Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-25 / 21. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May, 25. 1972 Picasso “Habom és Béke” c. művének a háborút ábrázoló része. PICASSO u MATISSE KÁPOLNAI A Dél-Franciaországba utazók az idén ne mulasszák el megtekinteni Pablo Picasso és Henri Matisse kápolnáit. Mindkettő a Cannes és Nizza közötti napos vidék egy-egy kis városkájában van. Picasso “Háború és Béke” kápolnája Vallauris-ban, az ugyanolyan nevű 12. századbeli kastélyban van, Cannes-től 5 mérföldnyire. Mattise munkája a Domonkosrendi Rózsafüzér Kápolna, a Nizzától északnyugatra 8 mérföldnyi hegytetőn lévő Vence városkában épült. Vallauris-t ma is Picasso városának nevezik, a művész valamikor ott lakott és dolgozott, habár ma már nem ott, hanem Mougins-ban lakik. A főtéren áll a művész “Ember Báránnyal” cimü bronz-szobra, a piaci gyümölcs és zöldségárú- sok közepette. Mikor Picasso a szobrot a városnak ajándékba felajánlotta, a városatyák azt egy múzeumban akarták elhelyezni. A mester tiltakozott ez ellen, azt mondta, kinn a szabadban kell felállítani, a téren, ahol “a gyermekek felmászhatnak rá és a kutyák szabadon bevizelhetik.” Oda került hát a szobor, a piaci vásár közepére és a kutyák is valószínűleg a művész által megjósolt módon tisztelik meg. Picasso a második világháború után jött Vallauris- ba, ahol kerámiai műhelyében vidám, bohókás mintájú tálakat, vázákat és szobrokat készített. Nyomában más kerámikusok is odatelepedtek és a város felvirágzott. Az odavezető országúton már messziről hirdették Picasso és mások fazekas műhelyeit és a művész olyan népszerű lett, hogy a pékek, a Picasso által festett kezek mintájára négy ujjú vajaskifliket hirdettek. Közvetlen a főtér mellett van a vastag fallal körülvett Chateau Vallauris. A városi tanács, hálából a kereskedelmi sikerekért, Picassot bízta meg a kastély 33 láb hosszú, félhasáb forma tetejű kápolnájának diszitésével. Picasso, aki ekkor 70 éves volt, abbahagyta a kerámiai munkát és teljes idejét a kápolna tanulmányozásának szentelte. Elhatározta, hogy Quonset-hut-szerú, félhasáb, formájú érdes köe’pület belsejére két egymásbafolyó freskót készít, az egyiknek a “Béke”, a másiknak a “Háború” lesz a témája. Ez a “Háború és Béke” falfestmény lenyűgöző erővel hat a látogatókra. A mú 1952-ben készült el és először Rómában és Milánóban állították ki, egy évvel később került a kápolna falaira. A felavatásnál Andre Malraux kulturminiszter mondotta: “Ez a kápolna mindvégig menedék lesz mindazoknak, akik emberi mivoltuk fölött óhajtanak elgondolkodni.” A “Háború és Béke” freskó rámutat, hogy az emberek lehetnek gonosz, kegyetlen ragadozók, de ugyanakkor képesek, táncolva és flótát fújva örömteljes szeretetben is élni. A másik kápolnát Matisse 77 éves korában tervezte meg és azt mondják róla, hogy nincs mégegy ilyen kápolna az egész világon. A kisméretű kápolnában a fehér falakon fekete vonalrajzok és élénk színek rendkívüli hatást keltenek. A templom egyik padján ülve az embert megkapja a Matisse által tervezett ólmozott üvegablakokon beszűrődő színes fény. Az egyszerű levél és absztrakt formákon át- szürődő sárga, tengerzöld és zafirkék sávok, a nap különböző fényében végigsepernek a fehér csempék fekete rajzain és a falakat diszitő kifinomult, leegyszerűsített festményeken. Matisse 1948-ban az egész évet a tervek kidől go zásával és többszöri megváltoztatásával töltötte. Az előzetes tanulmányokat nagy, freskónagyságu felületeken végezte, egy 6 láb hosszú ecsettel létráról festve. Matisse 1951-ben, halála előtt három évvel fejezte be a munkát. Érdekes, hogy mindkét kápolnát nem-vallásos művészek tervezték. Mindkettő csupán művészi feladatnak tekintette a munkát, de a látogatókat fennkölt érzésekkel töltik el a művészek munkái. Matisse által tervezett kápolna belső részlete.
