Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-29 / 26. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 29. 1972 Az óbban a rovatban kifejtett nézetek nem szükségsierüen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Visszatekintés 70 évre WINDSOR, Ont. Az én pályafutásom is akkor kez­dődött, amikor lapunké, 70 évvel ezelőtt, mint ipa­ri tanuló, bár nem sok sikerrel végződött, mert a mühelyi munka mellett más munkát is el kellett vé­gezni. Az ismerősök úgy gúnyoltak: inas, korog a has, ami azt jelentette, hogy üres a gyomor, amit a mester nyaklevessel pótolt. Letelt a három év szak­tudás elsajátítása nélkül. Sehogy sem voltam meg­elégedve, nem tudtam, mit csináljak? Rábeszéltem magamat, hogy tovább kell tanulni a géplakatos szakmát. El is utaztam Pestre és egy géplakatos miihelyt kerestem, ahol felajánlottam magam laka­tos tanulónak. Bemutatkoztam, hogy felszabadult kovács segéd vagyok. Elfogadták felajánlásomat és 2 évre leszerződtem. Szorgalmasan dolgoztam, mert szerettem a munkát, és tanultam is. Letelt a tanulási idő. Felszabaduló munkát kellett végezni, egy gépszerkezetet, ami szépen sikerült. Ajánlották, hogy adjam be a kará­csonyi kiállításra, ahol azután kaptam egy kitünte­tő oklevelet érte és 10 korona aranyat. Megérte az öt éves tanulás. Ez volt az első és utolsó tíz koro­nás aranyam. Én is üdvözlöm lapunkat a 70 éves jubileum alkalmából, mert ez a lap harcol a munkásnép ér­dekében. Kívánom, hogy folytassa tovább ezt a ne­mes munkát. Jó erőt és egészséget kívánok az összes munkatársaknak. Felső Sándor és neje GONDOLATOK AZ ŰRHAJÓZÁSRÓL Mindannyiunk szive tele volt aggodalommal, ami­kor a nagy, merész emberi vállalkozás ismét a vég­telenségbe repítette a bátor űrhajósokat. Repült a három ember, a sápadt arcú égi vándor, a Hold felé. Lerázták magukról a föld porát és kiszabadultak földünk eddig mindent magához vonzó öleléséből. Talán úgy éreztük, mintha velük repült volna a mi titokra áhítozó fauszti lelkünk is. Ugyan mi sarkallhatja, ösztökéli az emberi lelket, mi űzi ilyen merész, veszélyes vállalkozás után a földi halandót? Talán keressük az életnek és halálnak nagy, meg nem érthető misztikumát és talán öntudatlanul is ke­ressük a teremtöt, az Istent? S végül talán önma­gát is keresi az ember! Az űrhajó a görög és római mitológia ! istenesek, Apollónak a nevét viseli, mint valami mágikus sze­rencsét, bizalmat keltő szimbólumot. Az ember tényleg igy kiálthat fel: hát van haladás ebben a ci­vilizáltnak csúfolt világban? Mert nem is olyan ré­gen, pár száz éve, életveszélyes volt még azt is kije­lenteni, hogy forog a föld. Egy dominikánus barát, Giordano Bruno 1600-ban tagadni merte az akkori vatikáni dogmát, hogy a föld a nagymindenség köz- ponlja és kijelentette, hogy csak egyik bolygója a Naprendszernek. Ezért eretnekséggel vádolták és máglyán elégették. Amikor a tudós Galilei 1638-ban szintén kijelen­tette a világegyetemre vonatkozó új törvényeket, volt nagy felzúdulás a Vatikánban. VIII. Urban pá­pa eretnekséggel vádolta, a vatikáni szentszék leg­felsőbb fóruma elé állíttatta, hogy vonja vissza elmé­letét és ismerje be, hogy az nem állja meg a helyét. Galilei barátai és követői kérésére — hogy értékes életét megmentse a máglyahaláltól — kijelentette a fórum előtt, hogy “nem forog a föld”, de a törté­nelem azt is feljegyezte, hogy amikor kifelé ment, magában félhangosan ezt mondta: “Eppur si muove” Es mégis mozog! (Föld.) Földünk forog, ezt ma már minden iskolás gyer­mek tudja, de merre forognak a földön élő emberek és hogyan is állunk ezzel a sok dicstelen haladással, Holdba menéssel, mely billiókba kerül. Miközben országunkban milliók segélyen tengődnek, kispol­gáraink nyakig vannak az adók hináijában, mig a fél világ éhségben nyomorog, mig az emberirtás dü­höng Vietnámban? Gyermekeinknek nincs elég is­kola, betegeinknek nincs elég kórház, levegőnk, vizeink meg vannak mérgezve és a gettók lángja az égre szórja a fekete nép haragját! Milyen szégyenteljes ellentétek ezek. Amig a tu­dományos haladást az emberiség háborús célokra használja és tovább építi piramisait az atombom­báknak és távi övegeknek, addig nem is lehet haladás­ról, civilizációról és kultúráról beszélni, csak bar­barizmusról. Amig az ember nem teremt békét magának e földön és megértést, barátságot a nemzetek között, addig hiába minden Holdra repkedés, mert nem az a felelet a világ megoldásra váró problémáira. A világ népének meg kell végre látnia a fejünk felett tornyosuló atombombás vérzivatar fellegeit és fel kell ébrednünk a nemtörődömségből. Talán vészharangozásnak tűnik mindez, amely a közelgő veszélyekre figyelmezteti a népet és az Egyesült Nemzetek “Pató Pál”-jait, akiknek nagy mondásai nem szülnek tetteket, s ők is várják, mig az Arma­geddon hullámai rajtuk is végig csapnak. O világ népe, ébredj már s lásd a közelgő veszélyt, mert a holnapi ébredés talán már késő lehet. Lutherén István LINCOLN PARK, Mich. Küldöm az Emlékkönyv­ért a mellékelt $ 5.-t, ipert megér annyit. Sok jó ré­gi emlék van benne, érdemes olvasni, mert valóságos kis történelem. Michael Lutheran <§> Solana Beach, Cal.Megkaptam a szép emlékkönyvet, mely sok emléket juttatott eszembe. A 30-as evek­ben Canton, 0.-ban éltünk és segítettük kedves la­punkat, fiatalos eróVel. Üdvözlőm az írógárdát és kívánom, hogy máskor is kiadhassanak ilyen szép és tartalmas könyvet. Berta Feller Griffith, Ind. A jubileumi könyvet jóleső érzessél olvastam, mert dióhéjban megírja az elmúlt 70 ev történetet, küzdelmeit. Sok ismerős névvel találkoz­tam hasábjain, sajnos sokan már nem olvashatták e kedves kis könyvet. Helyettük az ittmaradottak- nak kell a lapunkat továbbvinni, hogy még sokáig fennmaradhasson. További kitartást kívánok és a könyvért $ 5.-t küldök. Vera Gyurko <§) CLEVELAND, O. A 70 éves jubileumi könyvet meg­kaptam, aminek igen megörültem. 1918 óta vagyok olvasója és előfizetője enr ek a sajtónak, s azóta mindig kitartottam lapom nellett, küzdöttem érte. Küldök tíz dollárt a könyvért és a jubüeumra. _ Steve Kurczi MIAMI, Fia. Küldöm járulékomat az újságért, igen élvezem, az utolsó szóig kiolvasom. Kívánom, hogy még éljen sokáig ez a kedves lap. Az emlékkönyvért is küldök $ 5.-t. Mary Puschover © BETHLEHEM, Pa. Megkaptam a jubileumi emlék­könyvet, melyben megírtak mindent, ami a 70 év alatt történt. Sajnos már kevesen vagyunk azok kö­zül, akik 40-50 éve olvassák sajtónkat, én is megha­ladtam a 88.évet. 1923-ban kezdtem olvasni sajtón­kat és ma is olvasom, bár a szemem már nem olyan jó. Mivel nyugdijam nem nagyon sok, csak 5 dollárt küldhetek a kis könyvért, bár már előbb is küldtem tíz dollárt az előkészítésére. Ä Andy Remenár © y FAIRFIELD, Conn. Mellékelek tíz dollárt a connec- ticutí kvótára és $ 5.-t az Emlékkönyvért. Nagyon hiányoznak nekem a régi összejövetelek, de 91 éves koromban már csak a kertben foglalatoskodom. Olvasom a Magyar Hireket, a Nők Lapját és a Hungarian Review-t Magyarországról és támogatom lapomat és a bevándoroltak bizottságát. Ügy gondo­lom, hogy eleget teszek kötelességemnek. Sajnos nem tudok résztvenni sem pikniken, sem máshol, mert a járkálás, utazás már nem nekem való. Jó egészséget kívánok minden olvasónak. Stephen Chehy, sr. <§) MILWAUKEE, Wis. Én is üdvözlöm harcos lapun­kat a 70. évforduló alkalmával. Mindig megállta he­lyét a haladás érdekében folyó küzdelemben. A Jubileumi Emlékkönyv nagyszerű, minden betűje igaz, csak azt sajnálom, hogy a mi csoportunkról nem került bele fénykép. Mary Böde HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, í szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideje- • ben gondoskodni. I Egy évre $ 10.— félévre $ 5.50. | Megújításra:*...... ......................................... | J Naptárra: $r.................................................... | I' Név: .................... J Scím; •'•••••........................................... • 5 * Város: .. .... Állam:.............. | { Zip Codt. .. I i AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 130 East ?6th Street, Now York, N.Y. 10003 {

Next

/
Thumbnails
Contents