Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-13 / 15. szám
Thursday, April, 13. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD a A“BUS ING” KÉRDÉS Irta: Deák Zoltán * I Az iskolásgyermekeknek autóbuszon való szállítása kérdése az idén az egész amerikai közvéleményt foglalkoztató, szenvedélyektől áthatott politikai üggyé nőtte ki magát. A bus-ing kérdés nem egyéb, mint az Egyesült Államok legreakciósabb elemeinek tudatos agymosási, ködösitési manővere, melynek céljai ezek: 1./ hogy a nép figyelmét eltereljék a napjaink valóban életfontosságú kérdéseiről, mint a vietnámi pusztító háború további folytatásáról, az ebből fakadó inflációról, a pénz értékének szakadatlan csökkenéséről, a munkanélküliségről, a közbiztonság hanyatlásáról, a közlekedés, a közoktatás el- hanyagc ;sáról; 2./ hogy visszatolják az idő óramű- trióját az 1954-i legfelsőbb bírósági döntés előtti kdökig és igy megsemmisítsék az amerikai fekete rép mérhetetlen vér- és könnyáldozat árán kivívott j jigáijogi elöhaladást. 1954-ben a Brown vs. Board of Education döntésben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondotta, hogy az 1896-i Ferguson-Plessy döntés (162 USA 537), mely igazságosnak mondta a néger nép elkülönítésének elvét a közoktatásban, nem igazságos és hogy olyan közoktatás, amely technikailag talán egyforma, de elkülönítésen alapul, a dolog természeténél fogva NEM LEHET IGAZSÁGOS! E döntés alapján a fekete nép Martin Luther King és társai vezette egyre intenzivebbé vált polgárjogi harcainak nyomása alatt a szövetségi bírák az ország különböző részeiben utasításokat adtak az elkülönítés legkirívóbb eseteinek enyhítése érdekében, az iskolásgyermekek egy részének autóbusszal a jobb iskolákba való járatására. Meg kell értenünk, hogy az autóbuszon való szállítást nem a bíróság rendelte el. Az amerikai iskolásgyermekek egy igen nagy hányada már jóformán évtizedek óta autóbuszon járt iskolába. A déli államokban a fehér szülök néha igen nagy távolságokra autóbuszon küldték gyermekeiket, hogy különtartsák őket a feketéktől. 1970-ben nem kevesebb, mint 46 millió iskolásgyermek járt szülői beleegyezéssel autóbuszon iskolába. A szövetségi bíróságok, hogy az egyes iskolaszékek lelkiismeretlen szabotálásának véget vessenek, megsürgették egyes kerületekben, mint pl. Richmond, Virginiában, Pontiac, Mich.-ben a fekete gyermekek fokozottabb szállítását jobb, többnyire fehérek által látogatott iskolákba. De ezek a birósági végzések tavaly az egész országban mindössze 126.000 gyermek autóbuszon való szállítását eredményezték, tehát az iskolai tanulók egy százalékának 3/10-ét! Az amerikai autbgyárosok kapzsisága KETSZER- ENNYI amerikait ÓL MEG minden évben az országutakon. De abból nem csinált sem Wallace, sem Nixon elnök politikai kázust. A fekete nép elképesztően igazságtalan közoktatási színvonalának e- melésére irányuló kísérletből: igen! Nixon, hogy kivegye a szelet Wallace faji sovinizmussal telített vitorlájából és ugyanazt a saját vitorlájába terelje át, túltett még Wallace demagógiáján is, egy évi “moratóriumot” kérve a Legfelsőbb Bíróság döntése további érvényesítésének elhalasztására. Ezzel, számos jogi szakértő szerint, megközelítette hivatalbeli esküje megszegését. Mert Nixon e^kól tett felavatásakor az alkotmány fenntartására. A Legfelsőbb Bíróság döntései pedig deklarálásuk (Folyt, a 12. oldalon!) Az esküdtek nem tudtak egységes állaspontra helyezkedni a kormány vadja felett Berrigan tiszte- leteses társai ellen felhozott összeesküvés vádjában. A képen láthatók (balról jobbra) Dr. Eqbal Ahmad, Rev. Neil McLaughlin, Rev. foseph Wenderoth, Elizabeth McAlister apáca, Anthony Scoblick és felesége, Mary Cain Scoblick. Berrigan tiszteletest, aki nincs a képen és Elizabeth McAlistert bűnösnek találták abban, hogy leveleket csempésztek a börtönbe és a börtönből. A védő ügyvédek kérték felmentésüket azzal az érveléssel, hogy a törvény csak fegyverek csempészésére és nem levelekre vonatkozik. >c><x>doo<x>oooooooooocooo>oo<xx>o<x>ooooooo<w>oooo<x><> NEM SIKERÜLT Ha kezünkbe vettük a polgári napilapokat a Wisconsin-i előválasztások előtt, azt hihettük, hogy Hubert Humphrey kerül ki győztesen. Semmi kétség, hogy a lapok, a közvéleménykutatók, a rádió, tv. és minden más hírszolgálati szerv emberfeletti erőfeszítést tett a wisconsini előválasztások befolyásolására - HUBERT HUMPHREY JAVÁRA. Azt akarták elhitetni a szavazókkal, hogy George McGovernnek nincs esélye a győzelemre, mert ö “egy problémát pengető” jelölt, csak a fiatalok egy rétegét befolyásolja, stb. stb. NAGY MEGLEPETÉS Sokan, különösen a Demokrata Párt idős vezetői, a Demokrata Part maradi rétegei és maga Nixon elnök is, nagy megdöbbenéssel és elégedetlenséggel fogadták a wisconsini szavazók döntését, akik közül 331.266-an adták szavazatukat McGovernre. «I O került ki győztesen a választásokból. Hubert Humphrey harmadik helyre jutott 232.548 szavazattal. McGovern 100,000 szavazattal TÖBBET kapott, mint Humphrey. Ezt természetesen csak úgy érhette el, hogy nemcsak a fiatalok, de az ipari munkások, farmerek, intellektuelek, nemzeti kisebbségek is rá adták szavazatukat. Leggyengébb pontja McGovern szenátornak a feketék közti befolyása. Ezt kell, véleményünk szerint, minden további nélkül orvosolnia azzal, hogy a feketék problémáira épp oly tiszta és elfogadható programot dolgozzon ki, mint a háború, az infláció, a munkanélküliség, az adó és más kérdésekben. McGovern szenátor győzelmét nagy lelkesedéssel es megelégedéssel fogadták mindazok, akik a Nixon uralom felszámolását tűzték ki célul az 1972-es választásban. NEM ADJÁK FEL A KÍSÉRLETET McGovern szenátor győzelme azonban nem téríti el a polgári újságírókat attól, hogy folytassák Hubert Humphrey esélyeinek további előmozdítását. McGovern szenátor leépítését. Azt, hogy milyen méreteket olt ez a mozgalom, bizonyítja az a tény, hogy olyan kaliberű publicista, mint James Reston is csatlakozott a McGovem- ellenes, Humphreyt támogató hadjárathoz. A wisconsini előválasztást követő napon, április 5.-én igy irt Reston a N.Y. Times-ban: “Hubert Humphrey előretör a demokrata jelöltek közül, noha vesztesen került ki McGovernnel szemben a wisconsini előválasztásokban, mert ő otthon érzi magát a gazdasági problémák vitájában. Több, mint negyedszázad óta harcolt Herbert Hoover és a nagy vállalatok ellen, és most ráeszmélt a nép aggodalmára az arak és a munkanélküliség emelkedése miatt, s ez a felismerés nemcsak, hogy elősegítheti elnöki jelölését, de novemberi megválasztását is.” James. Reston e sorokat annak ellenére irta, hogy McGovern szenátor sokkal tisztább, sokkal élesebb és sokkai elfogadhatóbb programot tárt a szavazók elé, mint Humphrey. Irta ezt épp úgy, mint számtalan más újságíró társa, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy igy befolyásolja a szavazókat Humphrey érdekében — McGovern rovására. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Nixon elnök nagy előnyként venne, ha nem McGovern szenátor, hanem Hubert Humphrey lenne az ellenfele a novemberi választáson. Előnynek vélné ezt, mert tudja, hogy McGovern szenátor győztesen kerülne ki a választásokból, Hubert Humphreyt azonban ismét sikerülne legyóz- nie.Ha a wisconsini előválasztások eredménye bizonyít valamit, úgy az az,hogy az amerikai nép hajlandó támogatni azt a jelöltet, aki becsületesen, szó- kimondóan, szavahihetően olyan programot tár eléje, mely megoldást nyújt aggasztó problémáira. McGovern volt az összes jelöltek közül az, aki ilyen nép érdekét szolgáló programmal lépett a porondra — és ez a magyarázata győzelmének. (A George Wallacera adott szavazatokról egy másik cikkben írunk majd a választási kampány folyamán.)
