Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-10-07 / 38. szám
Thursday, Oct. 7, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 A legnagyobb szenzáció azonban március első napjaiban következett be. Az uj kormányzatok ENSZ delegációik vezető pozícióiba nőket neveztek ki. A Biztonsági Tanács rendkívüli ülésre hívta össze a Közgyűlést, amely egyhangúlag megszavazta, hogy azonnali hatállyal Világbéke Konferenciát hivjon össze, melynek tagjai a Közgyűlés tagjai. Ez a Békekonferencia rövid vita után a következő, minden államra kötelező, határozatokat hozta: 1. Az összes atomfegyverek, bármely ország tulajdonában és bárhol, azonnal megsemmisítendők, minden biztonsági szabály gondos figyelembevétele mellett. 2. Az összes haderők, földi, légi és vizi egyaránt, redukálandók rendőri szolgálat igényeit meg nem haladó mértékre, a haditengerészetnek és légierőknek csak olyan egységei maradhatnak szolgálatban, amelyek általános és közveszedelem esetén való segélynyújtásra alkalmasak. 3. Népek, fajok és vallások elleni izgatást hivatalból üldözendő bűnténynek kell nyilvánítani. Az ez ellen vétkezőket, elzárt helyen, bírói Ítélet szerinti ideig átnevelésnek kell alávetni. Ilyen cim alatt kell elbirálni a háborús uszítást is. 4. Az orvostudományt betegséget megelőző tudománnyá kell átszervezni. Mindezek következme’nyekép érdekes megnyilvánulások mutatkoztak. Hivatali épületek előcsarnokaiban jól gondozott virágágyakat építettek, a hivatalszobákban virágok és palánták jelentek meg, derűs és színes falburkolatok és dekorációk között. APRÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata Hathetes magyarországi tartózkodásom alatt, szerencsém volt néhány nagyon kiváló személlyel találkozni. Ezekről a találkozásokról szeretnék néhány sort írni. Legelsőnek Várnai Zsenit emlitem, akinek verseit mindig nagyon szerettem, sokszor szavaltam, de személyesen csak most találkoztam vele. Egy régi barátnőm, Fodor Erna, aki hazaköltözött Magyarországba, meghívott a lakására. Igazán meglepődtem, amikor bemutatta a másik vendéget: Várnai Zsenit. “A mi Drága Zsenink”, mindenki igy beszél róla, igazán drága kedves teremtés. Valamikor leveleztem vele és amikor elküldte nekem a könyvet, melyben élettörténetét irta meg, teljesen a szivembe férkózte magát. A könyv cime: “Egy asszony a milliók közül.” De ki ne emlékezne arra a hires versére, amit az első világháború alatt irt, amikor a katonákat küldték ki egy munkástüntetesre: “NE LÖJJ FIAM, MERT EN IS OTT LESZEK”. Nagy plakátokra volt a vers kinyomtatva és száz és száz helyen volt Pesten felragasztva. Felejthetetlen, élvezetes délutánt töltöttem a mi drága Zseninkkel. Egy másik régi, kedves ismerősömmel is sikerült találkozni: Dr. Weil Zsuzsával. Félje, Dr. Weil Emil Magyarország U.S. követe volt. Minden orvos ismerősöm ismerte őket, mert Dr. Weil volt a tanáruk valamikor régen. Dr. Weil meghalt, de Zsuzsa — aki szintén orvos— dolgozik egy kórházban. Rajongással veszik körül a társai is, a betegei is. Még egy nagyon régi, igen kedves barátnőmmel találkoztam, akit szintén hosszú évek óta nem láttam: Tomanicka Katicával, aki Chicagóból ment vissza Magyarországra. Katica érdekes helyen lakik, a Munkásmozgalmi Veteránok Otthonában. Szép nagy apartment ház. Kellemes, kényelmes lakása van. A házban van étterem, ha akar lemegy enni, ha nem akar, akkor felhozzák, amit enni akar. Ottlétünkkor hoztak fel részére kávét, süteményt. Sok kedves barátot szerzett már magának, van akikkel szórakozzon; van könyvtár, olvashat ameny- nyit akar, sokszor elviszik őket színházba, koncertre, stb. Mondta is Katica, hogy ez nem egy “öreg otthon”, hanem kellemes otthon, ahol barátokkal, ismerősökkel lehet együtt. Aki volt már látogatóban itt Amerikában egy old-age home-ban, az tudná csak igazán értékelni azt a szép, kényelmes és kellemes otthont. ¥ ¥¥¥¥¥¥¥¥*¥-¥¥***¥ A régebbi “dohányzás tilos” táblákat itt-ott “ a dohányzás meg van engedve” táblákkal helyettesítették. Csak egyetlen egyet tartottak meg maguknak a nők: a szülést ! Mikor ide jutottam, hirtelen rázkódással felébredtem, és szememet dörzsölve megállapítottam, hogy mindez csak álom volt. Férfi létemre azt mondom: sajnos Vágó Oszkár Az ENSZ notagja/ná/ sem tökéletes az egyenjogúság is, de a fontos szó mégis, mindenütt a férfiaké. Sokan kifogásolják, hogy nőket csak bizonyos nemzetközi funkciókkal bíznak meg, mint az emberi jogok, a gyermek vagy egészségügy kérdéseivel, vagy tanulmányok elökészitésével, de azt mondják, a nőket éppúgy érdekli a leszerelés kérdése is. És miért ne érdekelné, a férfiakat is az u.n. “nőkhöz illő” emberi jogok kérdése? Sok elégedetlenségre ad okot az is, hogy az ENSZ diplomata feleségek nem vállalhatnak munkát, saját hivatásukat nem folytathatják, csak fogadtatásokon mint vendégek, vagy vendéglátók szerepelhetnek,- és igy tétlenségre vannak kényszerítve. Ilyen szempontból változtatásokra van szükség az Egyesült Nemzetek szervezetében, mert a feleségek nem lesz - nek hajlandók örökké csupán dekoratív szerepet betölteni. Érdekes lenne megkérdezni, vajon mit csinálnak a férjes nő ENSZ - diplomaták férjei ? Nem volt alkalmunk beszélni a szocialista országok delegátusainak nötagjaival, de tudjuk, hogy többé-kevésbé ott is hasonló a helyzet. Politikában és különösen nemzetközi diplomáciában a nők még ott sem töltenek be olyan fontos szerepet, amint azt a női egyenjogúság megkívánná. Sokan vitatkoznak erről a szocialista országok lapjaiban, folyóirataiban. Érdekes lenne, ha az óhazából erre a kérdésre vonatkozóan felvilágosító cikkeket, hozzászólásokat küldenének a lapunk számára. Vágó Klára Akik az Egyesült Nemzetek küldöttségeinek nőtagjait jól ismerik, vagy akik velük beszélgetést folytattak, azt mondják; a nő delegátusok nagyra becsülik megbízatásukat, de érzik, hogy a női egyenjogúság még ott is sok kívánnivalót hagy maga után. A diplomatikus diszkréció nem engedi meg ezeknek a nőknek, hogy bizonyos fokú mellőzésükről nyíltan panaszkodjanak, de meghitt körben sokat beszélnek róla. Nem mintha az ENSZ testületében gyakorolnának megkülönböztetést a különböző delegációk nötagjaival szemben, hanem egyes tagországok nőket a legfontosabb diplomáciai posztokba nem neveznek ki. Előfordult például, hogy egy bizalmas, nemzetközi stratégiai ülésen az elnöklés sora egy nödelegá- tusra került volna. Egy férfi kollégája előzőleg telefonon megkérdezte tőle, nem lenne-e hajlandó az elnökséget az utána soron következőnek — férfinek — átengedni. Nyilván arra célzott, hogy mint nőnek, ezt kellene tennie. A nő delegátus kereken elutasította az ajánlatot. Az ENSZ-re magára nem panaszkodnak, de azért fájlalják, hogy 26 évi fennállása és három főtitkár adminisztrációja alatt, nő egyetlen esetben sem lett helyettes főtitkár. Jelenleg 18-an töltenek be ilyen tisztséget, mind férfiak. Igaz, ma már sokkal több nő delegátus van az Egyesült Nemzetekben, mint néhány évvel ezelőtt, jelenleg 30-40 ország küld delegátusai között nőket NVOMTATASBAN VAG» VALÓSÁGBAN? Különös almom volt az éjjel. Azt álmodtam, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén Indira Gandhijndia miniszterelnöke, állama delegációjának nevében javaslatot nyújtott be, hogy miután legalább négy ezer év óta kizárólag férfiak vezetik a világ és a népek dolgát, és ez a négyezer éves gondviselés ma nagyon siralmas eredményt mutat, továbbá miután ez a férfiúi gondviselés a jövőre vonatkozólag semmi jót nem tud meggyőzően Ígérni, határoz- tassék el, hogy 1972 januárjában a világ minden országában választások legyenek, amelyen csak nők szavazhatnak, a kormányzat összes hivatalainak nőkkel való betöltése céljából. Az összes kormányzati szervek felelős hivatala'ba, államelnöktől lefelé, igy megválasztott nők 1972 március 1-én foglalják el hivatalukat. Általános meglepetésre, egy szavazat kivételével, a Közgyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot, és kötelezte a tagállamokat annak haladéktalan végrehajtására. Az egy kivétel Spanyol- ország képviselője volt. Képzelhető, milyen nagy izgalmat keltett ez a határozat világszerte! Mindenütt, hirtelen, uj iskolák és tanfolyamok jöttek létre, ahol férjek, agglegények és házasuló korban lévő ifjak az azelőtt kizárólag háziasszonyok részere fenntartott tudományokat tanulták, ezek között gyermekápolást és pó lyázást, szoptatást (üvegből!), bevásárlást, főzést, takarítást, mosást, vasalast és harisnyastoppolást, ruhavarrást és foltozást. Mert hát a családnak és háztartásnak tovább kell folytatódni, amig a nők a miniszterelnöki és igazgatói székeket töltik be.
