Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-01 / 1. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Jan. 6. 1972 Mt fökTéWKÓhAzAbAN I ' '■ - ; 1^ L— — 1—_ — Ahol száműzték a rosszkedv forrását Keresztespuszta, volt földbirtokosi kúria. Fehér falú épületek, virágjukat hullató gyümölcs­fák, gondozott kert, ápolt pázsit. Idős néni napo­zik a tágas terraszon, ölébe hullt keze könyvet szo­rongat. A parkra néző épület ajtajából hajlott hátú bácsika igyekszik a körtefa árnya alatt úlő társai­hoz. Tarka fonalhegy körül gyűlt össze az itt élő öregek kis csoportja, s a feledés homályából felme­rült versek, dalok, nevettetö-rikató történetek mel­lett naphosszat dolgoznak — a maguk gyönyörűsé­gére. Színük szerint szétválogatják, majd felgombo­lyítják a sárga, lila, zöld, vörös szálakat. Mások — végtelen türelemmel váriálva a színeket és a mintá­kat — diszpárnákat, térítőkét hímeznek. . . Ha nem olvastuk volna a bejáratnál a táblát, nem is hinnénk, hogy egy szociális otthon lakóinak hét­köznapját lestük meg. Még a betegszobában sincs nyoma a szomorúságnak,a magukra maradt öregek gyakori pesszimizmusának, a “már minden mind­egy” hangulatnak. A gyengélkedők ugyanúgy sétál­nak, levegőznek, mint az egészségesek. Biró bácsit ágyához láncolja betegsége. Agyvérzése volt, bal oldala megbénult. Ennek ellenére azon igyekszik, hogy lovagias kézcsókkal üdvözölje hölgylátoga­tóit. . . Ebben az otthonban már érezhetők annak a fél­éves pszichológiai munkának az első gyakorlati je­lei, amely az öregekről való újfajta gondoskodást tűzte ki céljául. — Elsősorban minden rosszkedv forrását, a tétlen­séget akarjuk száműzni az öregek otthonaiból — vá­zolja fel a valóságban már szépen kamatozó elkép­zeléseket Balogh Istvánná, a Baranya megyei tanács egészségügyi osztályának pszichológusa. — A csa­ládok kötelékeiből kikerült idős emberek — bármi­lyen jól felszerelt és minden igényt kielégítő szociá­lis otthonban is — kiszolgáltatottnak, feleslegesnek, megtűrtnek érzik magukat. Ezekből az érzésekből fakad, hogy az otthonlakók sokszor kényszerűség­nek tekintik együttlétüket, letargiában élnek, s cso­portosan is magányosak maradnak. — Célunk az, hogy a szociális otthonokban lakó öregek közös élete mihamarabb közösségivé váljon. Hogy ezt elérhessük, először mindennapos tétlensé­gükön próbáltunk enyhíteni. Kooperáltunk a megye néhány vállalatával: a Pécsi Kesztyűgyár bőrhulladé­kot, a Komlói Szénbányamüvek színes drótokat, a mohácsi TEMAFORG pedig textilanyagokat bocsá­tott a rendelkezésünkre. Így kezdődhettek meg az öregek rendszeres közös foglalkozásai. A megye tizenöt otthonából hétben már sikerült mozgósíta­ni a lakókat. Keresztespusztán és Görcsönyben már kiállítást is rendeztek a saját alkotásokból: textil-állatkákat, horgolt pulóvereket és ruhákat, himzett asztalterí­tőket, párnákat, subát, bőrpárnákat mutattak be, feltüntetve mindegyik darab mellett készítője ne­vét, korát, sőt legtöbb esetben a fényképét is. A hatvankilenc esztendős Kertész Erzsi néni rajzai megkapöan szépek. Tiz évvel idősebb nála Aranka j néni; az ö “Húsvéti megemlékezés”-e alatt ez áll: “operált szemmel rajzolta özv. Vácz Ferencné”. — Elmondhatatlan, hogy a sikerélmény mennyi­re megváltoztatta öregeink életét — mondja kalau­zunk, Harmath Jánosné, a keresztespusztai és a görcsönyi szociális otthon vezetője. — Ma már nemcsak szükebb házunktáján, hanem az otthonok között is elevenebbé, pezsgőbbé váltak az életkap­csolatok. Ellátogatnak egymáshoz az öregek, s meg­tekintik a másik otthonban rendezett kiállítást. A görcsönyi szociális otthon egyébként skót stílusú kastélyával, nyugodt vizű tavával, gondozott kertjé­vel, romantikus ősparkjával kirándulóhelynek is ki­válóan alkalmas lenne, sőt még inkább gyermekinté­zetnek, mert a nagyméretű termekben csak több ágyat lehet elhelyezni. Márpedig a Keresztespusztán bevált kétágyas szobák alkalmasabbak a személyes függetlenségre vágyó idős emberek együttélésének keretéül. . . — A kiállítás persze nem minden. Hozzátartozik a változatossághoz, hogy orvosi javaslatra rendszere­sen üdültetjük az otthonlakókat Harkányban. Ta­valy nyáron lehetőség nyílt rá, hogy a balatonbe- rényi megyei gyermeküdülőben egy hónapig az öre­gek pihenhessenek. Nemegy idős nyaraló ekkor ju­tott el először a Balatonhoz . . . Az idén ezen kivúl Budapestre és Szegedre, a szabadtéri játékok egy előadására vittük el őket. A környezetváltozás jótékony hatása ellenére azért az otthoni életet tekintik az öregek a legfonto­sabbnak. Keresztespusztán, a több mint egy éve működő önkormányzati tanácsot most újjáalakí­tották és kibővítették: az érdekvédelmi, fegyelmi gazdasági, élelmezési, kulturális és foglalkoztatási bizottságok tagjai körültekintően és felelősségük tudatában tesznek eleget megbízatásuknak. Hubert Jánosné — Kati néni — , aki hetven éves és tsz-tag volt, most a kulturális bizottságban tevékenykedik, méghozzá igen példamutató módon. Apró termetén hűségesen őrzi a vokányi népviseletet, cukrot dug- dos a kezében, amit a saját szervezésű anyák napján kapott, s kifogyhatatlan a nevetésben és a nótákban. Neki is része van abban, hogy a karácsonyt, a far­sangot, hűsvétot és a többi ünnepet mindig meg­tartják az otthonban, s hogy a kertvárosi és a gör­csönyi általános iskolások rendszeresen és szívesen látogatnak el hozzájuk. . . — A pszichológusok szándékára tehát érzékenyen reagáltak az öregek — összegzi az eddigi tapasztala­tokat Balogh Istvánná. — Az állandó foglalkoztatott­ság, a dia- és filmvetítések, a könyvtár jobb népsze­rűsítése, az orvosi előadások az öregkor helyes életmódjáról ,a közös énekléseket idéző légkörben tartott irodalmi délutánok szakszerű megszervezé­se azonban nemcsak az öregeken múlik. Olyan “kulturnővérekre” van szükség, akik a manuális és a kulturális tevékenység irányítására egyaránt alkal­masak. Ilyen képzettségű gondozónők sajnos, na - gyón kevesen vannak. Remélhetőleg a nővérek pszichológiai és egészségügyi továbbképzése — amely most indult be megyénkbe — elősegíti azt, hogy a baranyai szociális otthonok lakóinak megváltozott életéröl hamarosan nem mint egy kísérleti mód­szer első eredményeiről, hanem mint természetes, általános jelenségről eshet szó. . . H. Valachi Anna “En Dózsát a magyar tör­ténetegyik legdicsöbb em­berének tartom, és szen­tül hiszem, hogy lesz idő midőn Dózsának nagysze­rű emlékszobrot fognak e - melni, és talán mellette lesz az .. . enyém is.” Dózsa monográfusa, Márki Sándor, könyvének egy jegyzetében már meg­írta, hogy 1901 május 16.* án a szocialista kongresz- szus javasolta először: Marxnak Engelsnek és a “a proletárság magyar elő harcosának” DÓZSA Györgynek szobrot emel­jenek a fővárosban. Ezek, azóta a felszabadu­lás után, valóra váltak. 1908-ban a békéscsabai pa­rasztkongresszus elhatároz­ta, hogy “a legelső magyar parasztvezérnek hatalmas szobrot állít a magyar pa­rasztok délibábos róná— HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, ! szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejé­ben gondoskodni. Egy évre $ 10.— félévre $ 5.50. * Megújításra: $. . I • Naptárra: $T....................................................... | I Név: ................................................................. | j Cím: .................................................................. j J Város:..................................Állam:................ I > Zip Codo: ................... I AMERIKAI MAGYAR SZŐ I 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 ( TERJESSZE LAPUNKAT i # Somogyi J: A parasztvezér szobra *etöfi 1847 március 31-én ezt irta Arany Jánosnak: Dózsa szobra ján.” Végül 1910 október 30.-án Szegeden a szociál­demokrata párt kerületi kongresszusa határozatként mondta ki, hogy 1914-ben a parasztvezér vértanú­halálának négyszázadik évfordulójára Szegeden ál­lít szobrot. Dózsa születési éve pontosan nem tudható. Márki Sándor ugyan 1474-et mond, de újabban két évvel előbbre szokás tenni. Ezért, a magyar nemzet 1972-ben ünnepli meg a parasztfölkelés nagy vezető jenek születése 500. évfordulóját. A jubileum végre alkalmat ad mind Petőfi 125 év előtti óhajának, mind a századelő kezdeményezései­nek valóra váltására. A Xll. Vásárhelyi Őszi Tárla­ton 1965-ben mutatta be Somogyi József Kossuth- díjas szobrászművész megrazóan monumentális Dó­zsa szobrát, mely azóta sem került felállításra. IMIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII

Next

/
Thumbnails
Contents