Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-06 / 14. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April, 6 1972 AZ ÍRORSZÁGI HELYZET HÁTTERÉBEN MICHAEL RIORDAN BESZÁMOLÓJÁNAK RÉSZLETEI AZ IR VÁLSÁG OKAIRÓL. Az 1921-ben aláirt angol—ir szerződés értelmében két részre oszlott Írország. Akkor őt éven át tartó felkelések, tömeges ellenállás, a városokban és falvakban folyó partizánháborű után az angol imperializmus arra készült, hogy legalább formális politikai függetlenséget biztosítson Írország nagyobbik részének. De, hogy népünket a teljes függetlenség elérésében megakadályozza, London keresztülvitte az ország kettéosztását. így jött létre két állam: — Az ír Köztársaság (2,9 millió lakossal), amely 1921 után egyoldalúan hozott törvények révén növelte politikai függetlenségét, de még ma is szenved az angol monopóltöke gazdasági nyomásától. Az “ir” bankok mind a mai napig a brit bankrendszer szerves részét alkotják, mint ahogyan feldolgozó iparunk, kereskedelmi vállalataink, biztositó társaságaink nagy része is a brit töke érdekeltsége. — Eszak-Irország (1,5 millió lakossal), a sziget északkeleti részén, amelyet Nagy-Britannia megtartott az Egyesült Királyság részeként. Eszak-Irország saját, tartományi parlamenttel rendelkezik, amely székhelye után a Stormont nevet viseli. Ennek a szervnek a helyi törvényhozásban csak nagyon korlátozott jogai* vannak, teljesen alá van rendelve Nagy-Británnia parlamentjének és kormányának. Az angol kormány, amikor brit állampolgárságot adott a protestáns kisebbségnek, úgy tett, mintha a protestánsok jogait védelmezné. Valójában London ördögi álnoksággal használta fel a szakadást nemcsak a sziget kettéosztására, hanem Eszak-Iror- szág lakosságának fondorlatos megosztására is, hiszen egyharmaduk katolikus, akik egy egységes ir állam polgárai szeretnének lenni. A mesterségesen létrehozott észak-ir államban a nemzet többségének a képviselői kisebbségbe kerültek, ami azután ürügyül szolgált arra, hogy egymás ellen uszítsák a különböző vallásfelekezetekhez tartozó dolgozókat. Ezzel a céllal szítottak fel a vallási gyűlöletet és a feleimet. A katolikus lakossággal szemben diszkriminációt (jogok megcsorbítása) alkalmaztak a kenyérkeresetben; a választási körzeteket oly módon szabdalták át, hogy a hatalmat központilag és helyileg teljes egészében a unionista part — a brit konzervatív párt függvénye — szerezhesse meg, amely a nagybirtokosok és a nagyiparosok érdekeit képviseli. A sziget lakosságának többsége ellenzi ezt a helyzetet. Eszak-Irország katolikus kisebbsége különféle formákban tiltakozik ellene: a választásokon való részvétel előtti kitéréssel, a Stormont bojkottálásával vagy parlamenti obstrukcioval, polgári engedetlenségi mozgalmakkal és az együttműködés megtagadásával, sőt egyes csoportok tiltakozása olykor átcsap fegyveres harcba. A brit imperializmus, amely évszázadok óta szítja a viszályt a protestánsok és a katolikusok között, és ezt magában a hatalom struktúrájában is rögzíti, a rá jellemző képmutatással azt állítja, hogy a népek közötti súrlódások es a nép elkeseredettsége egyszerűen az ir jellem megnyilvánulása, amelyet az angolok, természetesen, elitéinek. (!) Az “oszd meg és uralkodj” taktikája, amelyet talaín még Caesar talált ki, nem tűnt el az ókori Róma bukásával. Ellenkezőleg, a mai imperializmus tökéletesitette ezt a taktikát és rafinált művészetté alakította. Írország megosztottságának problémáját nem az ir temperamentum idézte elő, hanem az imperializmus módszerei, ugyanazok, amelyeket alkalmaznak az évezredes történelmi múltra visszatekintő Cipruson éppúgy, mint a viszonylag rövid történelmi múltú Kanadában, végül pedig a leghatalmasabb tőkés- országban, az áttekinthetetlenül szövevényes szociális struktúrával rendelkező Egyesült Államokban is. Mindkét államban állandóan nagymértékű a munkanélküliség és az emigráció, lakáshiány van, alacsony az eletszinvonal es lassú a gazdasági fejlődés üteme. Otven év múltán mindkét állam monumentális bizonyítéka azon politika csődjének, amelynek lényege egyfelől Eszak-Irországnak Angliától való közvetlen függősége, másfelől a 26 grófság (vagyis az ír Köztársaság) közvetett függősége. Eszak-Irország ténylegesen gazdaságilag gyöngén fejlett körzet, ahol a munkanélküliség mindig nagyobb méretű, mint az Egyesült Királyság bármely más részén. Jelenleg Ulster állandóan dolgozó lakosságának 8,8 százaléka munkanélküli; a férfiak 10,5 százalékának, a nők 6 százalékának nincs munkája. A kisebbséggel szembeni diszkriminációról tanúskodnak azok az adatok, amelyek azt mutatják, hogy a katolikus körzetekben jóval nagyobb a munkanélküliség aránya: Strabane-ban 16,9, Dun- gannonban 19,4, Derryben 18 százalékos! Az Ír Köztársaságban a munkanélküliség aránya 7 százalék, és ez a szám alig változik. Megjegyezzük, hogy itt a helyzetet csak az emigráció nagyobb mérete enyhíti: az emberek Angliában és az Egyesült Államokban keresnek munkát. Annak, hogy a gazdaság képtelen munkát biztosítani, az a magyarázata, hogy Dublin burzsoa kormánya nem mer szembeszállni a brit monopóliumok uralmával, megtenni azt, amit sok fiatal független áliám megtett, nevezetesen: saját ellenőrzése alá vonni a bankrendszert és az állami vállalatok segítségével a nehézipart is és a gazdaság más létfontosságú szektorait. A NÉPI EGYSÉGÉRT, A NEMZETI FELSZABADULÁSÉRT ÉS A SZOCIALIZMUSÉRT Az Írország kettéosztását rögzítő szerződés aláírásának ötvenedik évfordulóját nem ünnepelték meg. Ellenkezőleg, az ir kérdés brit “megoldásának” jubileumát Ulsterban az erőszak eszkalációja (felfokozás) és nagy emberaldozatok tették emlékezetessé. Az angol katonák a nőkre is tűzet nyitottak, az emberek ezrevel menekültek az égő házakból. Az embereket az utcákon és saját lakásukban is gumibottal verik és “CS”- gázzal mérgezik. 500 embert bírósági ítélet nélkül internáltak és a legembertelenebb körülmények között tartják őket. AZ ÍRORSZÁGI RENDSZER VÁLSÁGBAN VAN Írország összes bajainak forrása, az imperializmus, gyengül. Valamennyi tökésországban növekszik a munkanélküliség, fokozódik az infláció, s az Egyesült Államokban is csökken az egykor mindenható dollár érteke. Azt, hogy az Írországhoz hasonló kis országok az imperializmussal szemben már nem állnak egyedül és segítség nélkül, tanúsítja Vietnam példája. Ez az ország a szocialista országok és a nemzetközi szolidaritás támogatásával sikeresen ellenállt a nagy hatalmú Egyesült Államok agressziójának. Erről tanúskodik olyan kis szigetországok példája is, mint a szocialista Kuba, valamint Ciprus, Malta es Izland, amelyek elszántán védelmezik jogaikat. Mindez a nemzetközi erőviszonyok megváltozása folytán vált lehetővé, s ezért vívhatja ki győzelmét az ir nép is. Ceylon: újabb lépés a függetlenség útján Ceylon — az Indiai-oce- án legszebb ékköve — felvette ősi szingaléz elnevezését: Shri Lanka, és kilépett a Brit Nemzetkö- zösségböl. Az ország a XVI. századtól gyarmati uralom alatt volt. Előbb a portugálok, aztán a hollandok, végül az angolok kerítették hatalmukba a gyönyörű szigetországot. Az angol uralom 1948-ban ért véget, ekkor Ceylon kivívta nemzeti függetlenségét, de megmaradt a Brit Nemzetközösség, a Commonwealth kebelén belül. Ceylont 12 millió ember lakja, többségük (72 százalék) szingaléz. A másik nemzetiség a tamü. Elsősorban mezőgazdaságáról, gazdag gyümölcsterméséről hires, legfőbb terméke — exportcikke — a tea. Ezt a növényt a skótok honosítottak meg a szigeten, ma hatalmas ültetvényeken termelik. A tea termesztése és értékesítése idegen kézben van, ami óriási jövedelemtől fosztja meg Ceylont. A bevétel nyolctizede a külföldi monopóliumoké. Ennek ellenére a tea adja Ceylon állami jövedelmének 60 százalékát. Mint minden monokultúrás gazdaság, Ceylon is erősen megérzi a világpiaci teaárak esetleges ingadozását. Az ország más utakon kivánt járni. Az 1956-os általános választásokon Solomon Bandaranaike pártja került hatalomra. A kormányfőt haladó politikája miatt ellenfelei meggyilkolták. Ekkor felesége folytatta a reformok megvalósítását. Kormányának legfontosabb tervei: a nemzetgazdaság állami szektorának erősítése, a külföldi töke visszaszorítása, földreform és a lakosság életszínvonalának emelése. A kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az állami ipart erősítse, s ebben komoly eredményeket ért el az ország. így például acélművet, szerszámgépgyárat, gumi- és gumiabroncsgyárat építettek. A belpolitikai reformok mellett az új köztársaság állami függetlenségének megszilárdítására is törekszik Bandaranaike asszony kormánya. Uj alkotmányt bocsátott a colombói parlament elé, Shri Lanka Köztársaság alkotmányát, ez végleg megszünteti a Kelet Gyöngye politikai függőségét a volt gyarmattartótól.
