Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-23 / 12. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March, 23. 1972 0 UfíDfíUOTOK Egy Kaliforniában élő házaspár az állatszelidites egészen újszem formájának szenteli életet. A Santa Ynez völgyben lévő 300 akeres farmjukon különbö­ző vadállatokat gondoznak, amelyek közül egyesek televízió és film programokban világszerte közismer­tek lettek. Ted és Pat Derby nem tekintik magukat allatszeliditoknek, mert mint mondjak, nem taníta­nak az állatoknak természetükkel ellenkező trükkö­ket es nem kívánjak az állatok termeszetet megvál­toztatni. Nem parancsolnak nekik, hanem, mint Ted Derby mondja “megosztjuk életünket az álla­tokkal.” A házaspár egy interjú kereteben elmagyarázta; úgy fejlesztenek vonzalmat maguk es az állatok kö­zött, hogy igyekeznek megérteni természetüket es aszerint igazodnak. Egy idő múlva az állatok a há­zaspárt sajat maguk közül valónak tekintik, szinte szüleiknek, akiket szeretnek, akikkel játszanak es akiknek engedelmeskednek. Ez a nyitja annak a nagy. sikernek, amit az állatokkal elérnek. Mint a módszert követő színész, aki emlékeket felidézve fejez ki érzelmeket a felvevő filmgépek előtt, Derbyék is filmezésnél olyan helyzetet teremtenek az állatoknak, amelyben normálisan viselkedhetnek. Nagyon komolyan veszik munkájukat és az a megértő odaadás, amivel az állatokat kezelik, a leg­nagyobb elismerést vívta ki részükre mind a film­igazgatók, mind a természetvédők és állatvédő egye­sületek részéről. Derbyék hires állatai között vannak: Rijo, a 700 fontos szibériai tigris, amely a Lassie programon szerepelt és amelynek képe az egesz or­szágban látható egy nagy autóbenzin vallalat “Tiger in Your Tank” hirdetésében; a 600 fontos Sweet William nevű amerikai medve, amely két hires film­ben szerepelt és Nehani, a szeliditett farkas, a Lassie és Gunsmoke televizio-sorozatok szereplője. Derbyek annyira fontosnak tartják az őstermé­szet védelmét, hogy semmi szin alatt nem fogadnak el es nem vásárolnák a vadonból elfogott állatokat. “Ha ezt tennénk, ezzel csak elősegítenénk az egzotikus fajták további kereskedelmi kihasználá­sát,” — mondotta Ted Derby. Jelenlegi legfontosabb munkájuk a “Vadon Ár­vái” nevű program, amelyben cirkuszok, vagy allat- szeliditók által “árván” hagyott állatokat fogadnak be. Ezekkel az állatokkal a volt tulajdonosok több­nyire oly rosszul bántak (kiéheztették, bántalmazták okét), hogy az állatok idővel hasznavehetetlenek lettek. Ezek az agyongyötört állatok most jó otthon­ra leltek Derbyék farmján. Az első befogadott állatuk a Sweet William nevű medve volt. Ezt a medvét egy cirkuszból szereztek, ahol olyan kegyetlen bánásmódban részesült, hogy egy nap nekitámadt szeliditójének. “Meghallottuk, hogy Willy-t örökre el akarjak altatni,” mondotta Mr. Derby, “igy hat elkértük tőlük.” Egy évig Willy mast sem csinált, mint a ketreceben mogor­ván maga elé nézve ült. Úgy barátkoztatták meg, hogy minden nap kézből etették. “ A jég akkor tört meg, amikor egy nap bemásztam a ketrecébe és hagytam, hogy megöleljen, aztán egy darabig játszvabirkóztunk. Azóta Willy a legszelídebb, leg­szeretetreméltóbb medve lett, amivel valaha dol­gunk volt. Olyan jo természetű lett, hogy több al­kalommal még kis gyerekekkel is szerepeltettük.” Az Orphans of the Wild programot haszonmen­tes alapítvány formájában szervezték meg, amelynek bárki tagja lehet. A program keretében Derbyék sok fontos kutató és felvilágosító munkát végeznek, vadállatok életéről szóló könyveket adnak ki es fil­meket készítenek. A vadállatokkal váló kereskede­lem elleni törvényeket is aktivan pártolják. Vadá­szat helyett más izgalmas sportolást ajánlanak. Az állatok társadalmi életét Derbyék rendkívül érdekesnek találják. “Gyakran több józan eszük van, mint nekünk, embereknek,” — mondjak. Az Orphans of the Wild munkájukkal remélik, hogy jobb megértest tudnak majd teremteni az em­ber és a Föld más élőlényéi között. “Ha ezeknek a fennmaradását nem tudjuk meg­védeni, úgy a sajat fennmaradásunkat is lehetetlen lesz biztosítani,” — mondják Derbyék. UBORKATERMELÉS FÓLIA ALATT A Szovjet Zöldségtermelési Kutató Intézet újszerű földsáncok hordják. Egy különleges gép huzza a eljárást dolgozott ki uborkatermelésre, kiteregetett földsáncokat, veti a sáncok mindkét oldalán a ma- polietilénfólia alatt. A fóliát kis, 25-30 cm magas gokat, kiteregeti és a talajon megerősíti a fóliákat. A SÜGÉR ÉS KROKODIL VÉDELME AUSZTRÁLIÁBAN Az ausztráliai Északi Tartományok Darwin-ban lévő kormányhivatala, a Sydney-i egyetemmel együttműködve bonyolult tudományos feladat meg­oldásán dolgozik, melynek célja, hogy a kiveszőben lévő óriási sügér halat, a barramundit megmentse. A sporthalászok és az Ínyencek által kedvelt barra- mundi egyre kisebb számban van jelen Észak Auszt­rália folyóiban, de megmentéséhez elsősorban a sósvizi krokodil megmentése szükséges. A szelidebb, édesvízi krokodilt annyira vadász­ták, hogy már majdnem teljesen kiveszett és ekkor a veszedelmesebb, sósvizi krokodil vadászatára ke­rült sor; végül ennek a fennmaradása is kétséges lett, — mondotta Harry Messel professzor, a Sydney-i egyetem fizikai osztályának vezetője. A Congo-i és Nigéria-i háborúk miatt egyre nehezebb lett afrikai krokodil-bőröket beszerezni, amelyekből drága táskákat, cipőket és más bőrdíszmű tárgyakat készítenek. Ennek következtében az ausztráliai kro­kodilban nagy a kereslet. Az árak felmentek és a krokodil-vadászat ott is megindult. Ót év előtt az Északi Tartományok bármely foly ójában naponta 15-20 krokodilt lehetett látni, manapság hetekig sem lehet látni egyetlen példányt. Észrevették, hogy a krokodilok fogyatkozásával a barramundik száma is megcsappant. A tudósok egy hasonló esetet már megfigyeltek Egyiptomban, ahol a nílusi süger, a barramundi rokona is nagyban megfogyatkozott, mikor a nílusi krokodilokból a vadászok túl sokat kiirtottak. A tudósok megfigyel­ték, hogy a nílusi krokodil szükséges volt a nílusi sügér fennmaradásához, mert a krokodil olyan ha­lakkal táplálkozik, amelyek a sügérre vadásznak. Ugyanez a helyzet áll fenn most Észak Ausztráliá­ban és ennek a felbomlott természeti egyensúlynak a visszaállításán dolgoznak a Sydney-i egyetem es az ausztráliai kormány tudósai. I Park a Jeges-tengerben A Fehér-tenger gyöngyének, a Jeges-tenger kert­jének szoktak nevezni a sziklás Szoloveckij-sziget- csoportot. A közeli sarkvidék jeges lehellete ellené­re a szigeteken olyan erdők pompáznak, akár Kö- zép-vagy Dél-Oroszországban, almafák, meggyfák, rózsák virágzanak. A fák között szarvas, nyúl, róka, fájd tanyázik, előfordul a hód is. Az egyik szigeten áll a XV.—XVIII. századi orosz építészet nevezetes műemléke, a Szoloveckij kolostor. A csoport hét legnagyobb szigetét most parkká alakítják. Az erdömérnökök-kertépitők húsz hektár­nyi területet rendeznek át. Helyreállítják a régi csa­tornákat, fasorokat, tisztásokat, virágágyakat alakí­tanak ki, a turistáknak pavilonokat, szállót építenek es nyári színházat létesítenek. „RÁDIÓS” ORRSZARVÚ A vadon élő állatok vándorlási szokásainak, kö­rülményeinek vizsgálatára elterjedt módszerré vált a miniatűr rádióadók használata. Az egyik dél-afri­kai rezervátumban most két orrszarvút “szereltek fél” parányi adókészülékkel, amelyet az elaltatott állat hátsó szarvába fúrt mélyedésbe helyeztek el. A rádióadók jelei két kilométeres körzetben jól ve­hetők.

Next

/
Thumbnails
Contents