Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-09-02 / 33. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 2. 1971 Ml ŐhAzAbAN HÁM IMBCR Hittél A VILÁGON MAGYARUL ? Az elmúlt hetekben, hónapokban sok lirai fo- gantatásu írás, tudományos értekezés foglalkozott a magyar folyóiratokban, napilapokban anyanyelvűnk múltjával és jövőjével. Megemlékeznek ezek az Írások arról, hogy a tudósok már-már világcsodának tekintik és a magyarázatát keresik annak, hogy a honfoglaláskor maroknyi magyar nép nyelve nem tűnt el, nem morzsolódott szét mint például a besenyőké, vagy kunoké, hanem a világ legnagyobb finn-ugor nyelvévé terebélyesedett. U- gyanakkor egyre több az aggodalom szava is, hogy a magyar anyanyelv, amely a legszétszórtabb nyelve Európának, a különféle országokban elkülönül egymástól annyira, hogy a nemzeti magyar nyelv egészen más lesz, mint a más államokban használt magyar nyelv és például Petőfit a nemzeti magyarról külön nemzetiségi magyar nyelvekre, azután amerikai magyarra, ausztráliai magyar nyelvre kell majd lefordítani. Nyelvtudósaink szerint ha van is ilyen elkülönülési tendencia, a magyar nyelv jövőjét nem kell féltenünk. Soha a történelemben nem beszéltek ennyien magyarul, mint napjainkban és soha nyelvtudományunk történetében nem volt ennyi nagy nyelvörzö, nyelvápoló vállalkozás - a magyar nyelv atlasza, nyelvünk történeti etimológiai szótára - mint napjainkban, és soha nem volt még az, hogy a magyar anyanyelvűnk országa nemzetközi értekezleten - első magyar anyanyelvi konferencia - tárgyalta volna a magyar diaspóra kérdését. Nő a magyar nyelv kisugárzó szerepe. Más anyanyelvű emberek ma eléggé számosán tanulják nyelvünket. Egy nemrég megjelent tanulmány például a Magyarországon végzett és a magyar nyelvet eléggé jól elsajátító afrikai, ázsiai diákokat, a magyarul jól beszélő lengyelek - egykor hazánkban menedéket lelt barátaink - számát tízezrekre becsüli. A vegyes lakosságú vidékeken, például a jugoszláviai Vajdaságban a magyar nyelvű iskolákban “szép magyar beszéd versengések”-et rendeztek. E versenyeken szerb és horvát anyanyelvű tanulok is részt vesznek és egyikük-másikuk elnyerte a magyarul legszebben beszélő címet. Hogy hányán beszélnek ma magyarul, erről nincsen megbízható statisztika. Becslésen alapszanak a magyar nyelvtudomány vezető folyóiratának, a Magyar Nyelvőr tanulmányának adatai is. Dávid Zoltán e tanulmányban két csoportot állít fel: a magyar anyanyelvüeknek, s azoknak a más anyanyelvüeknek a csoportját, akik magyarul is jól beszélnek. Úgy véli, hogy a magyar nép családjába tartozik mindenki, aki családja körében magyarul beszél, vagy magát magyarnak érzi és vallja. A magyarul beszélők - tehát a magyar aj- kuakét, valamint a magyar nyelvet elsajátított más anyanyelvű emberek s a magyart is szívesen használó más országbeliek - számát 16 millió 200 e- zerre, ebből a magyarok számát 14 millió 500 ezerre becsüli. Tanulmánya szerint a Magyarországon kívül, más anyanyelvű népek között élő magyar- nyelvű emberek száma feltehetően a következő : Csehszlovákia 720-740 ezer, Szovjetunió 170 ezer, Románia 2 millió, Jugoszlávia 550 ezer, Ausztria 50 ezer. A távolabbi országok közül Európában az NSZK és Franciaország vezet 50-50 ezerrel, Amerikában 990 ezer, Ausztráliában 35, Afrikában és Ázsiában 25 ezer magyar anyanyelvű ember él. Egymillió 700 ezerre becsülhető azoknak a száma, akik más anyanyelvűek, de akár a szomszédos államokban, akár a távolban megtanultak, jól beszélnek, vagy szívesen beszélnek magyarul és igy a magyar művelődés, irodalom barátai és terjesztői. t • • • Magyarországi Tudósítás Vadászati Világkiállítás F.gy ember elindult gyalog, május 10-én, a nyugat-németországi Mannheimből — és úticéljául Budapestet választotta. A távgyalogló, Johann Hufnagl. 61 éves nyugdíjas, a napokban megérkezett Kőszegre. Mint kijelentette: a Budapesten. augusztus 27-én megnyíl Vadászati Világkiállítás alkalmából látogat hazánkba. Igaz, kissé korszerűtlen módját választotta az utazásnak — de cselekedetével jól példázza a kiállítás iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődést. Hazánk ennek megfelelően készülődik a most első ízben nálunk megrendezendő világeseményre, mind az ország fővárosában, mind pedig vidéken. Tekintélyes területet, 65 hektárt foglal el például Tatán a kiállítás legnagyobb bemutatója, ahol az állami gazdaságok egymillió hektárnyi vadrezervátumának életét, vadgazdálkodásunk korszerű módszereit ismerhetik meg a látogatók. A bemutató „főterén” reprezentatív szállóvá varázsolták az egykori vadászkastélyt, de mellette egy kisebb új szállót is építettek, hiszen az elkövetkező hetekben mintegy százezer vendeget várnak ide. Sor ketült már néhány előzetes eseményre is, így például Somogybán kétnapos vadászkutya és solymász bemutatót rendeztek a szereplők főpróbájaként, hiszen igazi bemutatkozásuk a kiállításon várható. Elénkebb lett az élet a Mátra vidéken. A nagy- rédei Szőlóskert Tsz. termőre fordult, uj telepítésű, nagyüzemi művelésre alkalmas szőlőiben megkezdték a csemegeszóló szedését a szövetkezet asszonyai, lányai. A HORTOBÁGYI CSARDA A múlt században divatos “Hortobágyi Hidiva- sár” színhelye a Kilenclyuku hid, a Hortobágy folyó és a Csárda által határolt hatalmas terület volt. A mai felújított, de már öreg Hortobágyi Csárda az idegenből jött vendég számára a pusztai szimbólumok kifejezője. Ahány külföldi turista itt megfordul, mint a “Hortopátyi naplementét”, a Délibábot keresi. Valóban, a külföldi embert a lexikonok csak a Hortobágy romantikus történetekben gazdag múltjáról tájékoztatják. Nagyon sokan aztán csalódnak, mert a Délibáb helyett korszerű épületeket, gulya-, csikóstanyákat, halastavakat találnak, a “szikkadt szöcskenyájak” már nem legelésznek az ős gyepen, azt öntözik, hogy dús, a barom nyelvével “markolható” fű nőjjön rajta. A csárda helyén a XV. század óta van vendégfogadó. A mostani épület nyugati része 1781 óta áll, keleti szárnyát 1815-ben ragasztották hozzá. A boltíves tornác a magyar Alföld jellegzetes parasztklasszicista lakóházépitkezését idézi. Belső berendezése sajátos keveréke a hagyománynak és a kornak: kármentö, petróleum lámpa, búbos kemence, tulipános láda, tulipános lócák, asztalok - és presszógép. Debrecen város hires cigányprímása, Boka Károly a szabadságharc előtti időben sokat húzta a fülébe Kossuthnak a csárdában és az Aranybikában a szép magyar dalokat. Amikor az országgyűlés 1849-ben Debreczenbe költözött, Boka Károly és bandája itt és a Fehér Ló vendéglőben vigasztalta vonójával a Honvédelmi Bizottmány tagjait. Még akkor is kiruccantak “rendet bontani”, amikor tartott a hires hortobágyi hidivásár a kilenclyuku hídnál. Debreceni civisgazdák árusították itt juhfalká- ikat, kormos birkáikat, másfél méteres fehérszarvu ökreiket, de még bivalyaikat is, s ha jó volt az üzlet, csaptak egymás markába és itták rá az “áldomást” a csárdában, vagy helyszűke miatt a Lacikonyhákon, Aztán remegve gondoltak arra, mint fogja el majd ut közben a nehéz aranyakkal megvásárolt jószágokat Rózsa Sándor és csapata Szásztelek, Nádudvar, vagy Szoboszló határában. A régi rigmus a keleti országrész nagy eseményeit igy soijázta: “ Pócsi búcsú, Mádi bál, Horgobágyi Hidivásár!” Pócs és Mád mellett mégis a legnagyobb “kereskedelmi esemény” a hires hidivásár volt. Ma már a hires öreg csárda romantikája eltűnt, vagy csak “miméit”. Eltűnt, akár az egész nagy puszta híressége, a Délibáb. A csárdát évek óta bÖvitik, igy is alig birja kielégíteni a nyári idegenforgalmat. Belső részeit átalakították, gondosan ügyelve a csárda jellegzetes műemlék-jellegére. Tehermentesítésként létrehoztak egy fogadót, de még igy sem győzik a nagy forgalmat. A pincében, amely egykor a betyárok menedékhelye volt, most hangulatos borozó van. A kisméretű különterem pedig igényes protokoll céloknak is megfelel. Az átalakítás utáni legfrappánsabb újdonság az espresso, melynek hatásos dekorációja a Hortobágy madárvilágát mutatja be. A szemben levő múzeumban pedig bárki megcsodálhatja a nagy puszta múltját, a gulyások, csikósok életét, szerszámait, felszereléseit. A Hortobágyi Csárda ma már idegenforgalmi kuriózum lett. Nekünk, magyar turistáknak “illik” is ide ellátogatni. Dénes Géza Érik a szőlő...
