Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-10-14 / 39. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Oct. 14, 1971 Mt TókTéfttK ÓhAzAbAN DÉNES GÉZA 9 Uj arcú magyar tájak HORTOBÁGY állatok, a hatalmas termetű szürke szarvas-marha a pödröttszarvu rackajuh, a komondor, a kuvasz, meg a puli. Mivel a külföldiek egyre inkább keresik a fogyó természeti tajakat, az ósi népélet, az elhaló pásztorvilág romantikus környezetét, a Hortobágy ma Európában szinte egyedülálló attrakció. Évente több mint százezer látogató keresi fel, a “sláger” maga a puszta látványa, de különösen a ménes. A csikósok a nagy vendégjárás idején napi 16 órát is eltöltenek nyeregben: hajtás-, terelés, itatás, lovasbemutatö a program, na meg kocsikázás az asztalsimaságu mezőségen. Amikor pedig megkezdődik az őszi madárvonulás, a Hortobágy valóságos Eldorádója lesz a vadkacsa és a vadliba-vadászoknak, akik a nagy csárda boltíves vendégszobáiban ütik fel tanyájukat. Az ósi vendéglátó hely ma is úgy áll a kanyargós Hortobágy folyócska nádszegélyes partján, a lomha Ívelését kőhíd mellett, mint az elmúlt századokban. Szemben vele az egykori szekérállás pásztormu- zeum, körülötte most alakul ki a pusztai skanzen. Az öreg csárda előtt mindig hosszú autósor áll, a csárda népi jellegű bútorokkal berendezett szobáiból nem fogy ki soha a vendég. Az étterem nehéz tölgyfa asztalait pusztai emberek, csikósok, gulyások, traktorosok, agronómusok, halászok és városi kirándulók, külföldi turisták ülik körül. Halászlé párolog a cseréptányérokon, paprikáscsirke illatozik a bográcsban, a poharakban tokaji bor csillog aranysárgán. A sarokban régi pásztordalokat muzsikálnak a cigányok. A zümmögve be-beszürödo mo- torzugás azt jelzi, hogy az állami gazdaság fürge kis sárga repülőgépei növényvédő feladataikat végzik valahol a közelben. A cigányzenébe olvadó motorberregésben jelképesen benne van a Hortobágy mai kettős arca: az egyik, amely a régi pusztát őrzi s a másik, amely a mezőgazdasági kultúra legkorszerűbb elvei alapjan válik gazdagon termove. KÁRMENTES INKA-CSOMAGOK »ÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phon«: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, Igazgató Bejárat a Second Avenoe-ré! «a« 1944 nyarán négy tiszai halász közel a tiszafüredi hídhoz ütötte fel tanyáját: merítették, húzták egész nap a hatalmas hálót a nagy folyóban rendületlenül. Minden nap, délidö előtt lebaktattak aTisza- partra, ahol jóízű apró harcsákat, potykákát szedtek ki a vízből, s nyárson sütöttek maguknak izes ebédet. A többi halat a piacon értékesítették. így telt az idejük nap mint nap, mig egyszer az öreg Kútugró Bozsik Ferenc halászmester arra lett figyelmes, hogy közel a hídhoz emberek mozognak, ütik-verik a hid vasát, csakúgy cseng bele. Majd különféle munkagépeket vonultatnak fel, amik csak növelik a zajt. Bozsik Ferenc hatvanadik esztendeje ellenére bele is vetette magát a Tiszába, átúszott a túlsó partra, hogy onnan is meggyőződjék, jól lát, jól hall-e. Mert el ne felejtsük idetenni, hogy Bozsik bátyánk nem hiába kapta a Kútugró e- lőnevet: a harmincas években egy leány szerelmi bánatában a kútba vetette magát, s ö mentette ki onnan úgy, hogy valósággal utánaugrott a lánynak. Innen maradt rá a Kútugró név. Villogó szemekkel lépett partra, csurom vizesen, s ezt jelentette társainak: — Az isten verje meg. A hid tele van nimetekkel. Legalább a fele SS, ezek irányítják a hidászokat. Ügy látom, kiszélesítik a hidat, hogy tankok is járhassanak rajta. Ettől kezdve üres hassal ültek hálóik mellett dél- idöben a halászok, mert a hid felől érkező zajtól, gépkattogástól még a környékről is elmenekültek a halak. Az egyik délidöben hirtelen abbamaradt a vasak verése: azt értelmetlen kiabálás váltotta fel. Az ős tiszai halászok hálóik mellett ültek, figyeltek. Aztán a kiabálásból felharsant messziről az erőteljes kiáltás, amely feléjük közeledett: — Hilfe ! Hilfe ! Három SS-legény tűnt fel a szemük előtt, alig 30 méterre tőlük. Le-leültek, s amikor a Tisza sárgás habja fölé emelkedett a fejük, éktelen nagyot kiáltottak: — Hilfe ! Hilfe! — Mit gagyoghatnak ezek, hogy hilfe? — kérdezte az öreg Bozsik. — Tudja a ménkű! — felelt rá a másik halász. A viz tetején fel-felbukkanó egyik SS-legény fején meg-megcsülant a sisak a nyári napfényben. A négy tiszai halász csak nézte őket türelmes hidegvérrel. Az egyik megvetően sercintett feléjük: — Ezek ugyanhanem meg vannak ijedve ! A másik röviden így konstatálta az elöbbeni megállapítást: — Az ! Közben a fuldokló németeket lejebb sodorta a viz. — Csudára nyifatolnak ! — jegyezte meg a harmadik halász. A fuldoklók aztán még lejebb, a füzesek felé már elhallgattak: elnyelte őket az ős magyar folyó. Kútugró Bozsik Ferenc ekkor karbafonta két hatalmas bütykös kezét, öklömnyi szemöldökét Összehúzta, meghimbálta bozontos fejét és bölcsen kimondta a gondolatát: — Na ezek is inkább úszni tanultak véna meg, mint — nimetül. Ha van magyar táj, amely az utóbbi negyedszázadban alapvetően megváltozott, akkor az a Hortobágy, anélkül azonban, hogy vesztett volna régi varázsából. A zsúfolt városokból érkező turistáknak ma is párátlan, felejthetetlen látványt nyújt a végtelen puszta, de az nem az ország legterméketlenebb tája már, hanem Fazekas Mihály szavaival élve “valóságos Kánaán”, ahol a pásztomépnek “szép zöldelló mezőben legel a marhája”. Kietlen puszta a múlt század második felében lett a Hortobágy, amikor elvették tőle a vizet. A Tisza-szabályozás — mivel nem követte második lépésként az öntözés megszervezése — néhány év alatt kiszárította a Hortobagyot; terméketlen, gyorsan szikesedő, kopár “túzmezové” tette. Nyár derekára már kiégett az egész táj, csak a sósföldet nyalta keservesen a jószág. Ilyenkor esengett a pásztor az egekhez: “Istenem, teremtóm, adj egy szelíd esőt, — A sze- giny baromnak jó legelő mezőt!” A vizet kapta vissza a puszta a keleti főcsatorna megépítésével, 1956 júliusában. Ez időponttól kezdődik a Hortobágy történetének uj fejezete. Az u- tóbbi tiz év alatt több mint 25 ezer hold ösgyepet alakítottak termővé. A Tisza vizével elárasztott túzmezók holdanként 15-16 mázsa búzát adnak. A mai hortobágyi táj jellemzője kétségtelenül a viz. Mindenfelé ez fut kisebb-nagyobb csatornákban, ez hullámzik az egymást hosszú sorban követő halastavak medencéjében, ez csillog az elárasztott legelőkön, az apró gátakkal övezett rizstáblákon. Mesz- szire nyúló vetéstáblák, kukoricások, cukorrépa es rizsültetvények, öntözött legelők, korszerű állattenyésztő telepek jellemzik a mai pusztát, de sok-sok ezer holdnyi feltöretlen ősgyep őrzi még a régi pásztorvilág lassan tünedezó néprajzi érdekességeit. Az érintetlenül hagyott puszta-részek nemzeti parkká való alakítására rövidesen sor kerül, ekkor védelem alá kerülnek a vadmadarak, az ősi magyar házi
