Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-13 / 15. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April. 13. 1972 MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ BESZÉLGETÉSE ANGELA DAVISSEL ...... ft it “Ha egyszer az elet ügy hozná, (Vajda Peter a Népszabadság washingtoni tudósítója, rendkívül érdekességül riportot küldött lapjának Angela Davissel San Jose-ban a tárgyalás színhelyén folytatott beszélgetéséről. E riportból közöljük az alanti figyelemreméltó részleteket.) Malcolm, Angela két fekete kísérőjének egyike bólintott, amikor az inteijúról értesült. — Legyen itt a West Hedding 180 bejáratánál, már a déli szünet előtt. Abba a kék kocsiba szállunk be. Másfél óra lesz a déli tárgyalási ebédszünet, együtt ebédelünk.. Malcolm fáradt, csapzott és kialvatlan, szolgálata napi 24 órát tart. Kezében kis rádió adó-vevő ezzel tarlja a kapcsolatot a társával. TESTEMMEL VÉDENEM .... Nem feleslegese a 24 órás őrizet Angela mellett? “Nem vállalhatunk kockázatot. Amit most mondok azt Angela sem tudja: első éjjel miután óvadék ellenében szabadon bocsátották, az utolsó pillanatban vettük észre azt a gyanús külsejű csavargót, aki az étteremben a közelébe akart kerülni. Fegyver volt nála.” Mit tennének — kérdezem Malcolmot — ha észrevenné, hogy valaki lövésre készül ? “Elállnám a lövés szögét, közbevetném magam: remélem sikerülne. .. ” Amason bíró pontos ember. A déli szünet után órát lehet állítani. Angela megjelenik a kerítés mögött, a filmesgyürü szorít — száznál több riportert akreditáltak ide. — A kocsi ajtaja nyílik, ott ülünk egymás mellett Angélával a hátsó ülésen. A Ford meglódul. Amig Angela és a két kísérő eldönti, hogy ugyanoda mennek ebédelni, ahol tegnap voltak — “közel van és olcsó” — lopva szemügyre veszem. Magasabb mint a képekről gondolja az ember. — " KÖSZÖNÖM A MAGYAR NÉP TAMOGATASAT’ hogy en tehetek valamit a szocialista Magyarországért Törékeny, nagyon sápadt: 16 hónapig a cella meny- nyezete volt az ég a feje felett. Miniszoknyás kosztüm van rajta — de nem nagyon mini. Olcsó áruházi maxi ballonkabát. Göndör afrofrizura. Nincs rajta festék, a körmein nincs lakk. Divatos hosszú fülbevaló, olcsó fém karperec, kis gyűrű. A bemutatkozás gyors. Ott fékez a kocsi az étterem bejáratánál. Néhány percet sorba kell állni, amig helyet kapunk: mindenki Angélát nézi. A legtöbb tekintet barátságos, minden tekintet kiváncsi. (Amerika ót úgy ismerte meg, hogy a Newsweek ábrázolta címlapján: bilincsben es egyedül. Ekkor irta neki Baldwin a legnagyobb néger iró: “Iszonyatosan magányosnak látszottál, elhagyatottnak, mint a zsidó asszonyok, akiket Dachauba vitt a marhavagon, mint őseink, akiket láncraverve vittek Jézus nevében egy keresztény országba.”) Egy kis dundi szőke lány ökölbe szorított kézzel köszönti. ERŐSÖDJÉK A KÖVETELÉS “Képzelje — kezdi a beszélgetést Angela — valamelyik este egy kisvendéglő különtermében vacsoráztunk. Egy másik fehér kislány kétszer elment az asztal mellett — olyan zavarba jövős tipűs volt — aztán odajött és megcsókolt. Es kiderült, hogy az a fehér kislány odavaló, ahová én, az alabamai Birminghambe, ahol a fehér emberek gyermekei a fajgyűlölet légkörében nőttek fel. Oda, ahol a mi gyermekkorunk első tudatos élménye az volt, hogy a négy kis fekete diáklányra rárobbantották a parókia vasárnapi iskoláját. Ha egy ilyen alabamai fehér kislány igy érez, akkor sok minden változik ebben az országban.” Amason birö, amikor óvadék ellenében szabadon bocsátotta, korlátozta mozgási szabadságát San- Francisco területére és megtiltotta, hogy “az ügy - ről” nyilatkozhasson. De Angela politikus lény — és minden másról beszélhetünk. Az alabamai kislány példájától eljutottunk oda, hogy — mint Angela kifejti — ezt a figyelmet, amelyet az ő ügye váltott ki fel kell használni arra, hogy erősödjék a követelés az amerikai börtönökben raboskodó valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátása érdekében. És nemcsak politikai fogolyról van szó. “A börtön- rendszer reformjához hozzá tartozik annak a sok-sok nincstelen negemek a sorsa, akiket apró-cseprő bűncselekményekért, néha évekig, vagy életük végéig rács mögé csukták” — mondja. A BÖRTÖNRENDSZER A tőkés börtönrendszer embertelensége, amit saját borén "«•zett, csak fokozta érdeklődését e téma iránt. (A kiszolgálónö türelmesen vár, amig Angela az étlapon töpreng. Angela nevet saját magán: “ a kis elhatározások az időrablók, a nagyok hamar születnek.”) Kiderül, hogy a szabadon bocsátása utáni első “szabadságbankett” fő témája is a börtönrendszer volt. FOLYTATNI A KUTATÁST — Mik a távlati tervek Angela? Mi lesz a kutatásaival, amelyeket még az egyetemen kezdett meg, mielőtt párttagságáért elbocsátották? , higgye el meg teszem. ” Ugyanaz a mosoly, mint az étlap böngészése közben: — Hát ezek a kutatások elég régen megszakadtak, de folytatni szeretném őket és mindenképpen befejezni. A filozófiai témának sok köze van a politikához: az erőszak elmélete (Angela először németül mondja: “Theorie der Gewalt”)Kantnál és a német idealista filozófusoknál. Szeretném újra elolvasni erdetiben az Anti-Dühringet is. — Könyvekről szólva: nem akarja egyszer majd megírni ennek az ügynek a történetét? — De, igen: ha mindezen túl leszek feltétlenül megírom. Mégcsak néhány napja szabad. A per most azt jelenti számára, hogy mindennap reggel fél tíztől délután ötig — az ebédmegszakitással — ott ül a teremben. Utána tanácskozás az öt védőügyvéddel. Utána megbeszélés a “védelmi bizottság” munkatársaival. E megbeszélések többnyire a hajnali órákba nyúlnak. Alvásra alig marad idő. KÖSZÖNÖM MINDANNYIUKNAK — Hogy biija mindezt egészségileg? — Jobban, mint gondoltam. Jól érzem magam. A börtön után minden más sokkal könnyebbnek tűnik. A 16 hónap megpróbáltatása: ez az amit nehéz elviselni. A kora hajnali ébresztőket, a kihallgatások napján. A börtönfolyosók fullasztö, undorító festékszagát, ami beleivódik az ember tüdejébe. A cellát — néhány lépés oda vissza — ahol a látásom amely amúgy sincs teljesen rendben, csak rosszabbodott. (Hadd jegyezzem meg, Angela egészsége azért nem olyan nagyon jó: egyszerűen nem jut hozzá, hogy alapos orvosi vizsgálatnak vesse magát alá. A “bizottság” elhatározta: kötelezi, hogy a következő hét végét pihenéssel töltse. Egy ellenszavazat volt: a sajátja.) A beszélgetés ideje már lejár, amikor ezt mondja: — A szabadság és fogság közti különbségről szólva: tudom milyen óriási szerepe volt az én sorsom alakulásában annak, hogy az emberek az egész világon “odafigyeltek”, követelték az igazságot. Faniától a húgomtól tudom, hogy mikép fogadták Magyarországon is és sok-sok levelet kaptam Budapestről és a magyar vidékekről is. Leveleket és meghívásokat, amelyeknek nagyon szeretnék majd eleget tenni. Tudom, hogy milyen részük volt ebben a magyar elvtársaknak, a párt vezetőinek. És ha megirná: köszönöm mindannyiuknak és hogyha egyszer az élet úgy hozza, hogy én tehetek valamit a szocialista Magyarországért, higgye el, megteszem. ****** I Vége az ebédszünetnek az öreg Ford a bíróság előtt fékez. Hűvös szél fúj. Angela kiszáll és az egyik fekete kísérő megigazítja nyakán az elcsúszott ballonkabátot: vigyázz magadra, meg ne fázz. Elbúcsúztunk, becsukódik mögötte az az ajtó, amelyen nagy vörös tábla hirdeti: bekapcsolták a különleges riasztóberendezést. A szabadság csak feltételes. Néhány perc és folytatódik az évtized pere. * ********
