Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-12-02 / 46. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 2. 1971 JANE FONDA ÉS A NOK FÉLSZ AB ADITÁSI MOZGALMA JANE FONDA Photo: Ted Reich A minden oldalról fejlődő népmozgalmakkal együtt a Nők Felszabaditási Mozgalma, népszerűén a “Women’s Lib” is eló’térbe jutott. A nők sok évszá­zados elnyomása, kizsákmányolása, háttérbe szorí­tása, tehetségeinek el nem ismerése ellen száll harc­ba az új nőmozgalom, amely a nők szavazati jogáért vivő feminista mozgalom letűnése után, hosszú évek óta most kapott újból erőre. A Women’s Lib moz­galom kampányai folyamán helyesen mutat rá a nők másodlagos szerepére a magát demokratikus­nak valló amerikai társadalomban és érdemleges megfigyelésekkel, javaslatokkal, követelésekkel se­gíti a nők öntudatra ébredését, és egyenlő helyet követel a nők számára a férfiak által uralt társada­lomban. Ez a túlnyomó többségben középosztálybeli fe­hér, jól iskolázott nőkből álló mozgalom azonban csak a tünetek felszínét vizsgálja. Analízisükből hi­ányzik a kérdés társadalmi-gazdasági háttere, ami az egész mozgalom eredményességét kezdettől fog­va kérdésessé teszi. Nem a fennálló, kizsákmányo­ló rendszert Ítélik el, amely mint a kisebbségeket, a lakosság nőkből álló felet is nyíltan vagy burkol­tan a különleges kizsákmányolás tárgyává teszi; minden analizálás nélkül a férfiakat hibáztatják, akik révén a mindennapi életben a megkülönböz­tetés őket érinti. A közkedvelt és szeretett színésznő és békahar­cos, Jane Fonda is újabban a nők felszabadító moz­galmával azonosítja magát. Egy rádióprogramban is ezt a témát dolgozta fel szórakoztató formában és a program rendezőinek is erről beszélt. Elgondolása­iról cikk jelent meg a N. Y. Times-ban, amelyben többek között a következőket mondja: “Mi, nők, azt hisszük, hogy életünket magunk szabályozzuk, hogy életünk felett magunk határo­zunk, holott nem ez a helyzet. Életünket közvetle­nül férfiak határozzák meg, akikkel élünk, vagy akiket szeretünk, vagy akiknek dolgozunk — és köz­vetve a szintén férfiak által dominált televízió, film, rádió, stb. Elfogadjuk és játsszuk azt a szerepet, amit nekünk kiosztottak. Akármilyen szerepet is ját­szunk, az mind az elnyomottnak jutó szerepkör, mivel azt férfiak határozzák meg. Ez nem azt jelen­ti, hogy ne legyünk többé háziasszonyok, vagy bár­mi mások, csupán azt, hogy meijük saját magunk meghatározni, mit akarunk. “Nincs semmi rossz abban, hogy valaki háziasz- szony, sőt! Csak éppen, hogy nem lenne szabad, hogy a nők többségének ez rabszolgamunkát jelent­sen: hogy többet és nehezebben dolgozzanak mint a férfiak, gyalázatos körülmények között ügy, hogy csak nagyon ritkán képesek valahova elmenni és alig van idejük a házon kívül új érdekes tapasztalato­kat szerezni. Napröl-napra ugyanazt csinálva őrzik a házat, mialatt a férfiak érdemlegesebb tapasztala­tokat szereznek. Ráadásul mindezért csak alamizs­na javadalmazást kapnak. Nem mást, mint rabszol­ga fizetést a rabszolga munkáért, ami nem ember­nek való. És mi nők, elfogadjuk ezt, mert évszáza­dok óta erre a szerepre tanítottak. így eszünkbe sem jut, hogy másképp is lehet élni.” Jane Fonda a cikkben kifejti, hogy a férfiak csi­nálták a világ bajait, ideje, hogy most a nőkre is hallgassanak. “Ki hallott biciklis női gyilkosokról, nőkről, akik a sötétben a sarkon gyilkos szándékkal leselkednek? Hol vannak a nők, akik a ‘SALT’ tár­gyaló asztala körül ülnek? Hol vannak a nők a Rand Corporation vezérkarában, akik megvitatják, hogy milyen irányban haladjon az ország?” Másutt azt kérdezi Jane Fonda: “Miért van az, hogy csak nagyon kevés nő boldog a férjével, mege­légedett önmagával és érzi, hogy független? Ez nem csupán egyéni, hanem társadalmi probléma, így egészen másképp kell megítélnünk ezt és el kell döntenünk, mit akarunk tenni. Egyénileg nyilván­valóan semmit sem tehetünk”. Jane Fonda azt is elmondotta, hogy habár ö maga hírneves színésznő, mégis teljesen a férfiak határozataitól függ egész elete. Ha pedig egy no küzdeni kezd a jogaiért, rögtön meggyanúsítják, hogy “valami más ok rej­lik a tiltakozás mögött.” “Először felhozzák elle­ne, hogy ‘ni, milyen indulatos!’ Aztán azt mondják, ‘biztosan azért teszi, mert nagyon boldogtalan a szerelemben, legyen csak megfelelő férfi mellette, majd mindjárt abbahagyja.’ Azt is mondják, freu­dista pszichológiából kiindulva, hogy valószínűleg apjával, vagy anyjával való rossz viszonya, vagy más gyermekkori boldogtalanságából ered a nő lázadása. Egyéni, lelki kiegyensúlyozatlanságnak tulajdonít­ják, mintha semmi köze sem lenne az egésznek tár­sadalmi problémákhoz. Pedig az egész valóban tár­sadalmi kérdés.” Mint látjuk, a kedves és szeretetreméltó Jane Fonda is, bármennyire őszinte és bármennyire keres kiutat, mégis felületesen Ítéli meg a nők elnyomá­sának, ill. felszabadításának kérdését. A férfi sovi­nizmus nem a fő okozója a problémának, hanem az is csak mellékkörülmény, egy beidegzett, nevelt szokás és hagyomány, amelytől még a szocialista országokban sem tudtak teljesen megszabadulni. Ha csupán ezt látjuk és nem látjuk mögötte az igazi elnyomót, a férfiakat és nőket egyaránt ki­zsákmányoló, férfiak és nők közötti ellentéteket ki­hangsúlyozó és fenntartó rendszert, akkor a Women’s Lib mozgalom küzdelmei nem járhatnak eredménnyel. Vágó Klára AMIRŐL EL LEHET GONDOLKODNI San Diego, Californiában történt. Két kisfiú áll­dogált magában elhagyottan, szomorúan egy iskola parkoló helyén. Az emberek jöttek-mentek, mig valakinek feltűnt, hogy sokáig ott vannak, vajon kire várnak? Odament hozzájuk és felfedezte a cé­dulát a ruhájukon, a következő felírással: kérem fogadjanak be minket otthonukba, amig apánk lakást talál és hazavisz bennünket. A három és hatéves gyermekek tragédiája, hogy apjuk munkanélkülivé vált, anyjuk pedig otthagyta a kis családot. Lehet, hogy az történt, hogy “amikor a nyomor kopogtat az ajtón a szerelem kirepül az ablakon?” Gary Russel Woline 31 éves villanyszerelővel is ez történhetett, s igy vesztette el otthonát a kis Tommy es Teddy. Ha a mai időkben munkanélkül marad egy munkás, úgy hamarosan elvesztheti min­denét és koldusbotra kerül. Ez az eset belekerült az újságokba, de mennyi ezer eset lehet, amelyről sen­ki sem tud? Mélyen tisztelt elnökünk tudatosan idézte elő a munkanélküliséget, nem törődve a dolgozók sorsá­val és cinikus közömbösséggel nézi az éhező és hon­talan gyermekek ezreit. Gondolkozzunk el ezen a következő időkben, amikor az ország az 1972-es elnökválasztásra készülődik. Gaál Donka, Los Angeles, Cal. ?■■■■( ISMÉT KAPHATC “LEARN HUNGARIAN” Bánhldi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ara $4.50 és 25 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street. New York, N. Y. 10003 Telefon- AL 4-039?

Next

/
Thumbnails
Contents