Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-29 / 26. szám

Thursday, June 29. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 □ apái A nepáli királyság India és Tibet között, a Hima­lája déli lejtőin,' 1951 előtt idegen látogatók szá­mára tiltott terület volt. Az első automobilokat a fővárosba, Katmanduba, vállon cipelve vitték, mert sehonnan sem vezetett út a megközelíthetetlen vá­rosba. Ma már exoticus helyekre kiváncsi látogatók gyakran megfordulnak Nepálban. Az ország nyuga­ti részének gurkha lakosai kitűnő katonák hírében állnak, keleten ä hegymászásban és kalauzolásban gyakorlott sherpák laknak. Egy sherpa úti kalauz kisérte Sir Edmund Hillary-t 1953-ban. Hillary volt az első ember, aki az Everest legmagasabb csúcsát megmászta. A vállalkozó szellemű utazó egymaga is elkalan­dozhat a Himalája hegyi útjain, a hegyi folyókban, vízesésekben mosakodhat és az útban eső házikók­ban rizst, krumplipúrét és sűrű, sós teát ehet és ihat. A sherpák, a szédítő meredekek teraszolt földjei­nek szélére építik házaikat, amelyek alulról nézve bármely percben ledőlni látszanak. A függőlegesen fel- és lemenő hegyoldalak teraszos lépcsőin terme­lik meg maguknak a sherpák a rizst és más élelmet. Nepál ellentmondásokkal teli paradicsomnak tű­nik a látogató számára. A hangos imádkozás és az árusok éneklő kínálásai töltik meg a levegőt. A táj tökéletes szépségét már ott is megrontja sok he­lyen az eldobott szemét. De rendkívüli látványos­ságra mindenütt bőven van alkalom. A sebesen zugo hegyi folyók fölött, magasban felfüggesztett, ingó gyalogjárón lehet átmenni és kisebb, nagyobb ka­landos kirándulásokra lehet menni potom áron. A sherpa hegyi kalauzok napi egy dollárt számítanak szolgálatukért, amiért úgyszólván mindent elvégez­nek: cipelik a nehéz utravalot, megfőzik az ételt, az utazónak kirándulásban elszakadt ruháját is meg­varrják, sőt a más teher mellett, ha kell, még az utazót is átviszik a hátukon a sekélyvizű gázlón. Az utraváló eledel és szállítás még további, napi 2 dollárba kerül. Egy heti kiránduló-úton 20 dollár minden költséget fedez. Katmanduban, a Panoráma Hotelben, a Himalá­jára néző ablakkal, melegvizes, márványos fürdő­szobával 3 dollárért lehet szobát kapni, angol regge­livel együtt. Az Everest lábának 18,000 láb magas­ságából kiindulva a sherpa kalauz elvezetheti az utazót Katmandutól északra a Helambu mely, tera­szos völgyeihez, amelyek 45 mérfoldnyire fölfelé, a Himalája lábáig nyúlnak. A Helambu magasabb területein sherpa falvak vannak, amelyek, legalább is a kalauz leírása szerint, éjjeli szállásra alkalmasak. Egy kis csoport délután 5 órakor a másnapi ki­rándulás hozzávalóit vásárolja meg a bazárban, a kalauz kíséretében és tanácsával. Legelőször egy óri­ási fonott hátikosarat vesznek, az utravaló részére. Megtöltik rizzsel, cukorral, zabkásával, szárított levesekkel, hús és hal konzervekkel, vajjal, teával, sóval és szódabikarbónával. Az utóbbi négyféléből a sherpák valami innivalót főznek, amit levesnek még valahogyan meg lehet inni, de mint tea, ize kibírhatatlan. Másnap délelőtt, mindennel felkészülve dzsippel indulnak Sundrijalba, Katmandu-tól 10 mérföldnyi- re, ahol egy villanyerőmú és vizeses van. A dzsip költsége 2 dollár. Onnan gyalog indulnak tovább, a tapasztalatlan utazó többnyire szapora lépésben, a kalauz figyelmeztetésére lelassulva. Gyors léptek­ben soha nem bírnák ki a hosszú, meredek utat. Azért is kell lelassulni, mert a kalauznak a 60 fontos kosa­rat kell cipelni. Még igy is, kevesebb mint 4 óra alatt 2000 láb magasságból 8000 láb magasságra jutnak fel. Rájönnek a turisták, hogy rossz a hosszú nadrág az ilyen mászáshoz, tapad a térdhez és hátrál­tatja a mozgást. “Na, nem baj,” mondják, “máskor rövid nadrágban megyünk.” Késő délután egy del- felé Katmandura, északra a Himalájára tekintő kis faluban állnak meg, ahol kialkudják az éjjeli kvártélyt, ami végül két személy számára 14 centet tesz ki. A hegyormokat narancsszínűre festő nap­lemente látványa minden eddigi fáradságot megért. Az esti hűvösben a turisták betérnek a kis házikó­ba, ami mindössze négy és fél láb magas, fával fűtik, ablaka viszont nincs. A levegő fojtogató a kis kuny­hóban. A két tojásból és krumpliból álló vacsora után, amiért 22 centet fizetnek, a vendégek a tűz közelében földre terített gyékényen nyugovóra tér­nek, de csak a kalauz képes elaludni. Másnap mégis jókedvvel indulnak útnak s köz­ben egy csapat félvad kutyával kell megküzdeniök. Egy másik hegyi úton a két nagy völgy között kiugró ormon szétszórt házu Pattibanyang faluhoz érnek, ahol megragadó látvány tárul szemük ele. Mialatt a kalauz zöldségekből, rizsből ebédet ké­szít, a turisták a közeli hegyi patakban megmosda­nak. Kacskaringós, hegyi utakon, függöhidakon, sok- mérföldes gyaloglás után, több helyen patakokon átgázolva, szebbnél szebb, csodás területekre eljut­va töltik a következő napokat. Ahol lehet, a szabad­ban alszanak, az első éjjeli tapasztalatok után. A hét napos kirándulásról edzetten, jó formában érkez­nek vissza a Panoráma Hotelbe. A nők különösen örülnek, hogy a túra után egy-két számmal kisebb ruhát hordhatnak. így lehet potom áron kalandos kirándulásokat tenni a csodás szépségekkel teli Nepálban. V. K. VANCOUVER Vancouver belvárosából mindössze 20 perc alatt lehet feljutni a Grouse Mountain tetejére, ahonnan az egész fenséges, brit-columbiai vidéket be lehet látni. Onnan délre a Mt. Baker tűnik fel, északra a Lions kettős csúcsai és a szoroson át az óriási Van- couver-sziget. A Skyride-on utazva 5 perc alatt jut fel az em­ber a hegyre, ahol télen-nyáron, a svájci Alpokhoz hasonló természeti szépségek és téli sportlehetősé­gek várják a látogatót. Vancouverből sokfelé lehet érdekes kirándulást tenni. Ott van közelben a Mt. Seymour, a Stanley Park, a Horseshoe Bay és kompon lehet átmenni Victoriába és más helyekre. A kanadai Jasper és Banff parkokba látogatók nem mulasztják el, hogy Vancouverben meg ne álljanak és körül ne nézze­nek- Sok látnivaló van a hegyekkel körülvett város­ban, a gyönyörű kikötő, a felhőkarcolók és a város­ban a modern kényelemmel párosult brit szellem mindenütt érezhető. Számos kisebb-nagyobb hotel és motel várja a látogatókat a belvárosban és a par­kok mentén. A belvárosi üzletekben kitűnő árucik­keket lehet vásárolni, gyapjúszövetet, pocelánt, ke­leti selymet és sok szép más holmit. Amerikaiak akik 48 órát tartózkodnak Kanadá­ban, vámmentesen 100 dollár értékű árut vihetnek vissza magukkal, a rövidebb ideig tartózkodók leg­feljebb 10 dollár értékűt. Sokféleképpen lehet Vancouverbe eljutni. Lehet repülőn, autón vagy buszon érkezni, Seattle-ból ha­jón lehet menni Victoriá-ba és onnan kompon to­vább, vagy egy csendes-óceáni hajóturát lehet prog­ramba venni. Esős napon is van sok látnivaló, a City Museum, a Maritime Museum, a Planetarium, a Vancouver Art Gallery, vagy a Queen Elizabeth Park-ban a Blo- edel Conservatory.

Next

/
Thumbnails
Contents