Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-11-04 / 42. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday Nov. 4 1971 A NUKLEÁRIS SALAKTERMÉK MEGMÉRGEZI A LEVEGŐT A Kansas-i Lyons városkától fél mérföldnyire keletre van egy elhagyott sóbánya, amely valószínűleg az atomkorszak elsó salaktemetője lesz az országban. Ott, a Kansas-i mezők alatt ezer lábnyi mélységben, a bánya sötét világában tervezi az Atomic Energy Commission betemetni — e szazad végéig — az amerikai ipari atomerőművek rendkívül nagymértékben rádióaktiv salaktermékeit. Ezek olyan koncentrált salakok amelyek, ha mindenüvé elkerülnének, az ország legnagyobb részét megmérgeznék. Amellett olyan hihetetlenül hosszuéle- tüek, hogy 500,000 évig kell eltemetve maradniok. Az ehhez a bányához fűzött tervek az AEC késedelmes, de egyre sürgősebbé vált intézkedéseit szimbolizálják a környezetet veszélyeztető rádióaktiv melléktermékek ártalmatlanná tételére, melyek egyrészt nukleáris fegyverek gyártásából, másrészt ipari nukleáris termelésből erednek és csak évszázadok, sót évezredek alatt bomlanak szét. Eddig nem nagy gondot fordított az AEC ennek a problémának a megoldására. Frank Church, Idaho-i dem. szenátor kiszámította, hogy mialatt ez a hivatal az atom katonai és kereskedelmi célú fejlesztésére milliárdokat költött, mindössze 50 millió dollárt fordított a salaktermékek elpusztításának kutatásaira. Jelenleg a nukleáris ipar meggyorsult tempóban növekszik, de az AEC saját tudományos tanácsadó bizottsága úgy Ítélte meg az Agency salak-eltakaritási intézkedéseit, mint “célszerű intézkedések, a legalkalmatlanabb helyeknek a legjobb felhasználására.” Egyik példája ennek Idahoban van, ahol az AEC rendszeresen raktároz el különböző radioaktiv salakokat 600 lábbal közvetlenül a Snake Plain Aquifer /víztároló/ fölött. Ennek az óriási földalatti folyónak a vize az Eszaknyugat-i Csendes-Óceánba jut el. Church szenátor és mások is most attól tartanak, hogy a rádióaktivitás a víztartóba is leszű- rödhet. A Washington-i Richland-ban, az AEC Hanford telepén óriási, földalatti tartályokban raktároznak el sokmillió gallon erősen koncentrált cseppfolyós salakot. A tartályok élettartama legfeljebb 20-30 év, de a bennük lévő salakok 600 évig halálos veszedelmeket hordanak magukban. Már legkevesebb 11 -szer előfordult, hogy kisebb repedések történtek a tartályokban. Hasonló tartályokba pumpálnak ilyen anyagokat az ivóvizet és ipari vizet szolgáltató Tuscaloosa Aquifer alatti mesterséges barlangban. Az AEC tanácsadó bizottsága egy négy évig eltitkolt jelentésben ezt “lényegében veszedelmes” eljárásnak minősítette. Az AEC Lawrence Radiation Laboratory-jának egyik tudósa, Arthur R. Tamplin moratóriumot ajánl az atomipar növekedésére, “mindaddig, mig az egész iparágat nem tökéletesítjük. Jelenleg nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk a salakokkal. Nem dolgoztuk ki ezt a problémát és egyre nagyobb mennyiségben állitunk elő salakot.” A tudósok még az alacsony és közepesen radioaktiv salakok jelenlegi eltakarítását is veszedelmesnek tartják, de a legnagyobb aggodalmat a magas rádióaktivitásu salakok okozzák. Nem lehet tudni ezeknek pontos mennyiségét, mert az adatok titkosak, mivel az ilyen salakok a nukleáris fegyverek gyártásához szükséges plutónium termeléséből erednek. De az atomipar növekedésével a magas rádióaktivitásu salakok óriási növekedése is várható. A szakértők úgy számítják, hogy e század végén, 2000-ben, az ipar kb. 60 millió gallon koncentrált rádióaktiv salakterméket produkál, ami 10, 20, vagy 30-szor olyan rádióaktiv lesz, mint a mostani, fegyvergyártásból eredőek. Akár fegyvergyártáshoz, akár villanyerö előállításához használják, a reaktorok termékei végül köznyelven egy “leves”-nek nevezett folyadékot hagynak maguk után, melyek rádióizotopjai a legveszedelmesebb anyagok a Földön. Ezeknek legtöbbje aránylag gyorsan ártatlanná válik, de nem igy a plutónium — amelyből sok a salakanyagba kerül - ennek a félélete 24,000 év. De a plutónium csak akkor veszedelmes, ha vízzel, étellel, vagy belélegzéssel a szervezetbe kerül. Az emberiségre a legveszedelmesebb a stroncium-90 (félélete 25 év) és a cézium-137 (félélete 33 év.) Más rádiőizotópok kijutnak a testből, de a stroncium-90 a csontokban rakódik le, a cézium pedig gamma-sugarakat bocsát ki, amelyek a legvastagabb burkon is áthatolnak. Ezeket a salakokat most több mint egy millió gallon kapacitású acéllal bélelt betontartályokba helyezik. Ezek a tartályok nem elég tartósak ahhoz, hogy a 600 évig veszedelmes stroncium-90-et, és cézium 137-et és a félmillió évig veszedelmesnek tekintett plutóniumot biztonságosan magukban tartsák. Több Ízben előfordultak már balesetek a tartályok repedései miatt. Egy ilyen esetben 700 gallon rendkívül nagy rádióaktivitásu salak, a biztonsági berendezések ellenére a Savannah folyó mellett a földbe szivárgott. Mind az AEC, mind más szakértők egyetértenek abban, hogy alaposabb megoldásra van szükség. Mint Mr. Tamplin mondotta: “Nem lehet többé egyszerűen salakeltakaritásról beszélni . . . salakfel- ügyeletröl lehet csak szó .. .valakinek ezeket állandóan figyelni kell. . . hazánk történeténél hosszabb ideig és a plutónium esetében az írott emberi történelemnél is hosszabb ideig.” Egyelőre a sóbányákat tartják a legbiztonságosabb atomsalak-raktámak. ügy tudják, hogy a sórétegek száraz, rendkívül maradandó geológiai képződmények. A kristálysó úgy véd a gamma sugarak ellen, mint a beton; hó és nyomás alatt pedig úgy idomul, hogy a repedések benne maguktól beforrnak. Csökken az uíszüiöttek száma Érdekes adatokat közölt a “Business Week” heti folyóirat a születések csökkenéséről. 1970-ben a 15 - 44 év közötti nők ezrenként 88 újszülöttet hoztak a világra. Ez 1971-ben 78-ra csökkent. Ezt a nagy méretű születés csökkenést legtöbben az ország gazdasági helyzetére, a nagy munkanélküliségre és a megélhetés megdrágulására vezetik vissza. A demografikusok szerint, ha ez a tendencia tovább tart, akkor az évszázad végén megszűnik az Egyesült Államok lakosságának növekedése és elérjük a ZPG-t. (Zero Point Growth.) A Colorado-i városka nevét Calvin Ford-tól, a vidék első szerencsés aranyidőjétől nyerte, aki 1858-ban bukkant rá egy aranyban rendkívül gazdag területre. Ugyanabban az évben fedezte fel Sy Deardoff a Columbia-ágat, amelyből 5 millió dollár értékű aranyat termelt ki és ettől kezdve a vidék északi Colorado legnagyobb aranybánya telepe lett. Javakorában a városnak 2000 lakosa volt, három “elegáns” szállodája, temploma és a lakosok élénk társadalmi életet éltek. Vasútállomást is kapott 1897-ben, amit nagy ünnepséggel üdvözöltek. Nagy tűz pusztított Ward városban 1900-ban, amely 54 házat elpusztított. Más balszerencse is érte a várost. Az aranybányák kimerültek, a telepesek javarészt elköltöztek. A régi fahasáb-házakban (log cabin) nyaralók laknak és az egész vidék elhagyatott lett. Most Ward városkát es a körülötte fekvő hegyvidéket fiatalok népesítik be. Már ötvenen telepedtek le a 9450 láb magasságban fekvő volt bányavárosban, a Rocky Mountain első láncolatán, Boul- der-től északnyugatra. A huszas vagy korai harmincas korú fiatalok, radikális, vagy természetvédő mozgalmak volt aktivistái, újfajta életet próbálnak megteremteni ezen a helyen. Elmenekülnek a nagyvárosokból, abbahagyják a küzdelmet és a kis pionérvárosok közösségeinek szellemét próbálják újjáéleszteni. Sokan a hegyekbe költöztek, az elhagyott bányatelepekre. Mások gazdálkodáshoz kezdtek Massachusettsben, Vermontban vagy Kaliforniában. Felzaklatta a fiatalok békéjét az uj sheriff, Brad Leach, aki politikai célokkal raziát tartott a fiatal hegyi lakók között, és néhány napon belül 104-et letartóztatott, közöttük sok fiatal turistát. A letartóztatások nagy szenzációt keltettek, a hírlapok, a televízió, riportokban jelentették az eseményeket és még egy newyorki filmvállalat is utcai inteijűt tartott a lakosokkal. Ez a nagy szenzáció aggodalmat kelt a fiatal telepesekben. Nem akarják, hogy Ward hippie várossá váljon, nyugalomban akarják folytatni, amit elkezdtek. A legtöbben alkalmi munkából, vagy állami segélyen élnek. Segítenek egymásnak autójuk vagy házuk megjavításában. Önkéntes tűzoltó társaságot alakítottak, nagygyűléseket tartanak a város ügyeinek megbeszélésére, zenekart szeveznek és megta - nulnak sok mindent, ami a hegyi élethez szükséges. A nők napközi otthon megszervezésén fáradoznak és iskolát is akarnak létesíteni. A régi elhagyott vasútállomás épületében most kávézó van. Ez a község legnépszerűbb találkozóhelye. Építkezési, tata- rozási problémákról beszélnek, elmenekültek a békéért, a faji egyenlőségért, a tiszta vízért és levegőért folyó harcok küzdelmeitől. ORSZAGH LÁSZLÓ ■ Angol-magyar • magyar-angol I I ZSEBSZÓTÁR I KÉT KÖTETBEN Ára kötetenként $3,50 és 25 cent posta- és csomagolási költse? H Megrendelhető |§i ■ A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN ■ I 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 f\l UJ WNfOLALÓK
