Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-13 / 2. szám
Thursday, Jan. 13, 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 TÖBB A FOGOLY MINT A TANULÓ “Egy hónappal ezelőtt egy diák delegációval Saigonban voltara és számos élményben volt részem” — mondotta George Wald, Nobel-dijas tudós, a Harvard Egyetem biológiai professzora. A New York Times január 10-i számában megjelent cikkében részletesen leírja néhány élményét. “A legmélyebb benyomást a nemrég szabadon bocsátott foglyokkal való beszélgetés váltotta ki belőlem. “A foglyok az amerikaiak által jól ismert ‘Tigris- Ketrecek’-be voltak zárva, sokan éveken át. Minden fogolyról lesirt a szenvedés. Egyik a szemét vesztette el a fogságban. Kérdésemre azt válaszolta, hogy idöröl-idöre mészt dobnak be az örök a ketrecbe és a mész a szemébe hullt, igy vesztette el látását.” Dr. Wald részletesen leírja, kiket vetnek börtönbe Dél-Vietnámban. Egynéhányat felsorol. Nguyen Thi Binh, délvietnámi anya mondja: “Letartóztatták két leánygyermekemet. Az egyik 17, a másik 19 éves. Mindketten felső iskolai tanulók voltak. Már három éve börtönben vannak és még a mai napig sem állították őket törvényszék elé. Nem is tudom, mi a vád ellenük.” Letartóztatták Tran Huu Khue tanítónőt, akit 1965 óta tartanak fogva. Azt állítják, hogy a rendőrség házkutatás alkalmával bizonyítékot talált, hogy összeköttetésben van a szabadságharcosokkal. Letartóztatták a fiatal, szégyenlős Vu Thi Dung-ot, a Saigoni Diák Szövetség tolmácsát, aki East Lansing, Mich.-ben mint cseretanuló két évet töltött. A vád ellene az, hogy részt vett egy tüntetésben, melyet a múlt évi elnökválasztási cirkusz ellen szerveztek. Letartóztatták Ngo Ba Than egyetemi tanárt, akit több hónapi fogság után kiengedtek, csak azért, hogy ismét börtönbe vessék, mert ö is tiltakozott az egy elnökjelölt-választás ellen. “A szabadon bocsájtott foglyok, meglepetésemre nem a saigoni kormány ellen beszélnek a legharagosabban, hanem az amerikai kormány ellen. Amikor meglepetésemet fejeztem ki efelett, azt válaszoltak, hogy e kegyetlenségeket nem lehetett volna elkövetni ellenük az amerikai kormány tudta és beleegyezése nélkül. “Valóban rájöttem arra, hogy minden fogházban van egy amerikai tanácsadó, akinek tudta nélkül semmi, de semmi nem történik az intézetben.” “A Raymond, Morrison, Knudsen-Brown építkezési vállalat 400,000 dolláros szerződést kapott az amerikai kormánytól új “Tigris Ketrecek’ építésére. (A régi “Tigris Ketreceket” a franciák építettek.) A vállalat foglyokat alkalmaz HETI 55 — 72 CENT fizetéssel a munka elvégzésére.” “Jellemző az amerikai kormány Dél-Vietnám- nak adott ‘segítségére’ az is, hogy mig 1970-ben 20.9 milliót adott a rendőrség támogatására, 1971- ben felemelték ezt 30 millióra. Ezzel szemben 1970-ben 6.1 millióval járult hozzá a közoktatási költségek fedezéséhez, de 1971-ben csak 4.5 millióval.” “Ez érthető is, hiszen több a foglyok, mint az iskolába járók száma.” * * * * * * Edmund S. Muskie, Maine állam szenátora hivatalosan bejelentette, hogy pályázik az ország elnöki tisztségére. TV-beszédében többi között mondotta: “Nixon a háború befejezését ígérte, de ehelyett a háború folytatását, még több amerikai halálát és még több amerikai hadifoglyot kaptunk. Újra bombázzuk a Vietnámi Demokratikus Köztársaságot.” “Nixon stabil árakat és jólétet Ígért. Ehelyett a 6 százalékos áremelést, a munkanélküliség 6 %-os emelkedését és 1893 óta a legnagyobb kereskedelmi deficitet kaptuk. Mindennek tetejében nemzetközi pénzügyi válságot kaptunk és a dollár leértékelését is.” “Nixon közbiztonságot Ígért. A tény az, hogy a bűnözések emelkednek, a kábítószerek használata teljed, a sajtót megfélemlítik, a polgárok magánügyeibe a törvények szegésfevel betekintenek, az alkotmányos jogainkat megcsorbitják és egyre nő az emberek egymás iránti és a kormány iránti bizalmatlansága.” Muskie rövid TV-beszéde 35,000 dollárba került. ELNÖKI TISZTSÉGRE PÁLYÁZIK . ANDERSON DOKUMENTUMOK Nagy szenzációt keltett Washingtonban, országszerte és világméretekben, amikor Jack Anderson, a New York Post politikai kommentátora napfényre hozta, miként utasította Nixon elnök Henry Kissingeren keresztül a külügyminisztérium tagjait, hogy élesebb magatartást tanúsítsanak Indiával szemben. “Minden félórában — mondotta Kissinger a Fehér Ház Special Action Group gyűlésén — behív Nixon elnök és megró azért, mert ti — a gyűlésen megjelentekre utalt itt — nem használtok elég erős szavakat India ellen. Az elnök úgy véli, hogy határozottabban kell Pakisztán álláspontjára helyezkednünk: neki úgy tűnik, mintha mi nem az ö kívánsága szerint cselekednénk.” Amikor Anderson expozéja megjelent, Kissinger azzal vádolta öt, hogy kivonatosan közölte a gyűlésen történteket, s ezzel hamis képet adott az olvasóknak. Erre Anderson a gyűlésen történteket SZÓRÓL SZÓRA idézte. A jegyzőkönyv bombaként hatott a Fehér Házra. Ezt olvasva megtudjuk, hogy miként diktálja az ország elnöke a nemzet külügyi politikáját, mellyel sem a külügyminisztérium, sem Kenneth B. Keating, az Egyesült Államok indiai nagykövete nem egyezik meg. Keating nagykövet titkos táviratban fejezte ki ellenvéleményét, s rámutatott arra, hogy az amerikai álláspont az India — Pakisztán közti ellentét kérdésében nem tényeken alapszik. Felszínre került a közölt jegyzőkönyvekből az is, hogy Nixon elnök és tanácsadója, Kissinger fegyvereket akart eljuttatni Pakisztán részére. Anderson expozéja 600 amerikai és 100 külföldi lapban látott napvilágot. MINTHA KÉJUTAZÁSRA KÉSZÜLNÉNEK • A Coral Sea anyahajóról szállnak fel az amerikai bombázók, amelyekről az F-4 Phantom gépek pilótái a bombák ezreit zúdítják az ártatlan lakosságra,Dél- Vietnám, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság, Kambodzsa és Laosz területén. A képen ábrázolt amerikai pilóták mosolygó arcáról azt lehet leolvasni, hogy kéjutazásra és nem artatlan emberek Iegvil kolasara készülnék.
