Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-12-02 / 46. szám
Thursday, Dec. 2 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérvéGrCoféc “A SZÖVETSÉGI KORMÁNYNAK KELL FEDEZNI A NÉPJÓLÉTI KÖLTSÉGEKET”-ROCKEFELLER MEGTAPSOLOM GEORGE MEANY-T Isten látja lelkemet ( s olvasóim előtt sem titok): az AFL-CIO elnökét, George Meany-t sohasem tartottam ideális munkásvezérnek, akinek egész lényét athatja a dolgozók társadalmának az igazi érdeke és éltető eleme: az osztályharcos szellem. Más jo- tollu és hozzáértő cikkírókkal egyetemben, többszőr hangoztattam az Amerikai Magyar Szó hasábjain, hogy a munkásságnak ez a hatalmas szervezete — a jelenlegi vezetőség áldatlan irányítása (vagy uralma?) alatt — Washington és Wall Street kiszolgálójának alantas szerepét tölti be. Nemzeti és nemzetközi viszonylatban az AFL-CIO vezérei, Meany- vel az élükön, sokkal közelebb állnak a burzsoa-ka- pitalista mentalitáshoz, mint a munkástársadalom valódi érdekeinek a hűséges szolgálatához. Ideológiailag teljesen elszigetelten állnak a nagyvilág dolgozóinak a felfogásától és célkitűzéseitől — sőt: amikor csak alkalmuk nyílik rá, igen hangosan és indulatosan megtámadjak úgy a hazai, mint a külföldi munkástömegeknek az övéknél haladottabb szemléletet tükröző harcait és törekvéseit... A vietnámi polgárháború kérdésében elfoglalt szégyenletes álláspontjuk közismert. . . Ma azonban — egy röpke pillanatra — szemet hunyok George Meany “munkásvezér” égbekiáltó fogyatékosságai felett és lelkesen megtapsolom bátor és öntudatos fellépését az elnökkel szemben — legalább egy kérdésben. Mar régen elérkezett az ideje, hogy valaki, akinek szavára felfigyel az ország népe, apertén megmondja az elnöknek, hogy az ő kapkodó, egymással homlokegyenest ellenkező (es egyik-másik délamerikai diktátort is megszégyenitő önkényüséggel ránkparancsolt ) intézkedéseivel egyenesen a tönk széléhez vezeti “a világ leggazdagabb országát.” Már régen ki kellett volna állni a porondra valakinek, aki fontos közéleti szerepének a súlyával és tekintélyevei ki meri mondani, hogy a Nixon-fele közgazdasági politika — a legképzettebb szaktudósokat is zavarba ejtő rendelkezések tekervényes labirintusával és szépen hangzó, de megtévesztő és félrevezető “magyarázataival” — nem egyéb, mint a nagyipari érdekek részrehajló védelme és megerősítése, a munkások es fogyasztók rovására! Pályafutásának az alkonyán Meany-nek jutott a történelmi feladat, hogy az amerikai dolgozók és fogyasztók — tehát a nép óriási többsége — érdekében felemelje messzire elhallatszó hangját a kormány kerekét hozzáértés nélkül, kétbalkézzel forgató elnök ellen. Az elnök es Meany között kirobbant konfliktus részletei annyira közismertek, hogy azokkal bővebben foglalkozni teljesen szükségtelen. De az nagyon- is szükségesnek látszik, hogy a dolgozók és fogyasztók milliói — még azok is, akik a múltban kárhoztatták Meany-t és a jövőben sem kívánnak tartózkodni egyik-másik állásfoglalásának erélyes bírálatától — EGY EMBERKÉNT sorakozzanak fel Meany mögött ebben az elnöki önkénnyel kiprovokált összeütközésben; ha kell, a húsfeldolgozók példaadó megmozdulásához hasonlóan. (A húsfeldolgozók — mint az ismeretes — a minap egynapos országos munkaszünetet tartottak, hogy meggyászolják a kollektiv egyezkedés halálát. — Szerk.) Itt az ideje, hogy I. Richard őfelségét átültessük az abszolutisztikus uralkodó trónusáról az alkotmányosan kormányzó köztársasági elnök székébe! NEW YORK, N. Y. Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója az állam hat legnagyobb megyéjének vezetői előtt kijelentette: “Az egyetlen kiút, mely megmentheti az államot a csődtől, ha a szövetségi kormány átveszi a népjóléti költségek fedezését.” Ugyanakkor Lindsay New York polgármestere ülést tartott az állam hat legnagyobb városának polgármestereivel, ahol kijelentette: “A Várost csak az mentheti meg a csődtől, ha az állam kormánya fedezi a közoktatási költségeket.” New York állam ez évi deficitje 770 millió dollár és a jövő évi deficitet 720 millió dollárra becsülik. “FIGYELMEN KÍVÜL HAGYOM” A minap törvényjavaslatot irt alá elnökünk, ami nem újság, hiszen ez mindennap megtörténik. Ami újság és talán példátlan, hogy az ország elnöke aláírjon egy, a kongresszus által elfogadott törvény- javaslatot és módosítást, s ezzel törvényerőre emelje azt, de ugyanakkor kijelentse, hogy “a törvény- javaslat módosítását figyelmen kívül hagyom”. A törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt 21 milliárd dollár értékű hadifelszerelés vásárlására. A módosítás — melyet a szenátus szavazattöbbséggel fogadott el — arra kéri az elnököt, hogy tűzzön ki egy időpontot, az összes amerikai csapatok kivonására Indo-Kinából, ha ugyanakkor az amerikai hadifoglyokat szabadon bocsátják. Ezt a módosítást hagyta az elnök figyelmen kivül. “A háború ilyen módón való befejezése nem egyezik meg az én elképzelésemmel” — mondta Nixon elnök. A Vietnámi Leszerelt Katonák szervezete bírói eljárást indított Massachusetts államban, melynek célja kényszeríteni Nixon elnököt az alkotmány betartására, egy határozott időpont meghatározására, mely kijelölné az összes amerikai csapatok végleges kivonását Indo-Kináből. • • • Nixon elnök átiratot kapott 10.380 Kent Egyetemi hallgató aláírásával, kérve, hogy tekintélyének latba vetésével hasson oda, hogy eljárást indítsanak azok ellen az Állami Nemzetőrök ellen, akik felelősek a négy egyetemi hallgató két év előtti meggyil - kolásáért és tíz tanár és hallgató sebesüléséért. Az elnök ezt a kérvényt is figyelmen kivül hagyta. Egyszerűen átküldte az igazságügyminisztériumba, vagyis a sóhivatalba. NESZE SEMMI... Nixon elnök minden alkalmat felhasznál annak kihangsulyozására, hogy milyen méltányos adóengedményt javasol az amerikai nép részére. Ha azonban a számokat nézzük, egészen más kép tárul szemünk ele. Ha a kongresszus magáévá tenné ^íixon javaslatát, akkor az évi 10,000 dollár jövedelemmel rendelkező családfőnek, akinek felesége és két gyermeke van, jelenlegi szövetségi adója 1.603 dollárról 1.530 dollárra csökkenne, vagyis ez évi 73 dollár megtakarítást jelentene. adó is. 1972-ben nem az első 7.800 dollár, hanem az első 9.000 dollár jövedelem után kell ezt az adót fizetni. Ez egyedül $ 62.40 TOBBLET-adót jelent. Ha csupán ezt a többletet vonjuk le a 73 dollar adőengedményból, akkor is csak $ 10.60 marad. Eredmény: a Nixon kormány Uj Gazdasági Politikájának második szakaszában több adót kell fizetni, mint azelőtt. Vagyis az infláció tovább folyik, mivel az Uj Gazdasági Politika azt nem korlátozza. A nagy vállalatok azonban érdemleges adóengedményben részesülnének Nixon elnök javaslata értelmében. A monopolisták több milliárd dollar adóengedményben részesülnének az uj g\ árakba és felszerelésekbe befektetett összeg után fizetendő adóengedmény következtében. Igen am, de ugyanakkor a városi, megyei és állami adok emelkednek es ez nemcsak felemészti a szövetségi adóengedményt, de jóval felülmúlja azt. Nemcsak a városi, megyei és állami adók emelkednek, hanem a szövetségi társadalombiztosítási
