Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-09-16 / 35. szám

ARA 20 GEHT

Ent. u 2nd Clus Matter Dec. 31. 1952 ander the Act ot March 2. 1(7». at the r.O. at N.T., N.Y

V«l. XXV. N« 35.Thw«d«y, Sep. 16 1*71. AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC.. 130 E. 16th St.. Now York. N.Y. 10003. Tolaphono: AL 4-0397.

A DOLLÁRVÁLSÁG HÁTTERÉBEN

A tökésrendszer nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatainak elveit és rendszabályait 1944-ben fektették le Breton Woodban. Ekkor alapították meg a tőkésrendszer pénzügyi stabilizálását biztosítani hivatott világbankot /International Monetary Fund/. A valuták egymáshoz való viszonya és egyáltalán a világkereskedelem az Egyesült Államok ama fogadalmán alapult, hogy mindenkor hajlandó lesz a külföldi kereskedelmi partnerei kezében lévő papirdollárokat aranyra beváltani: minden 35 dollárért egy ounce tiszta aranyat fizetni!

Miután egyetlen más országnak nem volt abban az időben annyi aranytartaléka, hogy ilyen Ígéretet tehetett volna, a dollár vált a nemzetközi kereskedelem kulcs valutájává!

A dollár mindaddig egyenértékű maradt az aranynyal, amig az Egyesült Államok külkereskedelmi egyenlege javunkra zárult, azaz, amig többet adtunk el külföldnek, mint amennyit mi vettünk külföldtől, szóval, ameddig a külföld tartozott nekünk.

De amikor a Truman által intéztnényesitett hideg háború igazi háborúvá kezdett átváltozni, első Ízben a koreai háborúban, és amikor ezzel kapcsolatban a féktelen hadikiadások korszaka megkezdődött, a hadikiadások — különösen azoknak külföldön elköltött billiói — következtében a kereskedelmi egyenleg a javunkról a hátrányunkra kezdett átváltozni. Hiszen egyedül az Európában állomásozó hadseregünk fenntartásának évi költségei egy billió 700,000 dollárt tesznek ki évenkint.

A vietnámi háború sokszorosan felfokozta a dollárok kiáramlását az országból. Fasiszta szövetségeseink /Spanyolország, Törökország, Görögország, stb. / támogatása szintén billiókba került. Ennek következtében egyedül az európai hitelezőinknél és üzleti “partnereink” kezében felgyülemlett papirdollárok összege az 1965,-i 28 billióról, 50 billióra emelkedett!

Am az amerikai kormány kincstárában felhalmozott szinarany nem emelkedett 50 billióra ! Az aranykészletünk 16 billióról, 10 billióra csökkent!

Európai “barataink”-nak — a német, belga, francia bankároknak — persze egyre kevésbé tetszett, hogy Samu bácsi olyan papírpénzzel fizetett termékeikért és szolgáltatásaikért, amelynek igazi értéke kezdett gyanússá válni. Előttük sem volt titok az, ami a Fort Knoxi kincseskamrákban végbement, hogy az arany kezdett egyre jobban szivárogni kifelé és csökkenni. Ok is tudták, hogy a külföldön levő immár közel 100 billiónyi papirdollár mögött — ma már mindössze tiz billió dollár értékű arany volt.

Olyan volt ez a helyzet, mint amikor egy bank üzletfelei megtudják, hogy a betéten levő 100 millió dollár mögött csupán 10 millió készpénz áll. Európában is egyre többen kezdték benyújtani számláikat — dollár formájában — és követelni az aranyfedezetet. Ez okozta a dollárpánikot, amire Nixon

NIXON ÉS AMERIKA

Ez a név: AMERIKA jelképezi a Föld felszínének egy bizonyos meghatározott területét. De a név jelképezi az azon a területen élő, több mint 200 millió embert is. Az utóbbi sokkal fontosabb az előbbinél, mert a földrajzi Amerika létezett már, mielőtt ember élt rajta és létezni fog miután az ember jelentős kárt okozott benne. De az ember nem tud létezni a földrajzi Amerika, de még sokkal inkább embertársai együttműködése nélkül. Tehát ha ma Amerikáról beszélünk, akkor nyilván erről a több, mint 200 millió emberről beszélünk. Ennek a több, mint 200 millió embernek túlnyomó többsége keze és agya munkájából keresi a saját, a családja és gyermekei kenyerét, mig egy néhány százaléknyi kisebbség a többi munkájának gyümölcséből nyeri jómódú, gyakran fényűző megélhetését.

Mégis Nixon elnök a kongresszus előtt úgy beszélt, mintha a több, mint 200 millió ember egyetlen, egyforma egységet képviselne, amelynek érdekei azonosak. Az a kifejezés, hogy “bér- és árrögzi- tés” nagyon jól hangzik beszédben, de amikor

napról napra olvassuk a hirt élelmiszereknek es árucikkeknek árrögzités alóli kivételezéséről egész másképp néz ki a dolog. A munkájából élő keresetének javarészét élelmiszerre és szükségleti cikkekre költi, annak minden kis áremelkedés jelentős nehézséget jelent, mig a bankár részére a jelentős áremelkedés is csak semmiség, hiszen ő jövedelmének csak egy nagyon kis részét költi szükségleti cikkekre.

Nixon elnök kijelentette, hogy nem fogja meghosszabbítani a bér- és árrögzitést, de hozzátette, hogy módját fogja találni, hogy a “bér- és árstabilizációsnak valamilyen rendszerét hozza létre. Tehát folytatni fogja ugyanazt, csak más néven. Nem mondta meg, mire gondol, de hozzátette, hogy mindez csak “időleges” lesz. “Bér- és árstabilizáció bármilyen formában is csak egy állomás lehet a szabad piachoz és a szabad bértárgyaláshoz vezető utón.” Milyen egyenlőség, szabadság az, amikor a bértárgyalások során mindenféle szakszervezeteket korlátozó törvények vannak a munkaadó segítségére? Nem mulasztotta el Nixon, hogy néhány megjegyzéssel tovább ne szitsa a közsegélyen elök iránti alaptalan ellenszenvet, amikor elismeréssel szólt az amerikai “szellem”-ról, amely becsüli a “kemény munkát” szemben azokkal, akik INKÁBB közsegélyen élnek, minthogy dolgozzanak. Ilyen megjegy - zésekkel a munkanélkülieknek növekvő többmilliós seregét közmegvetés tárgyává teszi, ahelyett, hogy részükre munkáról gondoskodna. A szegénység, a környezet, az egészségi ellátás és az oktatásügy problémáit “egy egészséges Amerika meg tudja majd oldani” — mondta Nixon elnök. A munkanélküliséget elfelejtette megemlíteni ! De hogy lehet Amerika egészséges, ha a lakosság túlnyomó többségének emberibb megélhetés utáni kívánsága csak má- sodrangu kérdés, mert mint Connally pénzügyminiszter csak két nappal előzőleg kijelentette, a profit az, ami Amerikának életet ad ( nem pedig a munka, amiből a profit ered !)

V. O.

DEMOKRÁCIÁÉRT HARCOLUNK ?

részére. William P. Rogers külügyminiszter kijelentette, hogy az USA elfogadja Thieu elnök döntését, hogy egyedül indul az elnökválasztásra okt. 3.-án. Rogers szerint erősen iparkodtak demokratikus választást biztosítani, de az ilyen választás még mindig jobb, mint a semilyen. Tovább is fogjuk támogatni a szaigoni kormányt, mondja Rogers.

kok nem hajlandók további pénzügyi kockázatokat vállalni az Egyesült Államok ázsiai háborújának támogatása érdekében. Nixon elnök politikája lényegileg azt jelenti, hogy e háború teljes pénzügyi terhét most az amerikai dolgozók vállára akarja áthelyezni.

hivatkozott, nem a spekulátorok. A nagy európai bankok, a nyugatnémet Bundesbank, a Francia Bank, a Belga Bank megkezdték számláik benyújtását. Ezért kellett Nixonnak levenni a dollárt az aranyalapról!

Ezek alapján valamivel jobban megérthetjük Nixon “uj gazdasági politikáját”. Az európai banWASHINGTON, D.C. Miután a nemrég lefolyt Dél- Vietnam-i választáson meglepetésszerűen /?/ Thieu elnök hívei a mandátumok jelentős többségét nyerték el, az október 3.-i elnökválasztásra Thieu elnöknek nincs ellenjelőltje. Nyílt titok, hogy ezt Thieu maga rendezte igy. Az amerikai kormány a dél-vietnámi háborút azzal igyekezett mindeddig jogosítani, hogy célja biztosítani a “demokráciát” Dél-Vietnám