Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-08 / 23. szám

Thursday, June 8. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerüen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. HUMANITÁSSAL VAGY DRÁKÓI RENDSZABÁLLYAL? Az egyik középzöld kordbársony télikabátot és hasonló szinü vadászkalapot, a másik sötétszürke felöltöt és fekete perzsakucsmát viselt. Mindketten európaiak voltak. Az autóbuszon mellettem ültek és az elbuijánzott bűnözés megfékezésének a lehe­tőségét vitatták. — En, mint protestáns lelkész — szólt a perzsa- kucsmás — azt mondom, ha a bűntényeket mini­mumra akarjuk csökkenteni, akkor tiltsuk be a sza­bad fegyvervásárlást, tüntessük el a bűn melegágyait, a nyomortanyákat, melyek lealjasitöi az emberek­nek, a jelenlegi munkanélküliséget szorítsuk le 0%-ra, hogy mindenkinek legyen kenyere. Aztán a krisztusi szeretetet gyakorolva a lelkileg elvadult egyénekben nyissuk fel a jóra való hajlam beragadt zsilipjeit és e humánus tettekkel elérjük azt amit idáig börtönnel vagy halálbüntetéssel nem értünk el. — Rendben van — emelte fel hangját a vadászkala­pos — tegyük meg mindazt, amit most ön elmon­dott. De vajon a nagystílű bandita, aki egy páncél- szekrény felnyitásával, egy puskalövéssel vagy egy repülőgép elrablásával számos esetben súlyos össze­gekre tesz szert; a kábitószercsempész, aki heten­ként ezreket vág tiszta haszonként zsebre; a kábito- szerárus, aki megkeresi a napi 200 dollárját; az autó­tolvaj, aki egy autó ellopásával,' a betörő, aki egy üzlet vagy raktár feltörésével többet keres, mint amennyit kemény munkával egész hónapban meg­keresne, hajlandó lesz-e a GM, a GE, a Ford, a United Steel vagy a Union Carbide szalagjai mellett dolgozni, mint egy rabszolga, vagy bármelyik más vállalatnál beleölni magát a munkába, hogy pénte­ken délután 120-140 dollárral vánszorogjon haza holtfáradtan? Es a bűnöző társadalom legelvete­mültebb tagjai, a gyilkosok, hallgatnak-e a jó szóra? Nem, kérem, ha idáig nem hallgattak, ezután sem fognak. Tehát nem lehet a halálbüntetést eltörölni és humánusan bánni a humanizmusra sohasem haj­ló alvilággal Itt a fogat fogért, szemet szemért törvényt kell alkalmazni! Aki életet vesz el, azt ki­irtani, a többi bűnözőket pedig a kietlen déli pusz­tákon 15-20 évre olyan munkatáborokban fogva tartani, melyeket elektromossággal telitett, tizen­háromszoros tüskés drótkerítés vesz körül és ezek­nek a táboroknak az életéröl állami költségen időn­ként dokumentum filmeket készíteni és a televízión bemutatni. És ha e táborok lakói lázadni mernének — amit nem egy amerikai börtönben megtettek a fegyencek már — akkor végezzenek velük a figyelő- tornyok géppuskái. — Egy szóval drákói rendszabá­lyokat, mert különben az alvilág, a társadalom e veszedelmes szennye elborít bennünket! Nem szokásom ismeretlen emberek beszélgetésé-- be, vagy vitájába beleszólni, ezúttal sem tettem, de bennem is felébredt a gondolat: valóban ideje volna már valamit hatásosan tenni a bűnözés ellen, hogy ez az ország megszabaduljon végre a becsületes pol­gárok életét és vagyonát veszélyeztető, romlott er­kölcsű egyének népes táborától. Takács Lajos Cleveland, Ohio. Visszaemlékezés WHITING, Ind. Az Emlékkönyvet megkaptuk, há­lás köszönet érte. En Akronban ismertem meg a munkásmozgalmat, 1916-ban, addig nem hallottam munkás szónokot. Ekkor megrendeltem a Munkást, majd Youngstownba kerültem, onnan Ind. Harbor- ra. Az Önképzőkör bálján adták a kezembe az Előrét. Egy csőgyárban dolgoztam akkoriban, 1919-ben megnősültem és a kompánia sz’ep két-hálöszobas lakást épített, amit bebútoroztunk és boldogan él­tünk feleségemmel, amig 1919. szeptemberében ki­ütött a nagy vasipari sztrájk. Pár hét után sokan mint sztrájktörők visszamentek dolgozni a gyárba, én azonban kitartottam a következő év januárig, amikor a sztrájktörőket kidobták. Ezután még 12 évig dolgoztam a gyárban, amikor kitört a krach és nem volt munka. Megkezdtük a munkások szerve­zését szakszervezetekbe és ezt a munkát évekkel később siker koronázta. Feleségem soha nem maradt el tőlem. 1955-ben, amikor nyugdijba mentem és Floridába költöztünk, re'sztvettem a Kultur Klub munkájában, de sajnos feleségem súlyos betegsége miatt vissza kellett köl­töznünk családunk körébe. Az Emlékkönyvet olvasva eszembe jutnak olyan emberek, akikkel régen dolgoztunk, mint Gyetvai, Tomaniczkáék, Leitner, Petrás, stb. Mi is melléke­lünk tíz dollárt lapunk jubUeumára Papp Péter és Irma BANFF, Alta. Anyák Napjára elmentünk Leth- bridge-re, hogy ott ünnepeljük meg ezt a napot a többiekkel és ott sikerült két barátot megnyerni, hogy megrendeljék a Magyar Szót félévre, itt kül­döm a nevüket és a pénzt, remélem, hogy állandó olvasói lesznek lapunknak. Sok sikert kívánok a to­vábbi munkához. F. Fürjes POOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC TANÁCSOT AD BOB HOPENAK CLEVELAND, O., Pár héttel ezelőtt egy cikken a- kadt meg a szemem, mely arra szólította fel az ol­vasóit, hogy “nevessünk sokat”. Ezt az ajánlatot régebben ismerem, de a cikk Írója nem volt valami kiskaliberű ember, hanem Bob Hope, aki azt Írja, hogy a nevetés jót tesz a szervezetünknek. Kaptam is az ajánlaton, azon nyomban kikap­csoltam elmémből Vietnámot és a többit, ami bennem motoszkált és nekifogtam a nevetésnek. Persze nem mentem az emberek közé, amig neve­tési rohamaim meg nem szűntek. Azóta azonban a lapokban megint csak olyasfé­léket találok, amelyek kiábrándítanak a nevetésből. Most pedig én adnék Bob Hope-nak egy jó taná­csot, talán megszívleli. Arról van sző ugyanis, hogy ö már sok karácsonyt Vietnámban töltött, sokad­magával. Ha a következő alkalommal arra megint sor kerülne, utasítsa vissza a megbízatást, hivatkoz­zon arra, hogy ö már nagyon sok karácsonyt Viet­námban töltött az amerikai ifjak szórakoztatására, már nem is olyan fiatal. Mivel tudomásom szerint Nixon elnöknek testi-lelki jóbarátja, csak azt kéije tőle, hogy a Vietnámban állomásozó és a világ kü­lönböző országaiban tartózkodó fiainkat hozzuk vissza, hogy itt helyben szórakoztathassa őket. Elnökünknek csak egy szavába kerülne Bob Hope kérésének teljesítése. Csak annyit kellene mondani: fiuk, pakoljatok, az irány az Egyesült Államok, itt tárt karokkal várnak benneteket! Jaj de sok öröm­könny hullna szerte a világon. Ha a kincstárnak nagy terhet jelentene hazaszállítani őket, próbálják meg adakozásból összehozni az összeget, ez itt úgy is divat. Ha valamilyen politikust akarnak bejuttat­ni egy hivatalba, szórják rá az ezreket. Elhiszem, hogy a kincstár szükiben van a pénznek, hiszen a gyakori holdlátogatások is kimerítik és mit kapunk ellenértékűi? Holmi kődarabokat. Az utolsó kiruc­canáskor is 240 font követ hoztak magukkal a holdlátogatök, minden fontért 1000 mérföld út (csak egy irányban). Mit fognak kihámozni a kövek­ből? Várjuk az eredményt és az itteni nélkülözők csak legyenek türelemmel! LI . T Hegy! Imre PHILADELPHIA, Pa. Itt küldök $ 5.-t a 70. éves jubileumra, sajnos többet nem engedhetek meg magamnak. Kívánom, hogy még sok éven át mun­kálkodhassanak olyan szívvel, mint eddig tették. Jó egészséget kívánok a következő munkájukhoz. Stephen Máté E. CHICAGO, Ind. Nagyon szép munkát végeznek, tiszta szivemből kívánom, hogy azt siker koronáz­za. 50 éve vagyok itt, ami hosszú idő, de itt meg­változott minden, megváltoztak az emberek. Sajnos a gyüjtöiwel nem lehet eredményt elérni, mert nincsenek magyarok. Küldök tiz dollárt és kívánok erőt, egészségét és kitartást a további munkához. Két kézzel szeretném megszorítani minden egyes munkálkodó kezét. Steven Simon VÁMMENTES IKKA-GS9MAG0K FoüGYNöKStGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is' fel veszünk TOZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK Ü.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLOSNE, igazgató Bejárát: 1545 2nd Ave.

Next

/
Thumbnails
Contents