Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-24 / 8. szám
Thursday, Feb. 24. 1972 AMERIKAI MAGVAR _ HUNGARIAN WORD 7 A Menlo Park-i varázsló égő és az égést nem tápláló semleges gázzal — előbb nitrogénnel, majd argon-gazzal — töltötték meg. További fejlesztési eredmény volt a kriptonégő.- A kripton-gáztöltés igen előnyösnek mutatkozott, sok műszaki problémát megoldott. Megszületett a Budapesti Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. hires laboratóriumában a kripton- gáz töltésű, kisméretű magyar izzólámpa — a szu- perbalámpa. 125 eve, 1847. február 10-én született Thomas Alva Edison Milánban, Ohio észak-amerikai államban. Otthon csak Írni és olvasni tanult, később autodidakta lett, miközben különböző foglalkozásokkal alkalmi munkákkal kereste kenyerét. 15 é- ves korában újságot árult a Port Huron és Detroit között járó vonaton, majd nemsokára kis kézi nyomdát szerzett, hogy a maga szerkesztette újságot kinyomtassa és utána azt is árulja. Később távirász lett, és feltalálta hogyan lehet ugyanazon a vezetéken egyszerre két ellentétes irányba táviratot továbbítani; ma úgy mondanánk, hogy kétcsatornás hírközlő rendszert alkotott. New York szomszédságában a Menlo Parkban alapította meg híressé lett laboratóriumát, amelyben több mint ezer elektrotechnikai találmány, köztük az izzólámpa is megszületett. Ezt a telefon tökéletesitesen,a mikrofonon,a fonográfon,az elekt- rolitos akumulátoron és még sok más jelentős találmányon kívül azért kell külön is említeni, mert a szénszálas lámpa tette Edisont vagyonos emberré, aki pénzét azután további találmányokra, kutatásokra fordította. Edison a modern kutatók előfutára volt, akinek vitorláit az ipari forradalom előszele dagasztotta. Az ipari forradalomé, amelynek nagy szüksége volt központi energia szolgáltatási rendszerre, olyan hajlékony, sokoldalúan felhasználható energiára, mint az elektromosság. Edison felismerte ezt, s 1882-bén felépítette világítási célokra az első központi áramfejlesztő telepet. Akkoriban a kutatók az ivlámpák automatizáláEDISONTÓL NAPJAINKIG sán törték a fejüket. Edison mást akart. Szellemének ereje éppen abban nyilatkozott meg, hogy szinte mindig a legjobb utakat választotta. Szénszálas izzólámpát! A szakértők ezt ellenezték. íme az akkori szakértői vélemény: “A gyertya lángja köny- nyen tűzet okoz, a petróleumlámpa úgyszintén, a gázlámpa mérgezhet. A tüzet azonban elolthatják, a gazt kiszellóztetik, de a villanyaram vezetékei lakásban!? Érintése halál, behúzza a villámokat az ablakon, s mindenki tudja, hogy a villamosság és a mágnesség rokon. Ahol tehát villanydrót van, ott az egész helyiség mágneses lesz. Az órák mind megállnák, mert összeragadnak az alkatrészeik. Az ajtók zárai szintén beragadnak a mágnességtől. Ha például egy nő elmegy a vezeték alatt, a mágnesség kiragadja a hajából a tűket.” . . . Edison körül mar már magasra csapott a város lakóinak haragja, amikor mintegy varázsütésre, ki- gyultak az első villanykörték az intézete körüli parkban. A fák csupasz ágai közt, hétszáz villany- körte égett, anélkül, hogy az órák megálltak, s a hajtűk a villanyvezetékekre repültek volna . . . Az Edison-laboratórium hatékonyságát a kollektiv kutatás ereje adta. Edison értett a fiatal ambiciózus kutatók feltalálók kiválogatásához. Igazi tudós es tudományszervező volt. 1915-ben az elektroncsövek megalkotásában jelentőssé lett úgynevezett Edison-hatás felfedezéséért Nobel-dijat kapott. Laboratóriuma pedig korunk tudományos műhelyeihez szolgált mintának, ma is követésre méltó modellnek. Fény, fény, fény... A legtökéletesebb fényforrás a nap, amely elég távolról szórja gazdag fényét ahhoz, hogy a Föld megvilágított részét teljes szinpompájában és alakzatainak változatosságában felderítse és szemünk elé tárja. A nap ősidőktől ragyogott, de az emberi látás lassan fejlődött. A szem lassacskán fedezte fel mindazt, amit a napsugár feltárt. “A primitiv népek és a kisgyerekek — állapítja meg Dr. Weinstein Pál szemészprofesszor — csak a pirosat ismerik. Az ógörög művészet legrégibb korszakában kizárólag vörös festéket az ügy nevezett cinóber vöröset használták a szobrok színezéséhez. A gyermeki fejlődés, és a művészettörténet második korszakában a vöröshöz a sárga csatlakozott. Arisztotelész a nagy görög bölcselő három színűnek nevezte a szivárványt, mert csak a sárgát, a vöröset és a bibort látta meg belőle. Csak később jelent meg az emberi szem előtt a kék és végül a zöld szin. Az óindiai szent könyvekben igen költőien írják le az ég szépségét, de nem emlékeznek meg a modern lírában leggyakrabban megénekelt égszínkékről, az ég kék színéről. S egyes vad néptörzsek előtt nevetségesnek tűnik, hogy a kulturnépek külön külön nevezték el a zöld és a kék színeket. A jelenkor szinérzéke mar meglehetősen díjs. A szem fényigénye pedig egyenletesen nagy. A szivárványt nem három, hanem hét színben látjuk. A jövőben még tovább fejlődhet szinérzékünk: az ibolyántűli sugarakat csupán szemlencsénk szűri ki, de a szem ideghártyájának meg van az a képessége, hogy a ma még nem látható, ultraibolya sugarakat is érzékelje, lássa. A fény és a szin megvilágítás és a fényreflexió fontossága a magán és közvilágításban a városiasodásban, a közlekedésben, a technikában, a kereskedelemben mindenütt nyilvánvaló. A különböző világítási követelmények gyakran nehéz feladatokat rónak a mesterséges fényforrások kifejlesztőire, gyártóira. AZ EDISON-LAMPATOL A HALOGEN IZZÓIG Az izzáson alapuló fényforrás a napot utánozza, amelynek kicsiny, mesterséges változata a villamos arammal hevített izzólámpa. Az izzók általános elterjedése 1879-ben, az Edison-lámpával kezdődött el. Az első izzólámpákban vékony, hajlított szénszál izzott — légüres térben. A szénszálas lámpa, sok áramot fogyasztott, kicsi volt a fény teljesítménye, sárga fénnyel égett. A szénszál elpárolgott, és befeketítette a lampa üvegfalát. A szénszálat rövidesen fémszállal, nevezetesen wolframhuzallal helyettesítették, majd pedig a lámpa üvegbűráját, nem Kriptongáz töltésű superbalux lámpák. A VERSENYTÁRSAK A gáztöltésű izzólámpák családjába mintegy 12.000 féle kripton, argon és halogén töltésű lámpa tartozik. Elgondolkodtató, hogy miért van szükség a versenytársakra: a fénycsövekre, a higanygőz- lámpákra, és még sokféle különböző mesterséges fényforrásra? A városi és a közűti forgalom olyan nagymértékben nőtt, hogy a közvilágítás alig tud vele Lépést tartani: a 60-as évek elején húsz lux volt a világítási szint, (a megvilágítás egysége a lux, vagyis az 1 négyzetméter felületre sugárzott egységnyi fényáram) ma forgalmasabb helyeken 50-100-150 luxra van szükség. Nagyteljesítményű mesterséges fényforrások kellenek tehát a közvilágításhoz. A belső téri világításnál is fontos, hogy a növekvő fényigényt, minél gazdaságosabban kapjuk meg, és hogy minél kellemesebb fénnyel árasszuk el a megvilágított teret. Ezek miatt fejlesztették ki a világítási célokat szolgáló fénycsöveket, a nagynyomású “gázkisülő” lámpákkal együtt. Ilyenek a higanygőz lámpák, a nátriumgőz lámpák a szenonivlámpák, stb. A fénycsövek élettartama sokszorosa az izzólámpákénak, fenysürüségük kicsi, az ember szemet nem kápráztatják, mint a pontszerűen szembetűnő izzók. Utcák, terek, űtkereszteződések, hidak, alagutak, pályaudvarok, parkok közvilágításához használják a nagynyomású higanygőzlámpákat — ha nem fontos, hogy milyen a színvisszaadás. Az ilyen világítás fényénél minden fakó, mint valami holdbéli tájak. A nagynyomásű szenonivlámpák fénye, azonban csaknem azonos a nappali fénnyel: ilyeneket használnak színházakban, stúdiókban, filmfelvételeknél és vetítőkben. A higanygőz lámpáknál tökéletesebb szabadtéri fényforrást ma még kevés helyen alkalmaznak, de a fejlődés beláthatatlan. . . Kombinált fényhatásokra van szükségünk: jó autófényszórókra és jó közvilágitásra, praktikusan szerelhető belső világitótestekre és (ampákra, s nemcsak praktikus, hanem olcsó megoldásokra is. De tudnunk kell, hogy még a leggazdagabb, iparilag legfejlettebb országokban sem Ígérik pl. a tökéletes közvilágítás, autópalyavilágitás megoldását, e- lőbb, mint 2000-re.
