Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-25 / 21. szám
Thursday, May, 25. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 VISSZAEMLÉKEZÉS Széchenyi István A mai magyar történetírás a nemzeti kegyelet fenntartását feltétel nélkül szükségesnek tartja. Igen nagyra értékeli a múlt század elején Magyar- országon jelentkező reformkorszakot és annak egyik kimagasló egyéniségét: Széchenyi Istvánt, egész életművét, a haza szolgálatában végzett hallatlanul eredményes munkájával, tévedéseivel egy ütt. Közéleti fellépésének idején, a múlt század elején irta: “Magyarország sirkerthez hasonlít, ahol mindenki alszik”. Ebből a dicső múlton merengő ábrándozásból akarta felébreszteni honfitársait példamutató tetteivel, nagyszerű Írásműveivel. Széchenyi jól ismerte a magyarországi válság- jelenségeket és az ezeket kiváltó okokat. Társadalompolitikai, gazdasági, technikai tapasztalatai, kiváló egyéni tulajdonságai, tudományos felkészültsége, mély humanizmusa, lángoló hazaszeretete segítették reformjai kidolgozásában és később azok megvalósításában. Az átalakulás, az előrehaladás magvait nagyszerű írásműveivel hintette el. A HITEL és VILÁG magasszintű elvi fejtegetései után a STADIUM-ban kifejtette a nemzet felemelkedésének feltételeit. A célhoz vezető út szerinte az általános vagyonoso- dás, a szellemi előrehaladás, de ennek akadályait: a jobbágyrendszert, az indokolatlan nemesi előjogodat kell elsősorban felszámolni. Tevékenyen résztvett az Országgyűlés munkájában. Törvényjavaslataiban a magyar nyelv jogainak visszaállítását, a polgári egyenlőség megteremtését, a közigazgatás egyszerűsítését, nyilvánosságát, majd az ipar és kereskedelem fejlődését gátló akadályok elhárítását követelte. A haladás alapfeltételének tartotta az általános műveltség emelését. A Magyar Tudós Társaság megalapítása révén olyan szellemi központot hozott létre, ahol a haladó szemlélet kialakításával, a hasznos gazdasági ismeretek elterjesztésével a közértelmiség kifejlődhet és a kiművelt emberfők sokasága révén nemcsak a kulturális élet lendül fel az országban, hanem az ipari, mezőgazdasági fejlődés biztosítható. Széchenyi István az elsők között ismerte fel a vasút jelentőségét, ezért egyre erőteljesebben sürgette a vasútépítés megkezdését. Munkássága nagymértékben elősegítette, hogy 1839-ben elkészült a Pozsony-Nagyszombat-i ióvasut, majd 1846. julius 15.-én megindult Pest és Vác között az első magyar gözvasut. Technikai tevékenységei, kezdeményezései közül igen jelentős az Alduna szabályozására és hajózhatóvá tételére irányuló munka, amely 1831 évtől nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára tette lehetővé a rendszeres dunai hajózást. Széchenyinek köszönhető, hogy Bécstől Konstanti- nápolyig, sőt Szmirnáig, mintegy 3.000 km hosszú hajózó út kapcsolódhatott be a világforgalomba — igen nehéz műszaki, bonyolult politikai akadályokat hárítva el a Nyugat és Kelet árucseréjének vizi- úton történő megvalósítása elöl. Alkotókészsége nyitott tehát fontos új utat a nemzetek közötti SZULETESENEK 180. ÉVFORDULÓJÁN kapcsolatok fejlesztése, a nemzetközi kereskedelem számára. Az Alduna mentén a Kazán szorosba vezető országút megépítését — a régi Traianus út irányát követve — is ö javasolta, de egyre sürgetőbbnek tartotta az állandó Duna-hid megépítését, amelynek költségeit részvények kibocsátásával tervezett fedezni. Szerinte ezeket az összegeket az egyenlő teherviselés elve alapján mindenki által fizetett hidvám- ból vissza lehetett volna téríteni. A szerzett ősi jogokra hivatkozó nemesség ellenállását csak nehezen lehetett leküzdeni. Széchenyi a hid tervezését korának egyik legkiválóbb mérnökére, az angol Clark Vilmosra, az építését a nagy gyakorlattal rendelkező névrokonra, az ugyancsak angol Clark Ádámra bízta. Fontosnak tartotta, hogy a hidat lehetőleg hazai anyagokból építsék. Tudta, hogy a teljesen elmaradott magyarországi közlekedés tervszerű, gyors fejlesztésére csak akkor kerülhet sor, ha országos pénzalapot hoznak létre. A rendszertelenül folyósított pénz állandó nehézségeket okozott, hátráltatta a munkát. Széchenyi István alapítása: 3*iaa" a Magyar Tudományos Akadémia Jelentős lépésnek számított, amikor 1845. májusában külön bizottmány szervezésére és vezetésére kérték fel, amelynek legfontosabb feladata: a magyar közlekedés fejlesztésére vonatkozó javaslatokat kidolgozni és elfogadásuk után megvalósítani. Hivatalbalépése után gyors ütemben megindult a Tisza szabályozása. Az 1846-ban megjelent ESZMETÖREDÉKEK- ben meghatározta a célt: “megakadályozni a tiszai ár kiöntéseit, s ily módon emelni a földnek a becsét, kertté kell varázsolni a Tisza völgyét.” Véleménye szerint a Tiszán is rendszeresíteni kell a gőzhajózást, hogy a termés olcsón elszállítható legyen. Két évvel később már komoly eredményről számolhatott be: “a megmentett ártér harmadfél millió holdat meghalad. A Tisza folyót a gőzhajózási kísérletek után Magyarország hajózásra egyik legalkalmasabb folyójának tarthatjuk. . . ” Széchenyi a balatoni gőzhajózás megteremtésére már az 1818 évi görögországi utján gondolt. Ekkor irta naplójában: “Az egész világon a tavakat hajókon lehet bejárni, még vitorlákkal is, csak az én szegény hazámban nem tudták annyira vinni. . . ” Hosszú kitartó munka után — amelyben Kossuth Lajos is segítségére volt — 1846. szeptember 21.-én vízrebocsájtótták a Balaton első gőzhajóját, a Magyarországon épitett “Kisfaludy”-t. Ez nemcsak a magyar hajózás történetében volt fontos esemény, hanem nemzeti függetlenségünk kivívásának küszöbén a haladó erők összefogását, az önálló gazdasági élet megindulását is jelentette. A szabadságharc bukása után megjelent ez az eszme és továbbélt a magyar irodalomban, Jókai Mór, Eötvös Károly, Garay János müveiben. Széchenyi alakította ki a még ma is figyelemreméltó, de abban az időben egyedülálló közlekedéspolitikát, amelyet “több jeles fok segítségével” dolgozott ki. A Javaslat a magyar közlekedés ügy rendezésérül cimü, 1848. január 25.-én az országos rendek elé terjesztett nagyszerű közlekedéspolitikai müvét, mint törvényjavaslatot elfogadták. Ekkor irta a Pesti Hírlap: “A hon java eszközlésében kifá- radhatatlan hazafinak munkája egy nagyszerű közlekedési hálót tervez, mely országunkat fővonalakban négy égtáj felé hasítva keresztül, minden vidék érdekeit kielégítve, nagyszerű alapjául szolgálandó a hon természeti, ipari, kereskedelmi fölvirágzásának. Valóban nagyszerű terv! Megérhetjük-e megvalósulását?” Széchenyi a lassú fejlődés hive volt, féltette nemzetet a forradalomtól. Ennek ellenére részt vett abban a politikai harcban, amely megnyitotta az országgyűlési ifjak és Kossuth Lajos börtönajtaját. Sokat tett Wesselényi Miklós kiszabadítása érdekében is. Amikor a forradalom győzött, örült az elért, minden korábbi várakozást felülmúló eredményeknek. Őszintén támogatta ekkor Kossuthot és Batthyányt és, mint az első független magyar kormány minisztere, nagy energiával látott munkához, hogy megteremtse a“J avaslat ”-ban összefoglalt nagy közlekedési tervei megvalósításának előfeltételeit. Melyen meg volt győződve arról, hogy a közlekedés megteremtése nélkül nem valósulhat meg a nemzeti egység, s az ország lakói egymástól elszigetelve — mint külön nemzetek — volnának kénytelen élni. A cél az, hogy “lelje e haza minden lakosa vágyainak kielégítését, szorgalmának jutalmát, fáradozásainak irányát a haza központjában: gravitál- jon csak arra minden erő, élet és mozgékonyság: alig hiszem, hogy nemzetiségünk erősítésére hatalmasabb lépést tehettünk volna. . Nemcsak közlekedéspolitikai elképzelései voltak idötállóak, hanem gazdaságpolitikai tételei is. Kereken 100 évvel ezelőtt hirdette a hazai nyersanyag- termelés és ipari termelés fokozásának fontosságát. Felhívta a figyelmet arra, hogy termékeinket lehetőleg itthon dolgozzuk fel, érceinket, ásványi kincseinket hatékonyan használjuk fel, szüntessék meg a rabló-gazdaságot az erdőkben. A döntően agrár ország lakosságának megfelelő foglalkoztatása érdekében fejleszteni kell a gyáripart. Ebben látta egyik előfeltételét annak, hogy Magyarország jelentős szerepet töltsön be Európában. Megítélése szerint hazánk helyét a kontinensen az fogja meghatározni és biztosítani: “mennyire lesz képes gazdaságilag összekötni a Keletet a Nyugattal”. (folytatás a 10. oldalon)
