Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-20 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Jan. 20. 1972 Japán segítette az amerikai éhezőket Az angol börtönök válságai Seattle-ben, ahol a már két éve tartó nagy munka- nélküliség következtében valamikor jómódú családok ezrei tengődnek, jótékony szomszédok és jószívű japán adakozók nyújtottak segítséget. Templomi szervezetek egy evvel ezelőtt kezdték meg a Neighbors in Need programot: 36 elosztóhelyről adnak élelmet hetenként — mikor hogy — 10-20 ezer családnak. A munkanélküliség Seattle-ben közvetlenül a Boeing gyár termelésének lelassulásából ered, mely a környék legnagyobb munkaadója. 1968-ban 101,000 dolgzót foglalkoztatott, ezek száma jelenleg 37 ezerre csökkent. Most már a szövetségi kormány is ad segítséget, de csak a bürokratikus nemtörődömség ellen folytatott öthónapos harc után. Előbb sok megaláztatásban volt részük Seattle munkanélküli lakosainak a dúsan termő Washington államban. Végül Kobe japán város (Seattle ikervárosa) polgárai féltonna élelmiszer segélyt küldtek az éhezőknek. Szégyenkezve, ez késztette a kormányt, hogy megnyissa erszényét a Seattle-beli, valaha jobb napokat látott szűkölkö- döknek. A földművelésügyi minisztérium hosszú hónapokon keresztül elutasított minden kérelmet — a szabályokra hivatkozva, — hogy az élelmiszer feleslegből Seattle számára kiutaljon. A minisztérium még akkor is ragaszkodott álláspontjához, amikor egy bírósági döntés kimondta, hogy a minisztérium megszegi a törvényt. Még a Fehér Házhoz való folyamodás sem hozott eredményt. John Ehrlichman, Nixon elnök belügyi tanácsadója kijelentette: “Áttanulmányoztuk a törvényt és úgy találjuk, hogy nem engedélyezhetjük az élelmiszer kiosztást.” Ez a japánok élelmiszer adománya megérkezése után történt. A nagy szükséghez képest ez csak szerény adomány volt, de elég ahhoz, hogy nagy zavarba hozza a szövetségi bürokratákat, akik kénytelen kelletlen engedtek a kérelemnek. 68 vaggon felesleg élelmet indítottak útnak Seattle-be, ahol január elsején kezdték meg a kiosztást. Negyven font élelmet adnak egy személynek, 10,000 család jelentkezésére számítanak, ami 30,000 személyt képvisel, de lehet, hogy a jelentkezők száma 90 ezerre, vagy többre is felmegy. SZIGORÍTÁSOK Mivel a szövetségi segítség csak élelmet ad, és mert sok munkanélküli nem jogosult a szövetségi programra, a Neighbors in Need segítségére ezután is szükség lesz. Szappant, mosószert és más közszükségleti cikkeket osztanak ki a munkanélküliek között. Azonkivül ahhoz, hogy valaki szövetségi segélyt kaphasson, igazán nincstelennek kell lennie. A törvény szerint, egyéb szigorítások mellett, ha valakinek két “otthona” van, nem kaphat segélyt. Sok munkanélküli Űrrepülési mérnöknek van valamilyen kis nyaralója és ez is második “otthonnak” számit, melyeket próbálnak eladni, de az ottani nehéz gazdasági körülmények között nem akad gazdájuk. A munkanélküliek között Seattle-ben sok a magas képzettségű hivatásbeli, akinek van háza, nyaralója és egyebe, de jövedelme semmi vagy nagyon kevés. Csak úgy tudnának szövetségi segélyt kapni, ha mindent, amiért hosszú éveken át dolgoztak, elkótyavetyélnek és teljes nincstelenségbe süllyednek. Igen sokat jelent ezeknek a Neighbors in Need segítsége, amely egy év alatt másfél millió dollár értékű élelmet osztott ki: ezt termékekben és pénzben farmerek, templomok, üzletemberek adakozásából gyűjtöttek össze. A múlt nyáron 20,000 személy részére nyújtottak segítséget. Tipikus a Neighbors in Need programban önkéntes munkát végző Mr. és Mrs. Dale Vick esete. A 33 éves Mr. Vick minőségi ellenörvolt a Boeig-nél, amikor másfél évvel ezelőtt elbocsátották. Mint “Fuller Brush Man” négy hónapig próbált szerencsét kefék árusításával, de nem ment. Azóta is állás nélkül van: feleségével, három gyermekével e- _ gyütt a legnagyobb nélkülözések közepette élnek. Csinos kis családi házat bérelnek, 100 könyvből álló könyvtáruk van, amitől semmi szinalattnem akarnak megválni, pedig már sok minden mást eladtak. Még kapja egy ideig a munkanélküli javadalmazást, amiből az élelmen kívül a házbért, gázt és villanyt és egyéb számlákat is kell fizetni. 300 dollárral tartoznak a bútor-részletre, 70 dollárral a villanyszámlára, összesen 900 dollár adósságuk van. Mr. Vick jogosult lenne havi 125 dollár értékű élelmiszer bélyeg vásárlására 68 dollárért: meg is vennék, ha lenne miből, de nem marad 68 dollár élelemre. Az orvosnak is tartoznak, a legolcsóbb ételeket eszik, húst nagyon ritkán, néha egy-egy virsli formájában. Még szerencse, hogy a gyermekek az ingyenes iskolai étkeztetésben két meleg ételt kapnak naponta. Mr. Vick-et elkeseríti, hogy ennyi idő után nem képes munkát találni, pedig sok mindenhez ért: képzett autömechanikus és repülőgép javító. Visszamehetne családostól szülővárosába, a Wyoming-r Sheridan-ba, ahol a külfejtésül bányában Ígértek neki munkát, de erre csak legvégén kerül sor. Az odaköltözködés nagyon sokba kerülne, a bútorukat el kellene adni és teljesen új életet kezdeni. Még nem adták fel a reményt, hogy Seattle-ben is kínálkozik majd valami megélhetési lehefoség. V. K. VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK lIS.RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, Igazgató Bejárat a Second Avenue-ről Egyre több oldalról teszik éles kritika tárgyává az angliai börtönöket. Nem sok reformot vezettek be az angol fegyintézetekben, amelyek fizikai környezetüknél fogva is elavultak és többnyire zsúfoltak. Az angliai börtönhatóságok aggodalommal tekintik a foglyok nyugtalanságát, az egyre gyakrabban előforduló zendüléseket. Különösen 1971 szeptembe - rében a New York állami Áttica börtönlázadás óta, amelyben 32 rab és 11 fegyör halt meg, kezdenek felfigyelni az angol büntetőrendszernek és intézeteinek hibáira. Az angliai bebörtönzöttek felét 100 éves, vagy még régebbi épületekben tartják. Angliában ritkán látogatják üjságirók a börtönöket, főleg azért, mert a belügyi hivatal csak azzal a feltétellel engedi azt meg, ha a riportot előzőleg felülvizsgálatra benyújtják, y agy is cenzúrázzák. Az angliai National Council for Civil Liberties, amely a bebörtönzöttek ügyét felkarolta, azt állítja, hogy nincs megfelelő módjuk a raboknak a panaszok benyújtására és a rabokkal szemben tanúsított brutális bánásmóddal a kormány nem törődik. A rossz bánásmód miatt támadások, verekedések törtek ki már több helyen: Az egyik legnagyobb panasz a zsúfoltság miatt van. Egyik példája az elavult börtönöknek a 153 éves Maidstone, Londontól 40 mérföldnyire, egy kis városka közepén, ahol a rabokat a legnagyobb szigorral kezelik. Minden nap a műhelyekben dolgoznak, amiért csak alamizsnaszerü fizetést kapnak. Érdekes, hogy a panaszok ellenére, az amerikai börtönrendszerrel összehasonlítva, nagy különbségek vannak a két rendszer között. Az angol börtönőrök nincsenek felfegyverezve, a fegyenceket na- -gyobb me'rtékben foglalkoztatják: azok viszont, a verekedéseken kivül kevésbé követnek el erőszakos tetteket. Az utóbbi 50*év alatt angol börtönökben mindössze két őrt öltek meg, a másodikat 1965-ben.
