Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Jan. 6, 1972 ÖTVEN ORVOS MONDJA: A katonasági orvoskar ötven tagjának aláírásával ellátott levelet olvasott fel Mansfield szenátor egy szenátusi.ülésen. A levél (lerövidítve) a következő: Szenátor Ur ! Mi a Longbinh-i 24-es Kiürítő Kórház és a Harmadik Saigoni Hadi Kórház orvos személyzete, megdöbbenésünket és csalódottságunkat fejezzük ki az itteni, délkelet-ázsiai tarthatatlan állapotok felett. Miközben napról-napra ellátjuk orvosi és állam- polgári kötelességünket Vietnámban, erőfeszítéseinknek kevés eredményét látjuk mind katonáink, mind szövetségeseink, mind a vietnamiak szempontjából. akikkel érintkezésben vagyunk. A problémák számosak. Először; az orvosi problémák háromfajták: 1. A sérülések, melyeket többnyire autóbalesetek, önma- gukon ejtett sebek, vagy csapataink között előforduló verekedések okoznak; 2. Az infekciók, amelyek a tropikus dzsungelban való hosszú tartózkodás veszélyeiből erednek és 3. a kábítószer okozta bajok, abból kifolyólag, hogy sokkal nagyobb mértékben használnak heroint, mint általában gondolják. Az unalom, a csalódottság elől igy akarnak elmenekülni. Így hát a pácienseink ideiglenes, vagy tartós betegségeit nem az aktiv katonai tevékenységek, hanem a káros környezetben való passzív helyzetük okozza. Igazságtalanságnak tartjuk amerikai katonákat olyan helyzetbe kényszeríteni, ahol őket pusztulás fenyegeti már magából a környezetből kifolyólag. Másodszor; a vietnamiak, akikkel érintkezünk, határozott meggyőződéssel érzik, hogy a harc és a halál, amiben oly sok részük volt, mind véget ér, mihelyt az amerikai erők eltávoznak az országból és hiszik, hogy a mi jelenlétünk csak meghosszabbítja szenvedésüket. Akár indokolt ez a hitük, akár nem, — mindez arra szolgál, hogy ellenséges érzést támasszon velünk szemben és nem látnak itt többé szívesen bennünket. Harmadszor; mi is, mint a vietnáiniak, kiábrándultunk az amerikai őszinteségből, mikor látjuk, hogy vannak, akik napról napra nagy összegeket keresnek a fekete piacon olyan javakkal, amelyeknek útját úgy vietnamiak, mint amerikaiak kontrollálják. Kiábrándultunk azért is, mert látjuk, hogy amerikai civilek nagy számban nagy fizetéseket húznak olyan háború üzletein, amely őket közvetlenül nem érinti. Mi, akik elméletben azért vagyunk itt, hogy a dél-vietnámiakat segítsük (inkább a saját kárunkra, mint hasznunkra), kiábrándultunk, mikor azt láttuk, hogy vezetőink hadi profitban érdekelve vannak. Mikor halljuk, hogy kimagasló amerikai embereknek nagy mennyiségű részvényeik vannak olyan sok milliós építkezési vállalatokban, amelyek nagy katonai szerződéseket kapnak, hogy másoknak hadi szállító gyárakban érdekeltségeik vannak és hogy ugyanezek határoznak katonai kérdésekben. Mindezek arra késztetnek, hogy feltegyük a kérdést, mi a motívum dél-vietnami beavatkozásunk mögött? Ez csak néhány probléma a sok közül, de ezek azok, amelyekből kifolyólag mi, hivatásbeliek és aggódó U.S. állampolgárok ügy találjuk, hogy ittlétünk orvosi, társadalomgazdasági és politikai szempontból súlyos kétséget kelt. Mivel az elnök legutolsó bejelentése semmilyen említést nem tett csapatvisszavonási időhatárról, a hadifoglyok kiszabadításáról, a megegyezéses béke reményéről és semmilyen konkrét javaslatot nem tett a fentemli- tett problémák megoldásáról, sürgetjük, hogy gyors, határozott lépéseket tegyenek indokínai beavatkozásunk megszüntetésére. Úgy véljük, hogy ezeknek a lépéseknek nem szabad arra vezetni, hogy valamennyi tartalékot ott tartsunk, mert ezeknek élete és jövője továbbra is kockáztatva marad, csupán azért, hogy az amerikai politika képviselői Párizsban ütőkártyaként használhassák őket. Nem nyugodhatunk bele, hogy itt maradjunk tartaléknak a párizsi tárgyalások céljaira, amint azt nemrég a honvédelmi miniszter ajánlotta. Amit önök tesznek, ahogyan és amikor teszik, az nemcsak az itteni amerikaiakra, családjaikra és barátaikra lesz hatással, hanem mindenkinek a gondolkodására, aki a mi országunkat tekinti vezetőnek és a számunkra oly becses elvek hirdetőinek. Nem voltunk csodatévök Dél-Vietnám népe szamára és ittlétünkkel a saját célkitűzéseinket sem értük el. Úgy véljük, sok azt kérni amerikaiaktól, hogy kockáztassák életüket azért, hogy ez a helyzet, ilyen formában tovább fennmaradhasson. A történelem fog Ítélkezni felettünk, igy az önök lelkiismeretét terhelje a helyzet súlyossága, mint ahogyan a mi lelkiismeretünket is nyomasztja. Szomorú karácsonyuk volt Gary-bcn a vasmunkásoknak Indianában, Gary város fölött megszűnt a füstfelhö. Tíz év óta először láthatják most a kék eget és szívhatnak tiszta levegőt. De nem sok örömet okoz ez a város lakosainak. Azért tudnak most a tiszta levegőben messzire ellátni, mert augusztus elseje óta a U.S. Steel Corporation vaskohó telepeinek kürtői nem ontják úgy a füstöt, mint azelőtt; a gyártelep 25,000 munkásának fele munka nélkül van. A U.S. Steel csökkent termelésével ebben az egyetlen iparú városban a munkanélküliség 41 százalékot ért el és azok is, akik még dolgoznak, csak heti négy napot töltenek munkában. A már meglévő bajok mellett még az a lehetőség is fenyeget, hogy a Gary-i vasmüveket, ahol az ország egyik legnagyobb és legkevésbé kifizetődő nyilt vaskohója van, modernizálják és az új, fokozottabban mechanizált berendezéssel soha sem fogják visszavenni az elbocsájtottakat. A U.S. Steel, mint a többi acéltermeló üzem, az év elején, a később várható sztrájkra való előkészülettel teljes kapacitással, nagy raktárra termelt. De a szerződés lejártakor, augusztusban sztrájk nélkül történt a kiegyezés a szakszervezettel. Azt mondják, az ország gazdaságának lelassulása miatt nem kaptak elegendő megrendelést és az új szerződés aláírása után Gary- ban leállították a vaskohókat. Egves vasfeldolffozó üzemeikben azóta újból megkezdték a termelést, de a dolgozóknak csak felét hívták vissza. Több, mint két évi szolgálat után az elbocsátott munkások, az állami munkanélküliségi javadalmazáson kívül a gyártól is kapnak valamennyi pótlékot, de akik még nem dolgoztak két évet, azoknak csak munkanélküliségi javadalmazás jár, amiből nem le hét megélni, különösen családostól. Egy-két hét munka nélkül még nem nagy baj, de mikor már hetek múlva sincs kilátás munkára, az embereken elkeseredés vesz erőt. Mara nagy elbocsátások előtt is a szövetségi nyomor színvonala alatt élt a Gary-i családok közel 12 százaléka. Mivel a város 174,000 főnyi lakossága közül kb. 93,000 fekete és mivel az elbocsátások rangidősség szerint történtek, ez különösen a fekete lakosságot sújtja. A feketék újabb lakosok a városban és rövidebb ideje dolgoztak a vasgyárban. Ezért a város munka- nélkülijeinek több mint 75 százaléka a fekete lakosokból került ki. Richard G. Hatcher, az első megválasztott fekete polgármester egy északi városban, sok mindent megpróbált, a lakosság segítésére. Szakképzési tanfolyamokat létesített, olcsó lakóház építkezést kezdeményezett és segítette a fekete üzletembereket, hogy átvehessék a fehérek által otthagyott üzleteket, de mindezek az erőfeszítések elégtelenek a nagyszámú elbocsátásokkal szemben. Május óta a jóléti segélyen élők száma majdnem megkétszereződött és az év végén a fegyveres rabló- támadások és betörések száma Gary-ban a duplájára emelkedett junius óta. A következő évben a U.S. Steel nagyobb megrendeléseket vár, de ha ez hamarosan nem következik be, mint egyik szószólója mondja “lehetséges, hogy még jobban csökkentjük a termelést, mint eddig.” Gary-ban a derűs, kék ég ellenére szomorú karácsonyuk volt az elbocsátott munkásoknak. VÁMMENTES IKKA-CS9MAG0K FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rciYcldcsdcct MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF P ARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 BRACK MIKLÓS, Igazgató 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 Bejárat a Second Avenue-ról
