Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-25 / 8. szám

Thursday, February 25,1971.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

I írja: Rev. Gross A. László

B, D., Th. M.

LEGYEN VÉGE A HAZÁRDJÁTÉKNAK!

Aki két évvel ezelőtt el tudta képzelni, hogy a ka matláb példátlan felsrófolásával és szándékosan elő idézett, nagyfokú munkanélküliséggel rendbe lehet szedni az ország szétzilált közgazdasági szénáját;

aki tavaly áprilisban arra a képtelen elhatározásra jutott, hogy Kambodzsa lerohanásával képes lesz leszűkíteni a vietnami hadjáratot;

aki tavaly ősszel olyan abszurd ábrándokat táplált magában, hogy egy kis csoport amerikai hadifogoly erőszakos kiszabadítása révén javítani tud a többi hadifogoly állapotán;

aki olyan csalóka délibábokat kerget, hogy a La- oszba való betöréssel meg lehet gyorsítani a háború befejezését, vagy legalább is az amerikai hadierők hazahozatalát;

aki annyira naiv, hogy elhiteti magával, miszerint ennek az őrült, bűnös es semmivel sem menthető népirtásnak a további kiterjesztését az amerikai nép — de különösen annak fiatalabb része — hangtalanul és tétlenül fogja szemlélni;

aki a választási harcok idején habzó szájjal ostorozta az előző rezsim “szavahihetőségi szándékát ” és miután ő vette át a kormány gyeplőjét, ezt a szándékot sokszorosára növelte;

aki minduntalan Összetéveszti a politikai kör- mönfontságot az államférfim bölcsességgel, arra— kérem alássan — még a kaliforniai Whittier /Nixon szülővárosa/ polgármesteri vagy ügyészi tisztségét sem merném rábízni, hát még egy hatalmas ország kormányzását !!!

Pontosan egy évvel ezelőtt, tehát jóval a kambodzsai invázió előtt irt cikkemben /“Válaszúton a Demokrata Párt”/ megállapítottam — minden fennen hangoztatott elnöki ígérettel és fogadással szemben, hogy “szeretve tisztelt elnökünknek esze agában sincs befejezni a vietnámi szégyenháborút; ellenkezőleg: minden jel arra mutat, hogy a hadiállapotot ebben a hihetetlenül megkínzott országban időtlen időkig folytatni akarja. .Nyilvánvaló a fenti idézetből, hogy nem voltam elég ostoba elhinni Nixon igereteit, de arra magam sem voltam elkészülve, hogy tiz héttel később Kambodzsát és tizenegy hónappal később Laoszt is hadszíntérré alakítja át. /Természetesen a “béke” érdekében! — Szerk./ Mé gis — szinte ösztönösen — a következő két lépest a- jánlottam a kongresszus demokrata párti többségének és kihangsúlyoztam, hogy ezeket még “ a választási küzdelmek megkezdése előtt” volna tanácsos megtenni:

“1., A szenátus demokrata többségének — ha igazán akarná! — módjában lenne a Johnson-adminisz- tráció idején csalárd módon kierőszakolt “Tonkin Bay” határozata

Bay” határozat azonnali érvénytelenítése.” /Végtelenül jólesett látnom, hogy ez két hónappal később valóban be is következett./

“2., A “Tonkin Bay” határozat érvénytelenítését követöleg /vagy azzal egyidejűleg/ a képviselő- ház demokrata többségének módjában volna a vietnámi háborús célokra igényelt költségvetést megtagadni, vagy annak összegét olyan alacsonyra redukálni, hogy abból nem futna egy félmilliós ameConnecticut allamban 140,000 a munkanélküliek szama.

Az allamban sohasem volt ily nagy számú munkás, munkanélküli, es szamuk hétről—hétre emelkedik. A képén lathatjuk, mikent allnak sorban New Haven városának munkaügyi hivatalában, hogy biztosi- tási járulékukat átvegyék ■

__________________________

rikai hadsereg fenntartására és az egymilliónál is nagyobb saigon-i hadsereg pazar felszerelésére és ellátására, a Pentagon tehát kénytelen volna lőha- lálában hazahozni az amerikai fiukat és abbahagyni a saigon-i militarista bábkormány feneketlen zsebeinek a degeszre duzzasztását. ..”

Ez utóbbi elgondolásra nézve történt is hónapokkal később /a kombodzsai betörés után/ egy részleges kísérlet a McGovern-Hatfield törvényjavaslat alakjaban, de mint az köztudomású, ennek a valóban hazafias és becsületes próbálkozásnak a szenátusban csak 39 támogatója akadt, mig 55 honatya ellene szavazott. Ha a szavazatok számaránya megfordított lett volna, alig hiszem, hogy diadalra szomjuhozö főparancsnokunknak lett volna mersze a kambodzsai beütést a minap elkezdett laoszi invázióval tetézni. . . .Nem tartom kizártnak, hogy ma — a laoszi hazárdjáték láttára — akad az 55 Nixon-támogató szenátor között legalább kilenc, aki őszintén fájlalja, hogy annakidején nem szavazott a javaslat mellett s ilymodon — hihetőleg — megakadályozta volna a háborúnak Laoszra való kiterjesztését. . . .

Mondom:“hihetöleg”, de holtbizonyosan nem merném állitani, hogy Nixon, aki nem nagy tiszteletben tartja a kongresszus két házának az Alkotmányban biztosított jogait, okvetlenül követte volna a javaslatban lefektetett irányelveket; itt is — műit oly sok más esetben — talált volna valami nya- kátékért kibúvót, kifogást vagy ráfogást, amelynek segítségével kivonhatja magát a javaslat kötelező érvénye alól. . .

De tavalyi cikkemben erre is gondoltam, amikor azt javasoltam, hogy a kongresszus ugyanakkor azt is “adja értésére az elnöknek, hogy a két határozat nak az önkényes megszegése esetén nem idegenked ne egy harmadik lépéstől: az “impeachment” néven ismeretes számonkéréstől sem. . .”

* * * *

Ami tavaly—kilenc szavazatnyi különbség miatt - nem sikerült, az talán kivihető lesz a kongresszus ezidei ülésszakában, kivált az őrültséggel határos “fogolyszabaditó” kaland és a gondosan álcázott laoszi betörés után, ami meggyőzhetné a vacillaló honatyákat éppúgy, mint az amerikai nép túlnyo mó többségét, hogy — amint azt egy évvel ezelőtt hangoztattam — “szeretve tisztelt elnökünknek e- sze ágában sincs befejezni a vietnámi /most mar indokínai —Szerk./ háborút.”

Értésére kell adni az elnök urnák, hogy az amerikai nép és törvényhozás nem hajlandó az ö további kalandjait egy huncut penny-vel sem támogatni és követeli az indokínai hazárdjáték azonnali teljes felszámolását! Az erre vonatkozó kongresszusi határozatot azonban olyan precízen, minden félreértést vagy félremagyarázást kizáró módon kell megfogalmazni, hogy azt egy tízéves iskolásgyerek is világosan megértse, mert garantálom, hogy ha a legparányibb értelmi rés fellelhető a javaslatban, a whittier-i fiskális azt nyomban felfedezi és minden teketória nélkül felhasználja a maga javára. . . .

INDOKÍNA korlátlan bombázását es eszak-vietnam elleni TÁMADÁST HELYEZ KILÁTÁSBA NIXON ELNÖK

WASHINGTON,DC. “Indokína területét minden korlátozás nélkül bombázzuk, ha a helyzet úgy kívánja”- mondta Nixon elnök rögtönzött sajtó- értekezleten.

. Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy nem állít fel akadályt a délvietnamiak részére, ha a Thieu- Ky bábkormány elhatározza a behatolást a Vietnámi Demokratikus Köztársaság területére. ^WWVWWV^rdVWWWWWWVWUWWWW

Ugyanakkor a Kinai Népköztársaság korma-1 nya kijelentette, hogy nem nézi tétlenül a dél-vi-J etnámi csapatok Laoszba való behatolását, mert! az veszélyezteti Kina biztonságát.

Minden jel arra mutat, hogy Nixon katonai« győzelemre törekszik Del-kelet Ázsiában, de to-’ rekvése minden bizonnyal zsákutcába kerül. I