Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-09-21 / 36. szám

Thursday, Sep. 21. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5

SCHALK GYULA

A VILÁGŰR

HIRHÖRCI

Hatvan esztendeje, 1912 augusztusában egy bécsi ;eofizikus Victor Franz Hess léggömbbel 4000 me- er magasságra emelkedett fel az Elba melletti Aus- igban. Két utitársa, a kapitány és a meteorológus nellett néhány egyszerű fizikai műszer is helyet óglalt a léggömb kosarában. Vajon mi volt a célja ■nnek a felszállásnak?

A század elején a fizikusokat különösen foglalkoztattak a nemrég felfedezett rádioaktiv sugarak, lecquerel es a Curie házaspár megtaláltak az űráni- ím, majd a polonium és a rádium állandó és sem- niféle külső behatással nem módosítható sugárzóét. Ezeknek a sugaraknak a hatása abban is meg- nutatkozott, hogy vezetővé tették (ionizálták) az “gyébként szigetelő levegőt. Ha az egyszerű arany- üstlemezes elektroszkópot, az elektromos töltés je- enlétét kimutató eszközt feltöltöttek elektromos- ‘ággal, az aranyfüstlemezek egymást taszítva, for-, litott V alakban szétágaztak. A magára hagyott mű- izer azonban egy idő múlva elvesztette töltését, a emezek ismét összecsukódtak. Ezt a jelenséget az- sal magyarázták, hogy a föld kőzeteiből érkező rá- lioaktiv sugarak ionizálták a levegőt, s igy az elek- roszkóp töltése a környező levegőn át megszökött.

Úgy gondolták, hogy ezt a feltevést könnyű igazolni: távolabbra kell menni a földtől, a földi sugárzó kőzetektől, s akkor lassabban csökken az elek- troszkóp töltése, hiszen a rádioaktiv sugárzás erősségének a távolsággal csökkennie kell.

Egy freiburgi kutató, Albert Gockel azonban ugyancsak léggömbbel 2000 méter magasságra emel kedve nagy meglepetéssel azt tapasztalta, hogy a sugárzás erőssége nem csökkent, hanem állandó maradt. Ez a megfigyelés izgatta Hesst, azért szállt fel meg magasabbra. Stopperórájával azt mérte, menynyi idő alatt veszi ti el feltöltött elektroszkópja a töltését. Amit észlelt, azt egyelőre nem tudta megmagyarázni.

Már 3000 méter magasságban jóval gyorsabban összecsukódtak az elektroszkóp lemezei, mint a föld felszínén, igazolva, hogy a várakozással ellentétben nem csökkent, hanem növekedett a sugárzás erőssége. Még feljebb 5000 méter körül a sugárzás éppen kétszer olyan erős volt, mint a földön. Semmi kétség, itt valami űj, kintről, a világűrből érkező sugarak vétkesek benne, hogy az elektrósz- kóp körüli levegő ionizálódott, a műszer elektromos töltése eltűnt.

Hat héttel később Münsterben, a Német Természetkutatók és Orvosok Társaságának gyűlésén számolt be először felfedezéséről, amit sokan kételkedve fogadtak. Mert igaz, hogy később mások meg magasabbra emelkedve ugyancsak a sugárzás erősségének növekedését észlelték (igy Kolhörster 9000 méter fölött több mint tizszerte erősebb sugárzást mert)r egy neves amerikai fizikus,Millikan azonban tizen^ öt és fél ezer méter magasba küldött — mint később kiderült, megbízhatatlan — eszközeivel nem tudta kimutatni a sugárzás erősségének növekedését.

De bárhogyan történt is, végül Hessnek volt igaza; a sugárzás a kozmoszból, a világmindenségből érkezett, ezért el is nevezték kozmikus sugaraknak. Felfedezésükért Hesst 1936-ban, a sugárzás másik neves kutatójával, Carl David Andersonnal együtt a fizikai Nobel-dijjal tűntették ki.

Így fedezte fel 60 évvel ezelőtt Hess a kozmikus sugarakat.

................................................................................................................................................

I SOBEL OVERSEAS CORP. !

| IKKA FÖÜGYNÖKSES “ "JÄiff.T.SS V- “ |

i UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE \

= SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS “

LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK

IKKA Magyarországra —■* TUZEX Csehszlovákiába

3imiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiimmmiiiiiiimiiiimimiimiiimimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiifi

hogy a Plútón túli esetleges bolygó a Plútónál fényesebb legyen.

Vajon mit tudunk ma egy a Plútón túli bolygó lehetőségéről?

Elsőként talán azt kell tisztáznunk mi ad alapot a feltevéséhez. Több ok is. így elsőként azt kell emlitenünk, hogy ismerünk olyan üstökös csoportokat (üstökös családok), amelyek naptávol pontja a Jupiterig, a Szatumuszig, az Uránuszig,a Neptu- nuszig teljed. De ismerünk olyanokat is, amelyek naptávolpontja a Plútón túli térségben van. Nem lehetetlen, hogy egy a Plútón tüli bolygó közelében.

A másik,az utóbbi időkben a tudományos köröket is nagyon felkavaró elgondolásra Brady,, a Lawrence Livermore Laboratory kutatója jutott.

Brady a nevezetes Halley üstökös pályamódosulásai alapján következtet egy a Plútón túli, a X. bolygó létére. Ennek az üstökösnek a pályáját elég nagy pontossággal ismeijük. Pályája hosszan elnyúlt ellipszis, amelyen 5296,5 millió km-re távolodik el a naptól és 76,3 évenként tér vissza. Naptávolpontja közelebb van a Naphoz mint a Plútó átlagos naptávolsága. Mozgását 1700 évre visszamenően ismerjük. Feltűnő azonban, hogy minden visszatérése során négy nappal később kerül napközelbe,mint korábbi kijártakor. Ez azt jelenti, hogy valamely idegen égitest zavarja az üstökös pályáját.

Brady számításokat végzett a feltételezett égitest méreteire és pályájára vonatkozóan és arra a megállapításra jutott, hogy egy a Plútón túli bolygóról van szó, amely a számítások szerint mint egy háromszoros Szaturnusz méretű óriásbolygó, es amely 65-szörös Föld-Nap távolságra kering a pályáján. Összesen 512 év alatt tesz meg egy körfordulatot. Keringési iránya,úgy tűnik,ellentétes a Naprendszer többi bolygójának keringési irányával. Pályahajlása a Nap pályasikjához minden eddig ismert bolygónál messze nagyobb; 60 fok! (minden naprendszerbeni bolygó pályahajlása öt fokon belül van.)

Ezek a sajátságos vonzások a X. bolygót a Naprendszer legkirívóbb és kivételesebb égitestévé minősítik.

Látni sajnos egyelőre nem lehet az égitestet. Ha létezik is,jelenleg a Cassiopeia és a Cepheus csillagképek közötti térségbe^ a Sarkcsillaggal egy- magassa’gban, de a Cassiopeia közelében látható. Rendkivíil halvány. Hosszú expozíciós idejű felvételekkel lehetne nvomára bukkanni, de csak több éves felvételsorozattal, mert évente mindössze 0,002 fokot halad előre a csillagok háttere előtt.

Létezése még vitatott. Sokan vélik, hogy óriásbolygók már nincsenek a Plútón túli térségben. Mindenesetre megkezdődött az égi hajtóvadászat az ismeretlen és titokzatos X. bolygó ellen.

Az űj bolygok felfedezésének módszere az utóbbi évszázadokban nagy változásokon ment át. Kezdetben a vetetten vezetett új égitestek felfedezésére. Ez annyit jelent, hogy valaki valamilyen előre meghatározott céllal kutatott az égbolton, miközben véletlenül egy űj bolygóra lelt. Így fedezte fel 178Lmárcius 13-án William Herschel az Uránusz bolygót, miközben a Gemini (Ikrek) csillagkép körzetében kettőscsillagok után kutatott. Giuseppe Piazzi is véletlenül bukkant a Ceresz kisbolygóra, miközben egy újonnan megjelent katalógus és csillagtérkép adatait ellenőrizve távcsövét az égboltra emelte. Heinrich Others is véletlenül akadt a Pallas kisbolygóra 1802. március 18-án, miközben

a Cereszt szerette volna megfigyelni.

De arra is van példa, hogy valaki új égitest felfedezésének a szándékával, határozott céllal kutat. Kart Hencke alighanem utolérhetetlen e téren. Hiszen pontosan 16 éven át nap mint nap rendszeresen átkutatta az égboltot, mert egy kisbolygót szeretett volna felfedezni. Kitartását siker koronázta, amikor 1845. december 8-án egy kisbolygóra lelt, amelynek az Astraea nevet adta. Később egy másikat is felfedezett. Ennek a Hebe nevet adta.

Az űj égitestek felfedezésének másik módja a számításos módszer. Ha egy bolygó pályáját ismerjük, akkor nagy pontossággal meghatározhatók a jövőbeni poziciói. Ismert bolygók esetében csak a többi bolygók és a Nap zavaró hatására kell számítani. Ha azonban egy ismeretlen bolygó kerül az adott égitest közelébe, akkor számítások utján megállapítható, hogy az ismeretlen bolygónak mikor kell feltűnnie, és merre tartózkodik. így fedezte fel 1846. szeptember 23-án Urban Leverrier íróasztal mellől a Neptunusz bolygót azoknak a zavaró hatásoknak az elemzésével, amelyeket az Uránusz pályájára gyakorolt. Majdnem ugyanez ismétlődött meg a Plútó felfedezésénél is. Már Parcival Lowell megjósolta, hogy még egy bolygónak kell lenni. Tombaugh végülis sok sok fáradozás után nyomára bukkant fényképezéssel a Plútónak.

Am a Naprendszer ezzel még koránt sincs “felfedezve.” A nap gravitációs erőtere mindaddig tart, ameddig át nem veszi az uralkodást egy szomszédos csillag. Ez legalább 1400-szor messzebb lévő zóna, mint ahol a Plútó kering pályáján. így már korábban is többen — maga Tombaugh is — gondoltak arra, hogy a Plútón túl is kell bolygónak lenni.

De vajon elképzelhetö-e, hogy optikai eszközökkel sikerüljön egy Plútón túli bolygó nyomára bukkanni?

A Plútó 15 fény rendű, vagyis 3981-szer halványabb mint a leghalványabb szabadszemmel még látható csillagok. Egy 30-40 cm-es távcsövei azonban még felkereshető. Az azonban nem valószinű,