Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-10 / 6. szám

.’hursday, Feb. 10, 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 I felszíni bányászát átka Az Appalachia hegyláncról az átlag amerikai azt tudja csak, hogy gyönyörű hegyvidék, amely Cana- datól az Atlanti Óceán partvidékével majdnem párhuzamosan Alabama állam közepéig húzódik. Esetleg arról is tudtunk, különösen a 20-as években, hogy a hegy pennsylvaniai kentucky-i részén ha­talmas szénbányák vannak, ahol évekig tartó bá­nyászharcok folytak emberibb megélhetésért, jobb munkafeltételekért, de főleg a szakszervezetért. 1965-ben, amikor Johnson elnök bejelentette, hogy az amerikai nép egyhatoda teljes nyomorban él, mert munkanélküli, vagy olyan kiskeresetű, hogy a teljes nyomor szélén áll, akkor találkoztunk ismét az appalachiai bányászok sorsával. Ez a vonal Pennsylvaniától, Ohión, Virginián, West Virginián, Kentuckyn, Tennesseen át Alabamáig húzódik, ahol az antracit bányák jórészét a bányatulajdonosok lezárták. A bányászok munkanélkülivé váltak, má­sutt nem volt számukra munkalehetőség. Még a szakszervezet is cserben hagyta őket, mert a lezárt bányák nem járultak hozzá a jóléti alaphoz, igy nem részesíthették segítségben az ottani munkanélküli bányászokat; sőt a kórházat is lezárták, mert nem jött be semmi a fenntartására. A szén iránti kereslet pedig nem csökkent, ha­nem inkább emelkedett. Mig azelőtt csak a moz­donyok és otthonok fűtéséhez, főzéshez volt szük­ség szénre, ma már a villany-fejlesztő és az iparban használt gázfejlesztésére is óriási a szénkereslet. Es, hogy a bányákat mégis lezárták, annak magyaráza­tára az okot a felszíni bányászatban kell keresni. A felszíni bányászat (strip-mining) abból áll, hogy nem a föld mélyéből ássák ki a szenet, hanem a hegyet nyúzzák le hatalmas gépekkel. A felszíni bányászat sokkal gyorsabban megy, és egyötöd annyi munkással. A múlt évben Kentucky-ban pél­dául 7200 embert alkalmaztak a mély bányai 21,000 helyett. A kompániának 50 cent munkabérbe ke­rül 1 tonna szén, mig a mély bányászatnál $2.75-be. A felszíni szenet a társaság tonnánként kb. 1 dol­lárral adja olcsóbban, mint a mélyből felhozott sze­net. ( A felszíni szén nem olyan tiszta.) Ez azt je­lenti, hogy a társaság extra milliókat zsebelt be Kentucky-ban, legyöngitve a helyi gazdasági hely­zetet, amely a mély bányász rovására ment. De ez nem minden! A felszíni bányászat nemcsak kenyerüktől fosztja meg a szénbányászokat, de ott­honuktól is. Az Appalachia hegyeken és völgyeken soha helyre nem hozható sebhelyeket hagy a fel­színi bányászat. Az ottlakókat menekülésre kény­szeríti a földcsuszamlás és árvíz. Múlt évben 154 millió tonna szenet bányásztak felszinen az Appa­lachian hegységben. 1970-ben Kentucky-ban 81.8 millió tonna szén a felszíni bányászat eredménye, amely 17,300 akker terület tönkretevését eredmé­nyezte. A kifejtési folyamat is megdöbbentő. A bányá­szok hatalmas fadöngető gépekkel (bulldózer) nyit­nak utat a hegy fái között, talajfelszakitókkal, géplapátokkal indulnak a munkának. Az utbaesö fákat, földet, növényeket és sziklákat tultehernek nevezik. A hegyen lévő életet és az életet szolgáló földet lehasitják és hagyják legurulni. A hulladék sohasem áll meg ott, ahova esik, sokszor kiszakít­ja az útjába eső fát és eltorlaszolja az utat, vagy a patakot. De nagyon sok esetben a szikla vagy föld­csuszamlás az otthonokat, vagy a farmot éri és a család kénytelen elmenekülni, mert a szikla a ház tetején állapodott meg. Újabban mindgyakoribb, hogy a hegyeket egyszerűen lefejezik. A hegytetőt legyalulják, lerobbantják és a hegytövébe lapátol­ják a hulladékot. A szenet 30 tonnás teherautókba rakják, amelyek a nehéz rakománnyal feltörik, por­rá zúzzák az utakat és a hatóságok nem sokat tesz­nek ez ellen. Appalachia vidéken erős esőzések vannak. Ami­kor esik az eső, a hatalmas nyitott felületek vegyi gyárrá alakulnak. Ezek a hegyek gazdagok vasban, mangánban, stílfátokban (kén vegyületek) amelyek kombinálva, az esővíz hatására maró vegyületekké és savakká válva, a patakok és kutak vizét mérgezik. Üledék és sav már 12,000 mérföldnyi folyó vizét rongálta meg. Növényi termés, kert, szántóföld a portól, szikla törmeléktől, levegő és vizmérgezödés- töl úgyszólván nem létezik. A rettentő és kegyeletet nem ismerő gépek sok­szor tragikus helyzetet is okoznak. Mrs. Bige Ritchie házának verandájáról nézte, hogyan szakitja fel a gép családi temetőjük sírjait. “Azt hittem, hogy a szivem szakad szét, amikor láttam gyermekeim koporsóit, ahogyan lehullanak a hegy tövébe.” Ez a vidék egyébként a bibliai Jóbéhoz hasonlít­ható szenvedéseken ment keresztül az idők folya­mán. Először a keleti partok fafeldolgozói irtották ki erdeiket a 19. században. Azután felfedeztek, a szenet és megkezdődött a földalatti bányászat, amelynek rettenetesen sok áldozata volt. Ma már itt-ott történik 2-3 baleset, kivéve a Farmington, W. Va.-i robbanást 1968-ban, amelynek 78 áldoza­ta volt és a Hurricane Creek, Ky.-i, 1970-ben, amely­ben 38 bányász vesztette életét. Fekete tüdő (szén­por ülepedése a tüdőre) és elnyomoritó balesetek kényszeritették a bányászokat korai nyugalomba vonulásra, vagy hosszú időn át alacsony színvonalú, esetleg megrövidített életre. A vidék gazdasági helyzete évtizedekre annyira leromlott, hogy nagyon sok bányász elszéledt a na­gyobb városokba. Akik ottmaradtak, még az ottho­nukat is elveszítik. A felszíni bányászat azért nem mindenki számá­ra ilyen káros. Vizsgálati megállapítás szerint egyik felszíni bánya munkáltató 1969-ben 126%, egy má­sik 102% hasznot élvezett. Pikeville, W. Va. -ban egy kis hegyi városban az 5000 lakos közül 50 a milliomos, legtöbbje felszíni bányászatból nyerte a millióját. Ez pedig olyan megyében létezik, ahol a lakosság több, mint felét a szövetségi nyomorprog­ram szegénynek nyilvánított. De a profit legnagyobb részét nem egyének arat­ják. A nagy haszonra való kilátás már odacsalta az olajrészvényeseket: az 50 legnagyobb szén termelő közül 30 olajérdekeltség, az ország 35 % szenének kitermelöje. Humble Oil egymaga már megvásárolt 6 millió felszíni szénlerakodást. A United Steel és a Bethlehem Steel tulajdoná­ban hatalmas kiterjedésű Appalachia-i szénmezők vannak. Még angol cég is kifizetőnek tartja ott szén­mezők bérlését. A vidékek kára csak akkor derül ki, amikor egy vidékről a felszíni bányászok elmennek. Megállapí­tották, hogy a W. Va.-i Coal River vízválasztó hely­rehozatala 26 millió dollárba kerülne. A nagy vagyon egyúttal nagy hatalmat is jelent. Hiába mennek panaszra a teruletvédo egyesületek, a lakosság által szervezett bizottságok, a szénterüle­tek kirablói olyan körmönfontan szerezték meg a lehetőséget, hogy szinte semmit sem lehet tenni ellenük. Akik ma a hegyeket fejezik le az Appa- lachiákban, a századforduló elején az u. n. “széles formájú szerződéssel” (broad form deed) megegyez­tek a mai tulajdonosok elődeivel, amely szerint megengedik a bérlőknek, hogy amilyen módon jó­nak látják, kibányászhatják a szenet. A tulajdono­soknak nem kötelesek jóvátételt fizetni, sem az o- kozott károkért felelősséget vállalni. A szerződése­ket sok esetben keresztjellel írták alá az Írástudat­lan hegyi lakók. A “széles formájú szerződés” volt a hegyen lakó ember első tapasztalata a ravasz üz­letemberekkel. Neki az a 25-50 cent akkerenke'nt vagyont jelentett. Fogalma sem volt a szén értéké­ről, ami a kukorica- vagy dohányföldje alatt rejtő­zött. Felszíni bányászatról nem is hallott, mert az akkoriban még nem létezett. A Kentucky-i bíróságok a “széles formájú szerző­dést” fogadják el jogosnak s minden ügyet a föld kirablóinak javára döntenek el. Az állami törvény- hozástól sem remélnek semmit és a kongresszusi vizsgálat is inkább a nagytőkés bányatársaságok fe­lé látszik hajlani. A felszíni bányásztársaságok nem is igen védekez­nek, sőt hazafias köntösbe igyekeznek öltözködni. James D. Riley, a Consolidation Coal Co. alelnöke, aki hírhedt a Farmington, W. Va.-i bányászerencsét- lenség idejéből, igy nyilatkozott a felszíni szénbá­nyászat ellenzőiről: “Buta hülyék, szocialisták és ‘komik’, akik nem tudják, miről beszélnek. Azt hi­szem, hogy kötelességünk leütni őket és nevetséges­sé tenni, amint megérdemlik.” ■ Az elégedetlenség meglehetősen széleskörű és ta­lán meg fogják a módját találni, hogy a hivatalos körök valamilyen megoldást keressenek az elkesere­dettség csillapítására — bár — nagy pénz nagy hata­lom. _ Gyarmaty Kató Újítsa meg előfizetését!

Next

/
Thumbnails
Contents