Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-11-18 / 44. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Nov. 18. 1971 A MARS KUTATÁS RENESZÁNSZA EGY RÉGI VILÁGRÓL ALKOTOTT LEGÚJABB KÉPÜNKRŐL Irta: Schalk Gyula 1971 májusában ismét kinyílt a Marsra nézó indítási ablak, es a május 19.-én a késó esti órákban a Szovjetunióban útnak indított Mars—II elnevezésű automatikus bolygókutató szondával, valamint a tiz nappal később felbocsátott Mars—III szondával megkezdődött az évtized legtöbbet Ígérő Mars vállalkozása. Az űrkutatás történetének e példátlan nagy súlyú, négy és fél tonnás szondái csaknem hat hónapos ut után érkeznek majd a vörös bolygó közelébe. (A szondák indítását nem véletlenül időzítették erre az időszakra, hiszen amint az a napisajtó hasábjairól is kiderült,1971 augusztus 12- én volt századunk második legkedvezőbb Mars közelsége. A Föld — Mars távolság ekkor mindössze 56,2 millió kilométerre csökkent - Ennél közelebb csak 1924 augusztus 23-án került Földünkhöz a Mars. Ekkor 55,7 millió kilométer választotta el tőlünk. Természetes, hogy az emberi űrutazások második állomásának tartott Mars felkutatása az érdeklődés előterébe került.) Am a Mars felé fordult érdeklődés megújulásának egyeb okai is vannak. Főként az, hogy az űrkutatás eddigi eredményei alapján a Marssal kapcsolatos szemléletünk az utóbbi évek során gyökeresen megváltozott. A bolygókutatás a század első harmadában már arra a megállapításra jutott, hogy anélkül, hogy fizikailag közelebb mennénk az egyes bolygókhoz már nem lehet többet megtudni az egyes égitestekről Naprendszerünkben, igy a Marsról sem. Éppen ezért a bolygó kutatást bizonyos visszaesés jellemezte. Napjainkban az, űrkutatás adta lehetőségek nyomán szinte az egész Naprendszerről alkotott képünk megváltozott, és a bolygókutatás reneszánszát éljük. Újra felfedezzük a Naprendszert. Ezen belül uj, és a korábbitól lényegesen eltérő elképzeléseink születtek a Marsról is. A Mars körül gyűrűző vita központi kérdése közel száz éve a Marson lehetséges élet problémája volt. Földünkön kívül Naprendszerünkben a Mars tekinthető az egyetlen olyan égitestnek, ahol az élet csillagászati alapfeltételeinek jórésze együtt van, és ez alapja lehet az egészen egyszerű, a földi mohákhoz és zuzmókhoz hasonló növényi életnek amelyhez talán csatlakozhatnak az állatvilág legegyszerűbb képviselői is. Az e téren napvilágot látott nagyszámú találgatás és elmélet helyébe az űrkutatás jelenlegi szakaszában fokozatosan lépnek a Marsra vonatkozó valóságos adatok, és amint a Hold esetében, úgy a Marsnál is egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amikor minden találgatás és vita feleslegessé válik, mert hamarosan eldől, hogy van-e és ha igen milyen szintű elet a Marson. Elképzeléseinket és elméleteinket a konkret ismeretanyaggal válthatjuk fel. A következőkben a teljesség és a részletesség igénye nélkül felvázoljuk azokat a legfőbb ujdonságokat.amelyek a Mars bolygóval kapcsolatos megváltozott szemléletünket, képünket jellemzik. * * * * A Mars kutatás reneszánszát 1965 julius 14-től számítjuk. Ekkor érkezett ugyanis a Mars körzetébe az akkor a Földtől 216 millió kilométer távolságban lévő Mariner—IV űrszonda, amely féléves ut után a Marshoz érve földi parancsra megkezdte méréseit a bolygo térségében, és a programozásnak megfelelően összesen 21 fényképet készített a bolygóról. A legközelebbi felvételeket 12.500 kilométer távolságból a bolygó felszíne felett. Már a Mariner—IV felvételei és méréséi is elegendők voltak ahhoz, hogy a korszakot amely ezután következett és következik túlzás nélkül nevezhessük a Mars újra felfedezese korszakának. Ám az 1969 julius 29 és augusztus 5 között ugyancsak Mars közeibe ért Mariner—VI és Mariner—VII szondák további mérései és az általuk elkészített összesen 200 jominőségü felvetel nyomán egy a korábbi elgondolásainktól lényegesen eltérő Marsot ismertünk meg sok meglepetéssel és még több nyitvahagyott kérdéssel, amelyek megválaszolasara a következő vállalkozásoktól, jelen esetben a Mars—II és Mars—III szovjet szondáktól várunk majd feleletet. Mik voltak a legfontosabb megállapítások? A kérdésre a Mars felé közeledés sorrendjében adjuk meg a feleletet: először a Mars környezetének fizikai jellemzőivel kapcsolatos adatokat, utána a Mars felszínnel kapcsolatosakat említjük meg. A Mariner—6 felvétele a Mars egyenlítői vidékéről. A jobboldalon látható óriáskráter átmérője 250 km. A fénykép 3450 km magasságban készült. Mind a Mariner—IV mind a Mariner VI és VII szondák méréséi nyomán világossá vált, hogy szemben a kutatók további elgondolásaival a Marsnak nincs mágneses tere.! Ha van is, az legfeljebb a földi mágnesesség 1/5000-ed részét teszi ki. Ez a megállapítás alátámasztotta azoknak a kutatóknak a véleményét, akik azt tartották, hogy a mágneses tér létrejöttében nem a bolygók tengelyforgásának, hanem a belső magjának van döntő szerepe. Hiába van a Marsnak a Fold tengelyforgási idejével csaknem azonos sebességű tengelyforgása, még sincs mágneses tere, ami arra utal, hogy nincs belső magja. A mágneses tér hiánya miatt nincs a bolygónak elektronokból es protonokból álló sugárzási övezete, magnetoszférája. Ezt az elkövetkezendő Mars expedíciók során majd számításba lehet venni. De azt is, hogy éppen a magnetoszféra hianya miatt a bolygó felszínét szabadabban érik a Nap káros anyagi sugárzásai valamint a kozmikus sugárzás is. Erre utal egyébkent az a tény is, hogy a Mars légkör elektromos vezető rétege az ionoszféra ion- sűrűsége magasabb az előre számított értéknél. A Mariner IV mérései szerint kb. 100.000 elektron köbcentiméterenként. Ez a Föld éjszakai ionsürűse- gének felel meg, és figyelembe véve, hogy a Mars a földi napsugárzás mindössze 50%-át kapja, ez az ionsűrűség rendkívül magas, és arra utal, hogy a mágneses térnek a sarkok felé való eltérítő tulajdonsága hiányzik a bolygón. A Mariner—VI által mért ionsúrűség 1969-ben még ennél is magasabb volt: 150000 köbcentimetérenként, amit a kutatók szerint részben az okozott, hogy a Nap aktívabb volt 1969-ben, mint 1965-ben, részben pedig az, hogy a Mariner VI— és VII mérései során a Nap 12 fokkal közelebb állt a zenithez, mint a Mariner— IV mérései alkalmával.-Mindenesetre annyi biztos, hogy a Mars felső légkörét a kozmikus sugárzás, a nap anyagi sugárzása, és az ugyancsak a Napból származó röntgen sugárzás ionizálja, és sokkal fokozottabb mértékben mint azt korábban hittek a kutatók. Mindezeknek nagy fontossága lesz a Mars expedíciók szervezése alkalmával. (folytatása következik) Manőver rakéta nagyérzékenységű antenna napelem táblák 7050 napelem táblánként nagy látószögű TV infravörös ultraibolya detektor- A MARINER 6 ífravörös spektrométer kis látószögű TV Marshoz ért: 1969. julius 30. Zi adatai1 9800 elektronikus egység, tranzisztor dióda, stb. 21 “ 7000 repülési órára tervezve, 200 watt teljesít 200 watt teljesitményü adéik, súlya: 850 font — ^miiMmiiiiiiiimimiiiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiS antenna íonsurusee merő Canopus senzor hokontrol Motorrendszer napsenzor magnetometer
