Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-10-07 / 38. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁM WORD Thursday, Oct. 7, 1971 Nixon elnök augusztus 15.-én bejelentett, “uj gazdasági politikája” új, konkrét megnyilvánulása egyrészt az amerikai imperializmus mélyülő belpolitikai és gazdasági válságának, másrészt az amerikai és a japán, valamint a német imperializmus közötti ellentétek rohamos növekedésének. Megállapíthatjuk már jelen stádiumában is, hogy Nixon gazdasági és pénzügyi császármetszése kudarcba fog fulladni, hogy kitűzött célját: a munka- nélküliség csökkentését, az infláció megszüntetését nemcsak, hogy nem lesz képes megvalósítani, hanem ellenkezőleg, a munkanélküliség — talán némi kezdeti csökkenés után — ismét emelkedni, az infláció pedig továbbra is elviselhetetlen súlyként fog nehezedni az Egyesült Államok dolgozóira. Amerika igazi urai, az 500 legnagyobb részvénytársaság urai, — akiknek döntését Nixon készséggel hajtja végre, — úgy döntöttek, hogy a gazdasági válság terhét demagóg frázisokkal álcázottabban a dolgozó nép vállára fogják áthelyezni. Az amerikai monopolisták és hűséges kiszolgálójuk Nixon, ugyanis nagyon jól tudták, hogy ebből az állítólagos egyenlő teherviselésből, az ár- és bérfagyasztásból, egyedül a bérek fagyasztására fog érdemileg sor kerülni, hogy egyedül a bérek befagyasztására áll készen egy nagyszerűen megszervezett gépezet; az amerikai munkások millióit foglalkoztató nagy cégek könyvelőosztályai formájában. Ezzel szemben az árrögzités végrehajtására Nixon nem tett semmilyen konkrét javaslatot, de ha tett is volna, az árak oly messzire túlhaladták a dolgozók vásárlóképességét, hogy még a tényleges, hathatós árrögzités is a monopolistáknak kedvezett volna. Adjuk mindehhez hozzá a nagytőkének felajánlott 10 százalékos befektetési adókedvezményt, amely további modernizálást és automatizálást fog lehetővé tenni a nagyipar részére (ez az adókedvezmény meg a pénzügyminisztérium által már előzőleg tervbevett adócsökkentés 45 billió dollárt juttat a monopolisták részére) és nyilvánvalóvá válik számunkra a következtetés, hogy ez a folyamat növekvő munkanélküliséget fog eredményezni, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Nixon a nagytőkének juttatott adócsökkentést a szövetségi alkalmazottak 5 százalékának elbocsájtásával szándékozik “kiegyensúlyozni.” Forró kásaként kerülte Nixon a gazdasági válság egyetlen méltányos, gyökerestől való megoldásának megkezdését: a kolosszális háborús kiadások csökkentését. Nemcsak, hogy egyetlen centtel sem redukálta a 77 billiós hadikiadásokat és fordította volna az onnan elvont összegeket a nép és az ország igazi szükségleteinek kielégítésére, hanem ellenkezőleg, 3 billióval felemelte azt a 80 billió dolláros színvonalra. A dollárnak a tényleges, ha nem is hivatalos devalválásával, az aranyfedezet felfüggesztésével és a vámok felemelésével az amerikai imperialisták álcáKosygin és Mrs. Gandhi felhívása MOSZKVA. Kosygin és Mrs. Indira Gandhi, a Szovjetunió, illetve India miniszterelnökei közös felhívást intéztek Agha Mohammoud Yahya Khan- hoz, kérve, hogy engedje visszatérni az Indiába menekült kelet-pakisztániakat hazájukba és adjon le - hetöséget, hogy nyugodtan élhessenek és dolgozhassanak. “A Kelet-Pakisztánból Indiába átment 9 millió menekült kibírhatatlan terhet ró az országra” — mondta többek között Indira Gandhi miniszterelnök. “Ez nemcsak a mi problémánk, ez nemzetközi kérdés. A tény az, hogy a menekültek jelenléte feszült helyzetet teremt India és Pakisztán között, amit meg kell oldani, különben súlyos következményeket vonhat maga után.” 16 hónapi börtönre ilóilék ATHEN. A górok diktátorok katonai bírósága 16 hónapi börtönbüntetést mért ki a penicilin feltalálójának görög származású feleségére Lady Fleming- re. Azzal vádolták, hogy segitséget nyújtott Alexandras Panagoulis szökési kísérletében. Pana- goulis 1968-ban merényletet kísérelt meg George Papadopoulos miniszterelnök élete ellen. Lady Fleming bevallotta “bűnét“, mondván: “nem nézhettem tétlenül, miként kínozzák a börtönben Panagoulist.” Az elitéltek közül Lady Fleming kapta a legsúlyosabb ítéletet. Két amerikai polgárt is bűnösnek találtak: Mrs. Athena Psychoghiou 42 éves Minneapolis-i háziasszonyt tizennégy, John Skelton 26 éves papnövendéket hét hónapi börtönbüntetésre Ítélték. /Agnew alelnök a napokban Görögországba utazik, ahol tárgyalásokat folytat a NATO szervezet laza kötelékeinek megerősítésére./ Lady Fleming Kínát támogatják NEW YORK, N. Y. Mitchell Sharp, Kanada külügyminisztere kijelentette: “Ez évben az Egyesült Államok javaslata ellen szavazunk.” E szerint Kanada csatlakozik azon országokhoz, melyek követelik a Chaing Kai-shek klikk kizárását s a Kínai Népköz- társaságot ismerik el, mint a 800 milliós Kína egyetlen képviselőjét. Izland képviselője hasonlóan nyilatkozott. Több ország diplomatája úgy vélekedett, hogy ez évben egy-két szavazat dönti majd el, elfogadják, vagy elvetik-e az Egyesült Államok javaslatát Kina felvételére az ENSZ-be. Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 1-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, aa Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy érre $12., félévre $6.50. AZ UJ GAZDASÁGPOLITIKA VESZÉLYEI zatlan kereskedelmi versengésbe kezdtek két legfőbb tőkés riválisukkal, Japánnal és Nyugatnémetországgal. A devalválás és a gazdasági versengés kiéleződése a tőkés világrendszer válságának új fejezetét nyitja meg. Jellemző erre az új helyzetre az az alig burkolt brutális figyelmeztetés, amelyet Wall Street legfontosabb szócsöve, a N. Y. Times intézett japán riválisukhoz az aug. 28.-i vezércikkükben: “Japán ... túl sokat ad el . . . javaiból külföldieknek túl olcsón . .. Japán jól tenné, ha javait sürgős belföldi szükségleteinek kielégitésére fordítaná . . . Egy ilyen terület volna a pollució és a környezet megjavítása!” Mi más ez, mint az, hogy “coki neked Japán, takarodj el a külföldi piacokról. Ne kellemetlenkedj nekünk olcsó áruiddal. Elég neked a saját belföldi piacod,tisztítsd meg folyóidat, levegődet, stb.” Nyilvánvaló, hogy sem Japán, sem a nyugatnémet nagytőkések (kik, ha tudnak a sorok között olvasni, biztosan megértik, hogy ez a gyöngéd Wall Streeti figyelmeztetés nekik is szólt) nem fog az amerikai nagytőke ultimátumának engedelmeskedni. Az imperialisták közötti ellentétek növekedése uj nemzetközi válságok előjelének tekinthető. Ilyen körülmények között a nixoni “uj gazdasági politika” elleni harc nemcsak a nép életszínvonalának, hanem a béke ügyének a védelmét is jelenti. Sajnálattal keU tehát regisztrálnunk a tényt, hogy úgy George Meany, az AFL—CIO elnöke, mint Woodcock, az autóipari szakszervezet főnöke megváltoztatták kezdeti kritikai állásfoglalásukat Nixon javaslataival szemben. Mint tudjuk Meany sztrájkot emlegetett első nyüatkozatában, mig Woodcock ennél is élesebb tónusban “ha háborút akarnak, háborút fognak kapni” szólalt meg. Elfogadták a 90 napi próbaidőt és a kongresszusba helyezték bizalmukat. Ez természetesen egyértelmű a káposztának a kecskére bízásával. A kongresszust, különösen annak fontosabb bizottságait a nagytőke és a Pentagon hétpróbás barátai uralják, azok, akik évről e'vre megszavazzák a 80 billiós háborús költségvetést, a hatalmas adókedvezményeket az olaj és más monopóliumoknak. Azok, akik vagy cinkosai, vagy talán még annál is rosszabb, együgyű bábuk voltak a- zok kezében, akik mint ahogy a pentagoni okiratok most nyilvánosságra hozták iveken, évtizedeken át szemérmetlenül hazudtak és félrevezették az amerikai népét. A szervezett munkásságnak követelnie kell úgy Meaneytöl, mint Woodcocktól kezdeti, helyes állás- foglalásuk fenntartását, a sztrájk, az országos tiltakozás fegyverével kényszeríteni a nixoni éhségdokt- rina kiagyalóit terveik megváltoztatására, a munka- nélküliségnek és az inflációnak a nép érdekét szolgáló eszközökkel való megoldására. Figyelő
