Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-17 / 7. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Feb. 17. 1972 KÉT FILM: Bartholomeo Vanzetti (balról, a filmben) ezeket a szavakat irta Nicola Sacco-val együtt, négy hónappal kivégzésük előtt: “Ha ez nem történne . . . leélhettük volna életünket megvető emberek közepette. Ez a mi pályafutásunk és győzelmünk. Egész életünkben soha sem remélhetnénk ennyit tenni az igazságért, a turelmességért, az embernek ember általi megértéséért, mint amennyit most a véletlenből kifolyólag megteszünk. . . ez az utolsó perc a miénk, ez a végső agónia a mi győzelmünk!” Sacco és Vanzetti - Joe Hill Közel fél évszázad elteltével az amerikai filmipar érdemesnek látja az igazságot napvilágra hozni az amerikai munkásmozgalom két harcosának, Sacco és Vanzetti-nek a mártiromságáról. Miután a mártírok hamvai már közel ötven éve póridnak, alkalmasnak látják az időt, hogy az amerikai történelemnek ezt a szégyenteljes fejezetét, amelyet az iskolai tankönyvekben elhallgattak,profitszerzés céljából saját valóságában kimutassák. A munkásmozgalomban megöregedettek még jól emlékeznek azokra a heves küzdelmekre, amelyek 1920 és 1927 között lefolytak, amikor két bostoni mozgalmi embert, szervezőket és idealista anarchistákat egy cipőgyár számvivö tisztjének meggyilkolása vádjával letartóztattak. A hosszú évekig tartó bírósági eljárások után, amelyekben a legüresebb, legszégyenteljesebb koholmányok alapján vezettek a vádat, a két ártatlan embert a villamosszékben kivégezték, az egész világon folyó eles tiltakozás ellenére. A hírhedt Palmer razziák szolgáltatták a hátteret a bekövetkező eseményekhez, amelyeket a film rendkívül megkapó módon elevenít meg. Kimaradt azonban a filmből, amelyet Olaszországban, olasz rendezők, olasz színészekkel, de amerikai profit céljára készítettek, az a jelenleg is fontos körülmény, hogy az akkori igazságügy miniszternek a razziákban egyik legfontosabb segédje a fiatal Edgar J. Hoover volt. A történészek azóta is állítják, hogy Hoovemek bizonyítékai voltak Sacco és Vanzetti ártatlanságáról, de ezeket elhallgatta. A film erőteljesen megmutatja, amit az évek hosz szu során át sohasem hangsúlyoztak ki, hogy a kormány nyílt fajgyűlölő uszításhoz folyamodott a két ember elítélésében. Félelmet és gyűlöletet keltett a közönségben “idegenek”, “bevándorlók” ellen, ezúttal olaszok ellen, akik akkoriban nagy számban jöttek az Egyesült Államokba. Egy másik körülményt a film még jobban is kihangsúlyozhatott volna; hogy a két áldozat nemcsak politikai, hanem gazdasági küzdelmet is folytatott a rendszer ellen. Vanzetti azért lett halárusító, mert a New England-i gyárosok feketelistára tették; Sacco pedig az 1912 évi hires Lawrence textilsztrájkokban vett reszt, amelyekkel a textilmunkások szervezkedése megkezdődött. Felix Frankfurter főbíró igy vélekedett az ügyről: “Az anarchizmustól való félelem és a bevándorlók elleni gyűlölet az amerikai igazságszolgáltatást a gyilkosság eszközévé tette. ” A Sacco és Vanzetti film olyan megrázó erővel mutatja be az uralkodó osztály demagógikus cselfogásait a fennálló rendszert fenyegető munkások, bevándoroltak, kisebbségekkel szemben, hogy azt meg kell nézni mindenkinek, aki csak teheti. Nemcsak a múltat fogja jobban megismerni ennek a filmnek a megtekintésével, hanem a jelenkori eseményeket is, amelyekben az elnyomatás, többé-kevésbé változott formában, de lényegében ugyanaz marad. "I dreamed I saw Joe Hill last night Says I, but Joe you’re ten years dead. I never died says he.” A Joe Hill filmet is európaiakkal csináltatták az amerikai filmesek. A svéd Bo Wideberg irta a film történetét és a filmkészítést is ó irányította. Joe Hill maga is svéd bevándorló volt. Ez a film azonban nem mutatja ki például azt az óriási küzdelmet, amelynek Joe Hill maga is részese volt, a Wobbly- mozgalmat egy nagy munkásmozgalom megteremtésére. Azoknak az erőknek az analizálásába se hatol be elég mélyen, amelyek a mozgalommal szemben mindent megtettek és Joe Hill kivégzését is politikailag szükségesnek tartották, annak ellenére, hogy meggyőző bizonyítékot nem tudtak ellene felmutatni. Megkapó részletek, es jelenetek a filmben eszébe juttatják a nézőnek a mai politikai foglyokat és a jelenkori küzdelmeket, amelyek bizonyítják: Joe Hill nem halt meg, szelleme ma is él a dolgozók küzdelmeiben. MEGHALT MAHALIA JACKSON ÉNEKESNŐ Régi harcosát vesztette el az amerikai polgárjogi mozgalom, mikor a déli elnyomatás nyomorából világhírű énekessé vált Mahalia Jackson 60 éves korában, egy chicagói kórházban elhunyt. A rendkívüli tehetséges énekesnő, akinek nagyapja még rabszolga volt, csak hosszú küzdelemmel tudott elismerést kivívni művészete számára. Első ízben 1950-ben a Carnegie Hall-ban tartott koncerttel mutatkozott be a nagyközönségnek; vallásos és lelkesítő felszabadító témájú énekei azóta is a legnépszerűbbek voltak a népdal kedvelők, a fiatalok és a fekete lakosság között. Lemezeit a gyűjtők mindig előszeretettel vásárolták. Mahalia Jackson nagyon sok alkalommal adott hangversenyt a fekete mozgalom javára és közreműködött Dr. Martin Luther King munkájában. Az ó énekszáma nyitotta meg az emlékezetes nagygyűlést 1963-ban Washingtonban, a Lincoln emlékmű előtt, amikor Dr. King felejthetetlen beszédét elmondotta. Dr. King özvegye, Mrs. Coretta King, Miss Jack- sonról szóló megemlékezésében mondotta, hogy “benne a szabadság és testvériség ügye igazi harcost vesztett el, akinek odaadása és hűsége nem ismert határt.” Chaplin Amerikába jön Charles Chaplin, a moziközönség világhírű, közkedvelt Charlie Chaplin-ja április elején Hollywood-ba jön, hogy személyesen vegye át az Academy of Motion Picture Arts and Sciences kitüntetését. Húsz év után most lép majd először az Egyesült Államok földjére, az után, hogy 1952-ben, politikai üldöztetés és meghurcoltatás után Európába költözött. Azóta feleségével és gyermekeivel Manor de Ban-i svájci birtokán él.
