Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-09-02 / 33. szám
Thursday, Sep. 2. 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HéTVéGl £€VéC írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. KIÚT A VIETNÁMI ZSÁKUTCÁBÓL Hatalmi tébolyában és hétországra szóló ostobaságában az Egyesült Államok dédelgetett kedvence: Thieu “elnök” olyan helyzetet teremtett, amely az októberre tervezett elnökválasztást teljesen megfosztotta még a látszatától is annak, hogy ott a nép akarata érvényre juthat. Ez a haramia ugyanis — erőszak, fenyegetés és a vesztegetés különféle módja révén — egyszerűen lehetetlenné tette, hogy bárki is ellenjelöltként felléphessen vele szemben, és igy e pillanatban ő az egyedüli “törvényes” jelölt az elnökválasztási listán... Ez a szituáció merőben aláássa, megcáfolja és szinte nevetségessé teszi az Egyesült Államoknak azt a fenned hangoztatott álláspontját, hogy mi azért áldoztunk fel 50,000 amerikai életet, 300,000 sebesültet /akiknek jórésze vagy belehalt sérüléseibe vagy pedig örök életére megnyomorodott!/, valamint 150 billió dollárt, hogy “Délvietnám népének az önrendelkezési jogát biztosítsuk.” Nem csoda tehát, ha Washington — bár nagyon elkésetten és a szokásos, hebehurgya, kétbalkezes módon — most minden befolyását latbaveti Saigon-ban, hogy a látszat kedvéért legalább egy ellenjelölt szerepeljen a listán, ha az mindjárt éppen olyan sötét karakter, mint Thieu maga. Minden jel arra mutat azonban, hogy sem Big Minh tábornok, sem Ky alelnök nem kapható arra, hogy Washington-nak ezt a kis baráti szívességét megtegy e. Ami viszont azt jelenti, hogy Délvietnámban olyan választásoknak leszünk a tanúi, amely nem válik az Egyesült Államok sokéves igyekezetének és áldozatának a dicsőségére. I RENDEZIK NVUGAT-BERLIN HELYZETET Hambui Bremen AMCORRfi Helmstedt Mari&á&L Magdeburg ssau 0 Leipzig BRITISH Wr»t- , \AM AIRPORT ~áo O Communist Checkpoints & EAST BERLIN WEST BERLIN mTTHT FRENCHJ SECTOR rrfirn 6 Mf. 5 Easr Berlin SOVIET Berlin AMERICAN SECTOR Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia között egyezmény jött létre, mely meghatározza a Nyugat-Berlinhez vezető utakon a közlekedés szabályait. Az uj szerződés hatályon kívül helyezi az 1955-ben hozott megállapodást. Nyugat-Berlin lakosai átlátogathatnak Kelet—Berlinbe. A Szovjetunió konzulátust állít fel Nyugat- Berlinben. A szerződés több pontjáról e sorok i- rásakor még nincs tiszta kép. Ez az egyezmény nagyban hozzájárul az európai nemzetek közti viszony enyhüléséhez és e- gyengeti az utat egy európai biztonsági konferencia egybehivására. i rülhessenek a listára! / Ha Thieu mégis elég ostoba volna, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül is ragaszkodik a csalárd választás megtartásának a tervéhez, akkor Washington-nak — . ha ugyan következetes és hu akar maradni másfél évtizeden át hangoztatott “elvi álláspontjához” —, nem lehet más választása, mint /ahogy Diem esetében tette/ megengedni egy Thieu-ellenes kombinációnak, hogy Saigon-ban átvegye a kormánygyeplőt — nem holnapután, vagy két hét múlva, hanem még ma! Ismétlem: a koalíciónak amúgy is létre kell jönnie, ha törik, ha szakad. Ennek a megvalósítására soha különb alkalom nem kínálkozott, mint amilyent most Thieu szolgáltatott ! (1971. aug. 14.) NEM LESZ DINOM DÁNOM A FEHÉR HÁZBAN * * * Ha én ülnék Nixon helyén, ezt a szituációt nem találnám menthetetlennek. Ellenkezőleg: kiváló alkalmat látnék benne annak a végrehajtására, amit elóbb-utóbb amugyis meg kell valósítania és amit egy jó hónappal ezelőtt “Sürgős teendők a pekingi vizit előtt” cimü cikkemben — a hét feladat egyikeként — igy fogalmaztam meg: “A jelenlegi saigon-i “kormány” kitessékelése és egy ideiglenes koalíciós kormány létesítése.” Majd záijelben hozzátettem: “Ha annakidején Diem-t el lehetett távolítani, nem látom be, miért ne lehetne Thieu-t is leszállítani a lováról és elröpiteni — mondjuk — Párizsba, ahol svájci bankbetéteinek a kamataiból élete végéig lesz mit a tejbe aprítania.” Thieu gyalázatos választási manőverei, amelyek arcátlanul szembefordulnak az Egyesült Államok százszor kinyilvánított akaratával, legalább olyan súlyos okokat szolgáltatnak Washington számára az ő sürgős kiebrudalására, mint amilyenek annakidején Diem eltávolitásának az alapját képezték... Erélyesen értésére kell adni ökelmének, hogy az általa létrehozott szituációban nem számíthat az Egyesült Államok támogatására — sem emberéletben, sem hadianyagban, sem dollármilliókban! Fogadni mernék, némi habozás, kertelés és alkudozás után bepakolja a poggyászát és kereket old, mert nálánál jobban senki sem tudja, hogy az Egyesült Államok védelme és segítsége nélkül ő 24 óráig sem maradhatna a saigoni elnöki palotában. / Ha úgy érezné, hogy a nép mögötte áll, nem hatott volna oda a legaljasabb eszközökkel, hogy az ellenjelöltek ne keAz ország elnöke gyönyörű csokorral köszöntötte az ország munkásait a dolgozók ünnepe — Labor Day — alkalmával. A csokrot két héttel az ünnep előtt nyújtotta át, — nehogy elkéssen az ország építőinek üdvözléséről, magasztalásáról, szorgos munkájuk dicsőítéséről. A baj csak az, hogy az ország dolgozói nem méltányolják Nixon elnök e nemes lépését, mert a csokor “legszebb” rózsája a bérrögzités 90 napra. A csokor igazi mivolta vagyis, hogy több benne a tövis, mint a rózsa ( a munkások részére ), akkor válik nyilvánvalóvá, ha rábukkanunk arra, ami nincs a csokorban. Egy a'rva szóval sem emlitette Nixon elnök a HASZON KORLÁTOZÁSÁT új gazdasági politikájának nyilvánosságra hozatalakor. Sőt, ellenkezőleg. Újabb ajándékot adott a nagy vállalatoknak, amikor 10 százalékos adóengedményt nyújtott azoknak, akik tőkéjüket uj gépekbe és felszerelésekbe fektetik. Ez az adóengedmény 3 milliárd dollár ajándékot jelent a tőkéseknek. A Pénzügyminisztérium ugyanezen érdekeltségek RESZERE nemrég 3.9 milliárd dollár adóengedményt léptetett érvénybe. Ez tehát azt jelenti, hogy a Nixon kormány közel 7 milliárd dollárt ajándékozott a bankároknak és nagy vállalatoknak ugyanakkor, amikor megróg- zitette az ország dolgozóinak bérét. Az amerikai bankárok és gyárosok mindig tudatában voltak annak, hogy ők egy OSZTÁLYHOZ tartoznak, mely osztály érdeke, homlokegyenest ellentétben áll azok érdekével, akik a bányákban, gyárakban, földeken és hivatalokban végzett munkájukkal keresik meg a mindennapi kenyerüket. E tudatban állandóan arra törekednek, hogy a dolgozókat abban az álomban ringassák, hogy az Egyesült Államokban nincsenek OSZTÁLYOK. Itt mindenki egyenrangú, itt nincsenek ellentétek. E célkitűzésüket szolgálta, amikor Labor Dayt ismerték el, mint az amerikai munkások ünnepét, hogy ezzel is elszigeteljék az ország munkásait a Földkerekség más részein elő munkástestvereiktöl, akik átvették az amerikai munkások által még a múlt században kezdeményezett Május Elsejét, mint a munkások ünnepet. 1972. Labor Day viharos időt jelent az amerikai dolgozók részére. Hat millió munkás áll tétlenül, munka nélkül. A munkások bére nem tartott lépést az árak emelkedésével és életszínvonaluk csökkent. Az adó szinte kibírhatatlan terhet ró a dolgozók vállaira. A rendkívül magas orvosi és kórházi költ( folyt, a 16. oldalonJ
