szélesebb körben ismertetni. A magyar biedermeier népszerű arcképfestője, Barabás Miklós háromszor választotta modelljéül Petőfit szerkesztője, illetve kiadója megrendelésére, akik a képek elkészíttetésével és sokszorosítta- tásával járó kiadásokat saját üzleti érdekükből szívesen vállalták. Az első litográfia 1845-ben jelent meg a Pesti Divatlapban. Barabás mester 1846-ban keletkezett tusrajzáról Tyroler József, a forradalmi szerepléséért börtönbüntetést szenvedett grafikus készített rézmetszetet, amelyet az összes Versek 1847-i, első kiadásához mellékeltek. A harmadik, legsikerültebb kompozíció az 1848 nyarán önálló lapként megjelent litográfia, amelynek beállítása és a ruházat hangsúlyozott részletei a forradalmár habitusát igyekeznek megragadni, persze a mester tehetségének határain belül. éhány szerény festmény és műkedvelő kézre valló rajz, a korabeli közönség kíváncsiságának kielégítésére sokszorosított metszetek és egy elhalványodott daguerrotipia — ez minden, ami Petőfi Sándor alakját az utókor számára hitelesen megőrizte. Mégis felbecsülhetetlen értékű nemzeti ereklyéink ezek a képek, mert akit elénk állítanak, irodalmunk legkimagaslóbb alakjai közé tartozik, s a kor, amelyet idéznek, történelmünk egyik legdicsőbb fejezete. Tyroler József rézmetszete Barabás nyomán, 1847 RÓZSA GYÖRGY Barabás litográfiája, 1848 Orlay Petrich Soma olajfestménye (Nemzeti Múzeum) C*ak JtaéoIlwxjtMk Mtt awn.Wy UKkrp Iritfwu mrnatí hírlapunknak *lv hatalma* nwt.«« a’.mrir által Irfrtab rfv millió rWlwtStav wwiaolfuü»**. Szerelmey Miklós karikatúrája, 1948
