Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-09-21 / 36. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 21. 1972 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Képzeletbeli vallatás így folyt le egy vallatás a vietnámi harctéren, ha a kisleány vallott volna: Amerikai katona: Nézd csak kisleány, én tízezer mérföldet utaztam az amerikai elnök parancsára, hogy apádat és anyádat megöljem. Légy szives, mond meg nekem, hová bújtak el szüleid, mert szeretném elfogni őket elnököm parancsára. Csak akkor kaphatok kitüntetést, talán még hőssé is avatnak! Nézd csak kisleány, ne csak ülj, hanem válaszolj, ha kérdezlek. Ha mindent elmondanál apádról és anyádról, hogy hová bújtak, akkor elnököm küld neked egy szép fehér ruhát, és elküldünk egy árvaházba, a többi árva közé. Ott majd megtanulod, mi az amerikai demokrácia. En azt hiszem, hogy ez elég jól hangzik, nem gondolod te is? A kislány csak ült és nem vette le szemét a puskáról. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom, mi történt a kisleánnyal. A katona azután nagyon el volt foglalva, hogy megtalálja a vietnámi gyermekek szüleit. De valahogyan mégis csak hazakerült, bár nem úgy, ahogy szeretett volna. A kitüntetést pedig a szüleinek adták át. Lusztig Gabi, Miami, Fia. CLEVELAND, 0. Én is kézhez kaptam levelüket, ami nagyon megdöbbentett. Most, mikor a lapra a legnagyobb szükség van, ez nagy baj. De én bizom a lapolvasókban, hogy mindent elkövetnek, hogy a lap minél előbb kikerüljön ebből a helyzetből. Több, mint ötven éve olvasom a munkás lapokat, s tudom, hogy mi volt a sorsuk. A keserves nyugdíjból, amit kapunk, még megélhetésre sem jut elég, de próbálok lecsípni belőle pár dollárt, s remélem, hogy ezt megteszik a többi nyugdíjasok is, mert a lapnak nem szabad megszűnni. Mellékelten küldök $ 10.-t és jő egészséget kívánok, hogy még sokáig tudják végezni a tanító munkát a lapon keresztül, mint eddig is tették. Joseph Halász HAMILTON, Ont. Küldjük előfizetésünket, valamint $ 15.-t a jelenleg folyamatban lévő kampányra. Bár sokkal többet adhatnánk! Nagyon szeretjük a lapot és nem1 is kell mondani, mit jelentene ennek a megszűnése a számunkra. Fogadják ezt a csekélységet a jő munkájukért a lapszerkesztésben. Mihály és Ilona Czukár HIGHLAND PARK, Mich. Ha helyzetünk megengedné, nagyon sokkal többet szeretnénk adományozni újságunk megsegítésére. Tiz dollárt küldünk, ami csekély összeg, de fogadják jó szívvel tőlünk, mert mi is őszinte jő szívből küldjük. £ A Szabó Család WINDSOR, Ont. Canada, En is olvastam, hogy szeretett lapunk bajban van. Szerény tehetségemhez képest megpróbálok segítségére lenni, mert ezt a lapot szeretett férjem egész életén keresztül hűségesen olvasta és támogatta. Reám hagyta örökségül, amit megőrzők, amig élek. Itt küldök $ 25.-t, a naptárra és az Emlékkönyvre, valamint lapunk támogatására. Szeretnék többet küldeni, de a nyugdíjtól nem telik. ^ Sulyok Elekní, HEMET, Calif. Hat hétig voltam a kórházban operáció végett, ami jól sikerült. Ez egy kicsit megrabolta a zsebemet. Igaz, még gyenge vagyok, de már jobban érzem magam. Mikor kijöttem a kórházból és megkaptam a nyugdíj csekkemet, kifizettem a házbért a szobámért, a gázt és a villanyt, bevásároltam, hogy egész hónapra legyen ennivaló és ami fennmaradt, azt elküldöm a lapfenntartására ($ 20.-t). Szeretnék húszezret küldeni, dehát nincs, s arról én nem tehetek. Már a nyolcvanat Írja a kalendárium, ez elég hosszú idő élni. 0 Frank Mikita OSHAWA, Ont. Mint nyugdíjastól, több nem telik, mint a mellékelt $ 30.-, de ez is segit valamennyit.- Ezenkivül remélem, hogy felhivásuk minden lapolvasónál a kivánt visszhangra talál és minden olvasó a legjobb tehetsége szerint igyekszik hozzájárulni lapunk további fenntartásához. Teljes sikert kívánok. Gyurka János BETHLEHEM, Pa. Most jöttem vissza Magyar- országról és olvastam kérő levelüket. Itt küldök 25 dollárt az emlékkönyvért és a lap javára, sajnos többet nem küldhetek. De remélem, hogy mindenki megérti, hogy milyen nagy szükség van a lapra és hogy nem engedhetjük kiesni a kezünkből. Sok szerencsét kívánok. Anna Mester CHICAGO, Dl. Itt mellékelek $ 20.-t lapunk segítségére, mert ennek a lapnak nem szabad megszűnnie. Volt férjem, Slezák József 1902-ben ott volt, amikor az akkori Népakarat elindult. En mindig, amig csak élek, kitartok lapunk mellett mostani férjemmel, aki szintén öntudatos ember. 0 Anna & Joe Pilat CLEVELAND, 0. Sajnos, hogy éppen nekünk, nyugdíjasoknak nincs elég pénzünk, de mégis a kicsiből is elszakítunk egy pár dollárt, a mi jó lapunkra. Itt küldök tiz dollárt segítségül. Andy Doszpoly NEW YORK, N.Y. A folyamatban lévő, nagyjelentőségű, választási kampánnyal kapcsolatban engedtessék meg, hogy néhány megjegyzést tátják az olvasók elé. Nagy és feszült figyelemmel követem a sajtó jelentéseit a választási kampány feljeményei- ról. Megrökönyödéssel és aggodalommal olvasom, hogy McGovern szenátor, a Demokrata Párt elnökjelöltje, napról-napra távolodik jobboldali irányban a Konvención elfogadott programtól, ha nem is tételes megtagadás formájában, de a szellem és végrehajtás módjaiban. Ha hozzávesszük, hogy a Konvenció “platformja” több kérdésben visszamaradt a nép tömegei szükségleteinek kielégítésében, bár kétségtelenül óriási haladást jelent a Nixon-i platformhoz képest, nem lehet csodálni, ha nagymérvű és veszedelmes kiábrándulás terjed el a McGovern táborban, különösen a fiatalok és feketék körében. A bajnak az oka nyilvánvalóan abban van, hogy nincs elegendő és szervezett nyomás McGovernra a baloldalról, hogy a jobboldalról történő, . és pénzben bővelkedő, nyomást ellensúlyozza. McGovern igyekezete, hogy a szakszervezeteket megnyerje, mutatja, hogy tisztában van ennek fontosságával, de a baloldali nyomás nem elegendő. A kampány ilyen irányzata csak növeli a veszélyét annak, hogy elveszítse a választást. Dyen körülmények között nagyon is érthető, ha a szavazók és köztük olvasóink, jelentős része olyan programot kiván és választ, amely jobban és határozottabban kielégíti szükségleteit. Érthetően ezt a Kommunista Párt programjában és annak jelöltjeiben, Gus Hall és Jarvis Tyner-ben találják meg. Ez egyik formája lehet annak a baloldali nyomásnak, amely visszatartja a kiábrándulok ezreit. Vágó Oszkár TORONTO, Ont. Szerencsésen megjártuk Magyar- országod, igen sok változást találtunk az elmúlt 3 év alatt. Sok emberrel beszéltünk, cigányokkal, földművesekkel, iparosokkal. Ha valaki akar, kaphat iparengedélyt, hogy másodállást betölthessen. Mindenfelé meg vannak elégedve a rendszerrel és mondjak, hogy ilyen jő a régi világban nem volt. De vannak meg elégedetlenek is, pld. a cigányok panaszkodnak, hogy a Tanács nem törődik velük, mert bár a rendes munkás cigányok kaptak új lakásokat, de járdát még nem csináltak nekik. De láttam a cigányháznál 3 drb. disznót, mégis azt mondják,- jobb volt azelőtt, amikor nem voltak rákényszerítve, hogy dolgozzanak. Még találtam elég kékvérűt is, aki panaszkodik, mert a régi rendszerben kaptak annyi napszámost, amennyit akartak, de ma mindenki magának dolgozik. A személyszállító kocsivezetök (taxisok) olyan butának mutatják magukat, mintha először vezetnének kocsit a városban. Pld. nem tudta egyik sem, hol van a VUágszövetség irodája: ott tanakodtak, amig egy elindult velünk. Egy másik pedig elvitt bennünket a Lágymányosi telepre, Markos István lakására. Megkérdezte a közelben, hol találja meg azt a bizonyos lakótelepet. Útbaigazították, hogy az ABC üzletnél forduljon balra, ö persze háromszor ment körül, amig megállt és ráfogta, hogy az a telep. Egy másik nem tudta megtalálni a 14-es busz végállomását, jóval túlment és állandóan a térképet nézte, újból visszafordult es megint túlment. Úgy vettem észre, hogy csak azért kocsikáztatott bennünket, hogy az óra több forintot mutasson. így is még vagy 3 kilométert kellett gyalogolnunk onnan, ahol letett bennünket. Minden szavában hangoztatta, hogy “kézit csókolom”. Spimyák Andy
