Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-10-07 / 38. szám

Vol. XXV. Ne 38. Thursday, Oct. 7. 1*71. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. t«th St., New York. N Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. ^szenátus ismét követeli a vietnámi háború felszámolását Veszélyben a sajtószabadság A szenátus egy albizottsága Sam J. Erwin North Carolina demokrata szenátor vezetésével, vizsgálatot folytat a szövetségi kormány sajtószabadságot kor­látozó lépeseinek feltárására. A bizottság előtt megjelent többek közt Norman E. Isaacs, a Columbia Egyetem Újságíró Tanszékének vezetője, aki mondotta: “A szövetségi kormány a köztársaság történeté­ben először próbálta megtiltani az olyan okmányok közlését, melyek kihatnak az ország lakosainak leg­fontosabb érdekeire.” “Ilyen lépésre, véleményem szerint, a kormány csak akkor jogosult, ha országunk azonnali és köz­vetlen veszély küszöbén áll. Ez a helyzet nem állt fenn, amikor a N. Y. Times közölni óhajtotta a Pentagon Iratokat, melyek rámutattak az Egyesült Államok szerepére Indo-Kinában.” Harding F. Bancroft, a N. Y. Times egyik alelnö- ke mondotta: “A Nixon adminisztráció nyomást gyakorol a sajtó képviselőire és megfélemlíti őket. Követeli, hogy a riporterek tárják fel az általuk irt és közölt cikkek eredeti forrását. Az adminisztráció e lépése homlokegyenest ellenkezik alkotmányunk első mó­dosításával.” Ugyancsak.tanúskodott a bizottság előtt Frank Stanton, a Columbia Broadcasting System igazga­tója és Ogden R. Reid Westchester megye republi­kánus képviselője. Mindketten kihangsúlyozták, hogy ha a szövetségi kormány közegek, valamint az ország második legmagasabb tisztségét betöltő e- gyén, Agnew alelnök, tovább folytatja a sajtó, a rá­dió és TV elleni hajszát, az a sajtószabadság végét jelentené. Erwin szenátor, az albizottság elnöke szintén nyi­latkozott: “Az adminisztráció úgy véli, hogy a sajtó felada­ta a kormány programját a lehető legjobb színben az olvasók elé tárni. A kormányközegek aktivitása oda irányul, hogy a hírszolgálat az adminisztráció e felfogását teljesítse.” Walter Cronkite, a Columbia Boroadcasting Sys­tem fő hírmagyarázója mondotta: “A rádión es a televízión továbbított hírek nem tárgyilagosak, még pedig azért, mert e vállalatok létezése a kormányközegektől függ. A hírszolgálati vállalatok szabadságát megnyirbálták parancsokkal, megfélemlítésekkel és zaklatással.” “All ez — folytatta tanúvallomását Cronkite — különösen a kis állomásokra, melyek tulajdonosai­nak nem áll módjában ügyvédeket fogadni és hosz- szan tartó birói eljárást indítani alkotmányos jogaik védelmére.” “Mi a politikusok és bürokraták szeszélyeinek vagyunk kitéve és tekintet nélkül arra, hogy le akarnak-e ránk csapni, vagy nem, csupán létezésük már határozott megfélemlítést, gátló hatást gyako­rol ránk.” Itt az ideje gátat vetni a Nixon kormány sajtó szabadságot sértő ténykedéseinek. WASHINGTON, D.C. A szenátus 57 szavazattal 37 ellenében ismételten elfogadta Mansfield szená­tor javaslatát: “Vonjuk ki seregeinket Vietnámból hat hónapon belül. Az egyetlen feltétel: engedjék szabadon a fogva tartott amerikai katonákat.” Általánosan tudott dolog, hogy a Vietnámi De­mokratikus Köztársaság és az ideiglenes Forradal­mi Kormány azt javasolta ez év julius 1.-én, hogy szabadon bocsátja a hadifoglyokat, amint az Egye­sült Államok kitűzi a dátumot a csapatok kivoná­sára. A javaslat elfogadása előtt Mansfield szenátor beszédében többek közt mondotta: “Tudom, hogy a háború áldozatainak felsorolá­sa unalmas dolog egyesek részére, de ne felejtsük el: embertársainkról van itt szó. Több, mint 50,000 -en életüket vesztették. Több, mint 300,000-en megsebesültek. Soha, de soha sem tudjuk megma­gyarázni, ha felteszik a jövőben a kérdést: MIÉRT” A szenátusi javaslat elfogadását követő napon a N. Y. Times vezeta vezércikket a következő monda­tokkal fejezte be: “Itt az ideje, hogy Nixon elnök belássa vietnámi- zálási politikájának teljes csődjét — mint azt a sze­nátus is belátta. Ennek a hiánya késlelteti a tárgya­lások utján való egyezményt, mely biztosítaná a háború befejezését, az amerikai katonák és foglyok hazatértét Indokinából. A szenátus által elfogadott Mansfield javaslat u- jabb alkalmat ad az elnöknek, hogy hátat fordítson a realizmust nélkülöző és veszélyes politikának és a kongresszussal karöltve keresse a háború tárgya­lások utján való felszámolását.” Sokan ügy vélik, hogy a szenátus által elfogadott javaslatnak nincs sok értelme, mert a konzervatívok által kontrollált képviselöház nem azonosítja magát a szenátus álláspontjával. A tény azonban az, hogy a szenátorok azok, akiknek álláspontja visszatükrözi az amerikai nép nagy többségének háborúellenességét. A múlt vasárnap Dél-Vietnámban lezajlott vá­lasztási cirkusz ismételten felszínre hozta a nép­ellenes Thieu diktátor terroruralmát és ez uralom ellen egyre növekvő népi mozgalmat. Nixon elnök előbb, utóbb kénytelen lesz figye­lembe venni az erkölcstelen vietnámi háború ellen­zőinek véleményét, ha újabb négy évet szándék­szik eltölteni a Fehér Házban. VI.PÁL PÁPA FOGADTA MINDSZENTY KARDINÁLIST RÓMA. Mindszenty József kardinálist a Magyar Népköztársaság bírósága 1949-ben hazaárulás és tör­vény-ellenes pénz üzelmek vádjában bűnösnek talál­ta és életfogytiglanig tartó büntetést mért rá. A börtönből az 1956-os ellenforradalmárok sza­badították ki. A lázadás leverése után Mindszenty az amerikai konzulátus épületében kapott menedé két. Azóta is ott lakott, noha a magyar kormány több­ször kinyilvánította: szabad utat enged részére, hogy külföldre távozzon. Mindszenty kardinális visszautasította a kormány méltányos javaslatát és mondotta: “Mindaddig itt maradok, amig nem mentesítenek az ellenem ho­zott vádak alól.” Végül azonban megváltoztatta elhatározását. El­fogadta VI. Pál pápa meghívását, elhagyta mene­dékhelyét és elutazott Rómába. Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere ez év áprilisában tárgyalt VI. Pál pápával, amikor minden bizonnyal egyezmény jött létre Mindszenty kardinális ügyében. A népellenes kardinális eltávozása az országból arra mutat, hogy az ország belügyei szilárd alapon állnak, és ugyanakkor hozzájárul az európai orszá­gok közti feszült viszony enyhítéséhez is. ^ Ént. u 2nd Class Matter Dee. 31. I95Z ander the Act of March 2. 1179, at the T O. •t N.Y., N.T AM2Ü0EIT

Next

/
Thumbnails
Contents