Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-04 / 18. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May, 4. 1972 SCHALK GYULA: ff / FELDERÍTŐ DION II JUPITER FELE Az átlagosan 600 millió kilométer távolságra lévő hatalmas Jupiter bolygóról alkotott ismereteink meglehetősen hiányosak. A sokak által “uralkodó bolygódnak mások által “csillagszerű” — égitestnek nevezett bolygóóriás méreteiben Naprendszerünk leghatalmasabb égitestének tekinthető a Nap után. Tömege 318-szor, térfogata 1300-szor múlja felül Földünk méreteit. Az utóbbi időben egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy a Jupiter Naprendszerünk “Rozetta köve”. A nevezetes leletre való utalás értelme az, hogy valószínűleg a Jupiter bolygó őriz legtöbbet abból az anyagból, amelyből annakidején a Naprendszer keletkezett. Tekintettel rendkívüli távolságára az űrkutatás korszakáig aligha gondolhatott arra az ember, hogy többet tudjon meg erről az égitestről mint amennyi távcső- vön át megállapítható. A távcső látómezejében csaknem telehold nagyságúra elnagyitható bolygókorongon az egyenlítőjével párhuzamos sávok láthatók és ezek alakja és erőssége gyakran változik. — Ez a tény arra utal, hogy a bolygó ammóniából, metánból, hidrogénből és héliumból álló légköre nem nyugodt. Felszínén hatalmas viharok dúlnak. Az automatikus szondák azonban kiterjesztik az ember hatókörét, és a már a bolygó fele tartó Pioneer F. űrszonda 550 font súlyával (műszerek és berendezések) mintegy 600-900 nap alatt ér el a Jupiter körzetébe. Előzetesen elhalad a keringő kisbolygó övezeten áthatolva (ekkor 139.040 kilométer távolságban lesz a Naptól) eléri a Jupitert. Ezt követően mintegy 5,8 millió kilométerre a Naptól érinti a Naprendszer legkülső bolygójának, a Plútónak a pályáját, hogy végül mint az első ember alkotta eszköz kilépjen a Naprendszerből az intersztelláris térbe. A vállalkozás legkockázatosabb szakasza az a körülbelül 175 napig tartó út, amelynek során az űrszonda áthatol a kisbolygók zónáján. E zónáról való ismereteink meglehetősen hiányosak. Ezideig 1776 aszteroidát katalogizáltak, amelyek átmérője 1 — 275 kilométerig terjed.) (Az utóbbi a Ceres nevet viseli.) Az e zónában a becslések szerint meg mintegy 50.000 számottevő nagyságú aszteroida kering, amelyek veszélyt jelenthetnek a Jupiter felé tartó szondára. Közölük 34 olyan nagyságrendű van, amelyik módosító hatással lehet gravitációs vonzásánál fogva a szondára. A szondát érő legkisebb bolygóközi por és anyagtórmelekek méretét 10*12 grammra becsülik. Ezek a mikrogramm méretű porrészecskék okozzák az állatövi fényt. Tekintve, hogy rendkívül kis méretűek, a Nap úgynevezett sugárnyomása állandóan mozgatja őket, és ennek következtében a szonda áthatolási útja mentén sűrűségük állandóan változik. A Jupiter felé tartó szonda adatainak vizsgálata révén megállapítható lesz, hogy vajon e por és törmelékrészecskék összeállnak e egyszer egy újabb bolygóvá (?) vagy pedig feleletet adnak arra a kérdésre, hogy egy szét- darabolódott bolygó maradványai-e — mondotta Robert Kraemer a NASA bolygókutatási programjának vezetője. A Pioner szonda kutatási programja tehát kettős. Első helyen időrendi sorrendben is az aszteroida övezeten való áthatolása áll a kutatók előtt. A szonda Sisyphus elnevezésű berendezése érzékeli a becsapódó porrészecskéket. Elektromos jelek révén már 10'^ nagyságrendű porszemcsékkel való talál( A PIONEER ŰRSZONDA KÜLDETÉSE ) kozásról is hirt ad. így remélhetőleg a porrészecskék sűrűségéről, keringési sebességéről és a becsapódás gyakoriságáról is adatokat nyer a tudomány. Egyben optikai műszerekkel is ellátták a napfényben visszatükröződő részecskék fényképezésére. A szonda fő küldetése azonban a Jupiter vizsgálata. Ha sikeresen áthatol a kisbolygók zónáján, akkor mintegy 560,000 kilométerre a bolygóóriás- től (alig valamivel több mint a Föld-Hold távolság!) 11 műszer pásztázza végig a Földről éppen akkor látható napsütötte oldalát. A bolygóhoz legközelebbi helyzetben (139,040 km) 10-12 fényképfelvételt készít 25-50 perces időtartamú expozícióval különleges fotóanyagra. A művelet jelentősége abban áll, hogy a Jupiterrel kapcsolatos kérdések földi megfigyelések utján nem válaszolhatók meg. Köztudott ugyanis, hogy a bolygó méteres, deciméteres és centiméteres hullámhosszon rádiósugárzást bocsát ki. A Nap után a legaktívabb ezen a téren. A rádiósugárzás okát azonban mindezideig nem sikerült megfejteni. Hasonló módon nem sikerül feltárni a Földről a bolygó sugárzási övezetét, (mágneses mezejét). Remélhető, hogy a szonda segítségével sikerül megállapítani a Jupiter magnetoszférá- jának és a bolygóközi tér mágneses mezejének kapcsolatát, valamint méréseket végezni a Napból kiáramló részek elhatolási távolságára. Egyik legizgalmasabb kérdés a Jupiter légkörének a kérdése. Ezideig nincs megbízható adatunk arra nézve, hogy légkörében mennyi a hidrogén és a hélium aránya. Ugyanis nem tudjuk, hogy mennyi a légkörében jelentős mennyiségben jelenlévő ammonia es metán aránya. Becslések szerint 60 % hidrogén, 30 % hélium lehet az arány. De vannak számítások, amelyek szerint 97 % a hidrogén és 2 % a hélium a bolygó légkörében. A kutatók a legutóbbi időkben egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy a Jupiter még sok anyagot őriz abból az ősi anyagból, amelyből a Naprendszer kialakult. így ez a bolygó csillagászati régészeti leletnek tekinthető, es sokat “beszélhet” nekünk a Naprendszer keletkezéséről. További kérdés: miért sugároz ki kétszer annyi hőt az égitest mint amennyit a Naptól abban a távolságban egyáltalán kaphat? Mint ismeretes a csillagok energiakisugárzásának egyik forrása a csillagok összehúzódása lehet. A Jupiter összehúzódásáról csak vélelmek láttak eddig napvilágot. Felmerült annak a lehetősége is, hogy a bolygó a csillag és bolygó állapot határán van, vagyis nem sokkal, mindössze százszor kellene nagyobb tömegűnek lennie ahhoz, hogy csillaggá váljék, és meginduljanak belsejében a magreakciók, igy a Nappal kettőscsillagot alkothatna. A Jupiter szondától várunk feleletet a hires ovális vörös folt titkának megfejtésére is. A kimondottan vörös színű folt több mint háromszor múlja felül a Föld átmérőjét — 40.000 km hosszú és 13.000 km. széles. Kétszáz évenként mintegy háromszor kerüli meg a bolygót (valószínű annak légkörében, légköre felső rétegeiben “úszva”). Az elképzelések a vörös folt mibenlétét illetően rendkívül megosz- lóak. Némely elgondolás szerint a bolygó szilárd felszínéhez tartozó és a légkör rétegeiből is kiemelkedő hatalmas szilárd hegycsúcs, fennsik. (Ebben az esetben nem magyarázható azonban meg, hogy miként képes a bolygó szilárdnak feltételezett felszínétől eltérő lassú mozgással haladni kétszáz évenként.) Más felteyések szerint a légkör egy koncentrált ismeretlen anyagból álló része, amely a légkörtől függetlenül mozog. (A tudósok egy része a Jupiter felszínét képlékenynek tartja. Vannak elgondolások arra nézve is, hogy organikus anyag a vörös folt. A hidrogén, hélium metán és ammónia légkörben elképzelhető organikus anyag (szerves anyag) keletkezése. Valamikor Földünk légköri összetétele is hasonlított a Jupiter légköri összetételéhez, és az élet keletkezésének kérdését a Földön ez is magyarázhatja. Laboratóriumi kísérletekkel Jupiter- szerü légkört előállítva és elektromos hatásoknak ki- „ téve egyszerű organikus anyagok keletkeznek (ami- no-nitrilek). A Jupiter komplikált meteorologiai viszonyainak megismerésében jelentősen segítheti a tudósokat a bolygóóriás felé tartó szonda. A szonda áthalad a bolygó 12 holdjának pályá- lyán és valamennyi holdpályán belül kerül majd. így közülük néhányat lefényképezhet, és elemezheti azok légköri összetételét is mágneses mezejüket. (A legnagyobb Jupiter holdak; csaknem Föld nagyságrendűek.) A küldetés utolsó szakaszában a szonda a Plútó pályáját érinti majd. Ám a rádiójelek még mintegy két hétig érkeznek a Földre 2 millió kilométerrel a Jupiteren túlról is. Bizonyos értesüléseket még a csülagközi térből is remélhetünk a szondától, hiszen ez lesz az első eszköz, amely a Naprendszerből, a Nap vonzók őréből eltávozik, hogy évmilliókig folytassa útját a csillagközi térben. Talán mindaddig amig egy csillag közelébe érve az be nem fogja. Sikerrel ért véget az “APOLLO 16" űrhajó útja Az “Apollo 16” űrhajó 11 napos útja a Holdra es vissza nagy sikerrel ért véget. A három űrhajós John W. Young, Thomas K. Mattingly 2d, és Charles M. Duke 200 font Hold-sziklát hoztak magukkal.
