Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-04 / 18. szám
Thursday, May, 4. 1972 ruár, március, április, szóval mégis több mint három hónapja. Mindig a hónap végén vagy a legelején szokott jönni, akkor hagyja itt a pénzt egész hónapra. De ha nem ér rá, akkor Gyuszi valamelyik embere, többnyire Vándor elvtárs hozza el a pénzt. Zsóka néninek nem sok a nyugdija, de ezt saját jogon kapja, mert tizenöt éven át dolgozott, s ez igy is több, mint ha szegény boldogult Józsi után kapná az özvegyi nyugdijat. Kár, hogy nem korábban kezdett munkába, de a gyerekek miatt nem lehetett. Józsi, szegény rögtön a felszabadulás után meghalt, ó akkor jelentkezett a kötszövö gyárban. Varrni mindig tudott, varrónőnek vették fól, betanított munkásnak, az is maradt végig. Mindegy, fölnevelte Gittát, aki egyetemet végzett, Jóskát nem lehetett, de nem rajta múlt. Jóska autószerelő akart lenni, de mielőtt még kereshetett volna, egy lopott motorbiciklire ült és karambolozott. Ennek tizennyolc éve, Jóska most lenne harminchat éves, Isten nyugosztalja. Es nincs Karcsi se: ötvenhatban ment el, soha többé nem adott életjelt magáról, ha él, harmincöt éves. Csak Gitta van. Nagyon-nagyon messze lakik innen, a Pusztaszeri úton, ott az udvarról még a hegyek is látszanak, azelőtt nem gondolta volna, hogy Budapesten ilyen közel ilyen nagy hegyek vannak. A februári pénzt tehát január végén személyesen hozta el Gitta. De márciusban is, áprilisban is Vándor elvtárssal küldte. Vándor elvtárs Gyuszi sofőrje. Azt hitte, hogy legalább most májusban látja Gittát. Nem. Vándor elvtárs tegnap itt volt, a fekete Volga megállt kint a kapu előtt, a gyerekek rögtön körülfogták. Vándor elvtárs bejött, nagyon szerény, tisztelettudó ember kétségtelen. Átadta a borítékot, úgy tett, mintha nem tudná, hogy pénz van benne. Zsóka néni leültette Vándor elvtársat. Tudja ő, hogy gépkocsivezető nem ihat szeszes italt, ezért pálinkával nem kínálhatta meg. Pedig van egy üveggel, jobb vendégeknek tartogatja. Gittától kapta két évvel ezelőtt. Fölbontott gyorsan egy üveg tavalyi meggybefóttöt. Abból kinálta meg Vándor elvtársat. Tehat már májusban se látja Gittát. Zsóka néni hetvenkét éves. Más öröme nincs az életben, mint ez a meg nem szűnő várakozás: ebben a hónapban jön Gitta. Ez mindig nagy esemény, az egész ház fel van ajzva. Természetesen Gitta nem a Volgával jön, hanem egy kis fehér kocsival. Fiat, azt hiszi, Fiat. A sajátja. Gyuszinak jár a Volga, mert vezérigazgatónak jár a kocsi. Ha néha Gitta mégis a Volgával jön, mert az övén szerelnek valamit, Vándor elvtárs kint marad a kocsiban. De ha nagyon hideg van, Gitta behívja a gépkocsivezetőt, mert nagyon jó asszony. És Gitta nagyon szép is. 0 a legidősebb gyerek, most negyvenhárom éves, de esküszik, senki se gondolná, hogy annyi. Mikor ö negyvenhárom éves volt — Istenem, de régen! — már kész öregasszonynak számított. Gitta meg? Van egy kislánya, Hajnalka, Zsóka néni egyetlen unokája, az egyenest tündérszép gyermek. Most tizenhat éves, tavaly ősszel lattá, mikor Vándor elvtárs egyszer érte jött, és se szó, se beszéd felfuvarozta a Pusztaszeri útra. Gyönyörű lakásuk van Gittáéknak. Életében nem látott ilyen szép lakást. Fiatal lány korában volt egy barátnője, az elment pesztonkának valahová a Pasarétre egy bankigazgatóhoz. Egyszer meglátogatta. Ott volt ilyen szép lakás, mint Gittáéknál. De ilyen szép az se volt. Gyuszinak külön dolgozó szobája van, Hajnid AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD kának lányszobája, Gittának is külön szobája. Es egy nagy szoba, ahol a vendégeket fogadják. És van egy nagy kert. Egyedül nagyobb, mint ez az udvar itt nyolc lakónak. Es van egy aranyszőrü kutyájuk. Kacsának hívják, ilyet se hallott még az ember. Hajnalka nagyon bájos gyerek. Nagyon jó, és ha nevet, egészen olyan, mint Zsóka néni volt leányka korában, igazán. De nagyon el van foglalva, mert nemcsak iskolába jár, sokat sportol, úszöbajnoknö akar lenni. Állandóan úszik, órákon át úszik. Már t hajnalban kint van az uszodában. Es még angolul is kell tanulnia. Es neki kell sétáltatni Kacsát. Gitta már két éve fújja Zsóka néni fejét: hagyja ott a lakását és költözzék hozzájuk. Az alagsorban, a garázs mögött különbejáratű szobát tudnának neki berendezni. Ott van a mosókonyha, abból meg könnyűszerrel lehetne neki külön fürdőszobát csináltatni. Hogyisne. Hogy föladja az önállóságát Neki ugyan nincs fürdőszobája, de ha eddig jó volt a nélkül, jó lesz ezután is. Egyébként itt minden kényelme megvan. Kivéve a vécét, mert az kint van az udvar végében, igaz, kettő is egymás mellett. Télen bizony nehéz kijárni. De van bent edénye, meg tudja oldani. Es megszokta Prágeréket és Kollmannékat, Sza- bóné meg, lehet mondani, a legjobb barátnéja, rendes emberek ezek mind, meg Bohrernéra se haragszik, csak ne festené olyan feltűnően magat. Gitta azt mondta: — Nem értem a mamát. Meg akarja várni, mig az egész környéket lebontják, s ezt a ronda, ócska házat utoljára hagyják? Zsóka néni erre azt válaszolta: — Ócskának ócska, ha te a régit mindenképpen ócskának nevezed. De nem ronda és én negyvenhárom éve lakok itt. Itt szültelek, ha nem tudnád, éppen veled avattuk fel a lakást. Gitta erre megjegyezte: — Na és akkor most ezt szent helynek tekintsük, mert én itt születtem? Zsóka néni erre is tudott felelni: — Nem azért, mert szent hely, hanem mert azt akarom, hogy innen vigyék el a testemet holtan. Gitta: — 0 istenem! Ma már az emberek nem a lakásban halnak meg, hanem a kórházban. Ahogy nem is lakásban szülnek, hanem kórházban. Zsóka néni: — Lehet, hogy ma igy van, te jobban tudod. Én meg azt tudom, hogy én itt szültem, ebben az egyszoba-konyhás lakásban, és itt is akarok meghalni. Ilyen vitáik vannak mindig Gittával, de azért Gitta a legnagyszerűbb teremtés a világon. Csak ne volna úgy elfoglalva. 0 is dolgozik: osztályvezetőhelyettes egy külkereskedelmi vállalatnál. Es doktor, közgazdasági doktor. Gitta, az ó lánya! Ha Gitta nem is volna olyan nagy ember, ahogy Gyuszi is nagy ember, akkor bizonyosan jobban ráérnének. Es akkor gyakrabban jönnének. De akkor mire lehetne olyan büszke? Akkor miről beszélne Szabó- nénak meg Kollmannénak? A Pusztaszeri úton nem volt se Szabóné, se Kollmanné, nem volt Prágerék Csibésze, amelyik nem olyan szép, mint Kacsa, de nagyon jó kutya. Még Bohrerné se volna, az a helyzet, hogy még ez a puccos vénasszony is hiányozna. Nem, szóval nem megy, nem hagyja ott a lakását. Gitta biztosan külföldön is járt közben, persze, azért nem jöhetett. De azért ennyi ideig? Zsóka néni az udvarról bement a konyhába, mert egészen kihallatszott, hogy a tűzhelyen már forr a fazék viz, amelyet mosdásra készített elő. Két ronggyal megfogta a fazék fülét. Nehéz volt a fazék, egyszerre kicsúszott a kezéből. A forró viz 7 ráömlött a jobb lábára. A fűzős cipő volt rajta, ez sokat fölfogott a vízből. De az alsó lábszára összeégett. Nagyot sikított Zsóka néni. Erre és a csörömpölésre berohant Szabóné. Valaki telefonozott a Pusztaszeri útra, de senki sem volt otthon. Nem találták Gittát a munkahelyén se. Végre sikerült Gyu- szit, a vezérigazgatót elökeriteni. Szabóné közben lehúzta a cipőt és a harisnyát Zsóka néniről. A csaknem csontig leégett bőrre gyöngéden disznózsírt kent. Zsóka néni sikitozott, akkor is, amikor Vándor elvtárs megérkezett a Volgával. Három hétig feküdt a kórházban Zsóka néni. Ezalatt Gitta naponta meglátogatta, mindig letett va- , lamit az éjjeliszekrényre. Kétszer volt nála Hajnal- ] ka, és egyszer — nem akart hinni a szemének — meg- 1 jelent a kórteremben Gyuszi is. A házbeliek persze minden látogatási napon ott ültek az ágya szélén. Virágot, süteményt és befőttet hoztak. Mikor a kórházból elengedték, Gitta újra kérlelte: legalább egy kis időre jöjjön hozzájuk. Legalább mig teljesen rendben lesz. Zsóka néni ragaszkodott hozzá, hogy hazamehessen az ö kis lakásába. A szomszédok minden segítséget vállaltak, nem lesz elhagyatott. Gitta ezután mindennapos vendég lett az anyjánál. Most hogy csinálta? — titok. Ha nem tovább, de tíz percre mindig megjelent. Többnyire délután, mikor végzett a munkával. De előfordult, hogy már reggel hétkor ott volt. Zsóka néni megkérdezte: — Hogy tudsz ilyen korán itt lenni Gittám? Gitta erre azt mondta: — Ilyenkor szoktam úszni járni a Lukácsba. Tudod, vigyázni kell az alakomra. Nekem reprezentatív állásom van, sokat tárgyalok külföldiekkel, jól kell kinéznem. Zsóka néni kissé megszégyenülten kérdezte: — Es most úszás helyett jöttél ide? Gitta: — Természetesen. Zsóka néni megkérte Gittát, hogy uszoda helyett ne jöjjön hozzá. Nagy stapa ez. Ha nem tud délután jönni, ilyen hajnali órában menjen csak inkább úszni. > Elmaradtak hát a reggeli látogatások. Es egyre ritkultak a délutániak is. Zsóka néni kezdett töké - letesen jól lenni. Júliusban Gitta, Gyuszi és Hajnalka elutaztak nyaralni. Augusztusban már nyilván itthon voltak, de megint Vándor elvtárs hozta a pénzt. Szeptemberben is. Októberben is. Zsóka néni teljesen meggyógyult. Alsó lábszárán a bőr már csak kicsit volt érzékeny. November 10-én csúnya ködfüst ült a városon. Még reggel nyolckor is teljes sötétség volt. Zsóka néninek nem akaródzott fölkelni. Egy kicsit sirdo- gált az ágyban, aztán mégis fölkelt. Föltett egy fazék vizet a tűzhelyre mosdáshoz. Mikor a lavórt rátette a hokkedlire, az jutott eszébe, hogy a szomszédban, az új házakban nem kell senkinek vizet melegíteni. A Pusztaszeri úton se kell. Práger Pista tegnap hozta a hirt, hogy az ö házuk egyelőre nincs a lebontandók listáján. Egyelőre nem is lesz. Legalább két évig. Zsóka néni arra gondolt: vajon él-e még ő két évig? Ha ilyen ritkán látja Gittát, akkor bizonyára nem. Csak akkor érdemes élni, ha jön Gitta. Mikor a viz már zubogva forrt, megragadta két ronggyal a lábos fülét. Nem tudja megmondani, hogyan forrázta le újra a lábát, mert a fájdalomtól elvesztette az eszméletét.
