Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-12-02 / 46. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 2 1971 SZUPER-SZAMÁRSÁG EGY VICCLAPBAN: Diadem és tortúra “Három,szuper hatalom,van a Világon...” Egyik igen kedves és igen régi pittsburghi barátomtól hozott levelet a posta. Pontosabban csak egy borítékot és benne egy ujságkivágást. Hogy figyelmemet felhívja, a kivágott cikk fölé, reszkető kezével egy horogkeresztet rajzolt. Remegő kezének tudhatom be, hogy a fejeimet is elnyisszantotta és csak ennyit hagyott meg: “AGYARSÁG”. A szerkesztő neve is hasonló sorsra jutott, mert csak ennyit hagyott meg: Jenő! No még azt is meghagyta, hogy “Hungarian in Language és American in Spirit.” De pillanatnyilag ez nem is fontos. Fontos lényegében a cikk, melynek olvasása közben nagyokat nevettem és hirtelen rájöttem, hogy egy vicclapból kivágott cikket olvasok. Legmerészebb álmomban sem gondoltam arra, hogy amerikai magyar életünk alkonyán még akad pénz, alkalom és rátermettség (és olvasótábor) egy vicclap kiadására. Arra a tényre, hogy a vicclapot magyar nyelven Írják, maga a szerkesztő hívja fel az olvasó figyelmét: “Hungarian in language”. Ezt a figyelmeztetést komolyan kell vennünk és állandóan szemelött kell tartanunk, máskülönben képtelenek leszünk megszabadulni attól az érzéstől, hogy a cikk barbár magyartalansága még a legkényesebb igényeket is kielégíti. Példaként álljon mindjárt a cikk cime, ahogy az az “Agyarságban” megjelent: “Három, ( vessző) szuper-hatalom, (vessző) van a világon. ...” A vesszőkre, szerintem, ebben az esetben, különösen a fejeimben (headline) semmi szükség. (Lehet, hogy tévedek, mert a magyar újságírás fénykorának már nem lehettem tanúja. Mint ismeretes az igazi magyar újságírás Szálasival kezdődött és vele együtt került az akasztófára. Abban az idötájban ugyanis a szittya újságírók toll, ceruza és írógép helyett leginkább a revolvert használták. Es illik tudni, hogy pisztollyal pontot csinálni még a félbolond is tud, de igazi újságíró legyen a talpán, aki revolverrel nemcsak újságot képes Írni, de vesszőt is tud kreálni. Ilyen ritka tehetségeknek, abban az időben a “Revolver Újságírás Mestere” akadémiai címerét adták, természetesen aranydus honoráriummal tetőzve.) A szóbanforgó cikket egyébként egy amerikai folyóiratból vette át a vicclap szerkesztője, hozzáfűzve, hogy a cikk “politikai megjegyzéseiből néhányat EREDETI ( a mi kiemelésünk) magyar fordításban ismertetünk.” Az olvasó engedelmét és türelmét kérem, amiért e megjegyzés olyan kacaj-rohamot váltott ki belőlem ( és ez a sorok Írásakor újra megismétlődik), hogy egy pár percig elsétáltam az Írógépemtől, mert attól tartottam, hogy a jelzálogkölcsön terheitől már amugyis roskadozó “házam” falai Összedőlnek. Ehhez hasonló kacaj-rohamot életemben először vagy negyven évvel ezelőtt egy clevelandi szerkesztőségben, ugyancsak egy EREDETI magyar fordítás váltott ki belőlem és a szerkesztőség többi tagjaiból. Az “áldozat” egy fiatal újságíró tanonc volt, aki rendszerint négy soros hasáb “töltelékeket” fordított angolból magyarra. A szóbanforgó pársoros hir cime angolul igy szólt: “Tremors were felt in Helena.” A hir címét a zöldfülű újságíró igy ültette át magyarra: LÖKÉSEKET ÉREZTEK HELÉNEN! ( Azután szorgalmasan fordította a hirecskét: “Helena, kis montanai falu lakosai tegnap ejjel enyhe földlökésnek, mikroszeizmikus nyugtalanságnak voltak a tanúi. Emberéletben, épületekben a földlökés nem okozott kárt.”) De még mindig fúrja az oldalamat és szeretnék megoldást találni arra, hogy miért is tartotta szükségesnek a szerkesztő úr odabittyeszteni, hogy EREDETI magyar fordításban? Miért nem egyszerűen “magyar fordításban”? E rejtély megoldásának két lehetőségét látom. Az egyik: a szerkesztőt kétfajta fordításra tanították meg. Az egyik az eredeti, a másik a hamisított. Szinte látom, ahogy reggelenként leül az íróasztala elé és tűnődik, hogyan is fordítson ma: eredetit-e vagy hamisitottat? Még azt is látni vélem, hogy kivesz egy tiz centest a zsebéből és a levegőbe dobja. Ha fej, akkor a fordítás eredeti lesz, ha irás, akkor az irás hamisított lesz. . . . A másik lehetőség? Tán ez közelebb hoz bennünket a rejtély megoldásához. A szerkesztő a szokás rabja, A Szálasi időkben az lehetett a szokás, az újságírás etikája és különösen az árja sajtófőnök parancsa szerint mindent, ami a magyar lapokban megjelent, meg magyar eredetiből is először német árja eredetire kellett fordítani és azután újra magyar eredetire.................. Most látom, hogy a bevezetés igen hosszúra nyúlt és a gazdag vicc-étlapból mindössze az előételből adtunk csak néhány kostolót. A fő fogásokra igy a jövő hétig kell várnunk. Mielőtt pontot tennék e bevezető iras után, úgy érzem, hogy egy alapvető kérdést fontos tisztázni. A vicclap szerkesztője a cikk bevezetésében, többek között, megjegyzi, hogy az ismertetést “az amerikai jobboldal egyik legfontosabb folyóiratából” “eredeti” magyar fordításban közli. Jogosan tételezzük fel, hogy a cikk minden sorát magáévá teszi. Ha ez nem igy lenne, a szerkesztőnek nemcsak jogában, de hatalmában is állott, hogy megjegyzést fűzzön a bevezetéshez. írhatta volna: “bár a cikk egyikmásik kitételével nem értünk egyet”, avagy “bár a folyóirat cikkírója egyik-másik kijelentésében, vádjában kissé túlzott. . . ” Sőt azt is Írhatta volna “a cikket némi fenntartással közöljük”. . . Dyesmit hiába keresünk a bevezető néhány sorban és igy bátran arra következtethetünk, hogy a cikk minden sora megegyezik a szerkesztő véleményével. A folytatásban tálaljuk majd fel, hogy a vicclap szerkesztőjének lényegében mi is a véleménye Amerikáról, az amerikai kormányról, Nixon elnökről és a Nixon kabinetről, a Legfelsőbb Bíróságról, a Kongresszusról és a három szuper-hatalomról. Rákosi Sándor Published weekly, except 2nd & 3rd week In July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy cvre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12., félévre $6.50. Olvastam a Magyar Szó ban “a mesébe illő pom- parol,*' amellyel Irán 2500 éves fennállását ünnepelték, 500 magasrangu vendég jelenlétében. Ugyanakkor olvastam a kapitalista világsajtó bírálatát is az “ezeregy éjszakának” erről a meséjéről. Az ünnep kulturális jelentőségéről nem irt a világsajtó, mert ilyen nem volt. Perszepolisz az ókori művészet és irodalom egyik középpontja volt, a perzsa irók és művészek a középkorban és az újabb korban is csodálatos müveket alkottak, fényesebbeket, mint a fürdőszobák márványa és a tiarák gyémántjai. Perszepoliszban nem volt szó e művészetről, még az éhbéren dolgozó mai szőnyegszövők csodáiról sem. Annál kevésbé lehetett szó, mert az ünnep körül a “senki földje” terült el, ahova a misera plebs contribuens-et (szegény adózó népet) nem engedték be, sőt ahonnan a falvakat is kitelepítették. Sok ezer “gyanúsat” internáltak ugyanakkor s az iskolákat és az egyetemeket a biztonság kedvéért bezárták, hogy “ne zavaiják az áhitatot” — mert nagy volt a nép elkeseredése az adózók pénzéből a sahin- sah dicsőségére elfecsérelt százmilliók miatt. Ha az államfők külpolitikai okokból tisztelegtek a sah előtt, ez az ő dolguk. De a francia, olasz és más világhírű irók és tudósok, akik nap-nap után tiltakoznak Teheránban ,nem erre gondolnak. Sem az Amnesty Internationalszervezet, amely hiába próbál a persa börtönök és vallatószobák ablakán betekinteni. Sem a külföldön tanuló, követségeik előtt éhségsztrájkkal tüntető diákok, akiknek egyike nemrég tiltakozásul elégette magát, anélkül, hogy a sajtó úgy dicsőítette volna, mint a cseh Palach-ot. Mindezek a törvénytelen letartóztatások ellen tiltakoznak, amelyek éjjelente folynak Teheránban és másutt, az internáltak eltüntetése és a szörnyű vallató tortúra miatt, amelyről a túlélők gyakran vallanak a bíróság előtt, anélkül, hogy az ítéletek ezt tekintetbe vennék. Sokan meghalnak alatta, sokan nyomorékká válnak. A Savak, a Gestapó-nak is nevezett politikai rendőrség bunkereiben gyakori a kínvallatás, a szemkinyomás, az elektromos kezelés és a modern — a fasizmus óta technikailag tökéletesített- technika egyéb eszközei. S a bíróság túlmunkával hozza a halálos Ítéleteket. A jubileum napjaiban is öt vádlottat ítéltek halálra és végeztek ki, a nyilvánosság kizárásával és az “Iráni politikai foglyok francia védelmi bizottsága” ugyanakkor követelte 500 életfogytiglanra Ítélt politikai fogoly szabadon bocsátását. Erre is kell gondolni egy haladó újságban, amikor — egyébként helyesen — beszámol egy szinpompás ünnepségről. Peregrinus ! FELHÍVÁS OLVASÓINKHOZ! Jövő evben, 1972-ben, az amerikai magyar | dolgozók sajtója 70 éves évfordulóját ünnepli. I Ez alkalommal a Magyar Szó egy emlékköny■ vecsket fog kiadni. Felkérjük kedves olvasóin- “ kát, különösen az idősebbeket, hogy az emlék■ könyvben való megjelentetés céljából kúldje- | nek be rövid Írásokat, visszaemlékezéseket, él- I menyeikről, stb. a 70 év folyamán a sajtóval es i a munkásmozgalommal kapcsolatban. Minél ró * videbbek az Írások, annál többnek jut hely. Ne ■ legyen több két kézírásos oldalnál. | A beküldés határideje 1972. január 1. Az Emlékkönyv Szerkesztósege
