Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-18 / 7. szám

Thursday, February 18,1971. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 MOST, VAGY SOHA A dél-vietnámi bábkormány elnöke, Thieu, már évek óta javasolja a Laoszba való behatolást. Csak Így győzhetjük le a szabadságharcosokat — mond­ja — csak igy arathatunk katonai győzelmet az el­lenség fölött. Johnson elnököt nem tudta meggyőzni. Nixont viszont igen. Nixon elnök igy képzeli a dolgot: Lezártuk Kambodia Shihanoukville-i kikötőjét, melyen keresztül az “ellenség” hadianyag-pótlást és katonai utánpótlást kapott. Most, ha sikerül le­zárni a Ho Chi Minh-utvonalat, a dél-vietnámi sza­badságharcosok képtelenek lesznek harcukat to­vább folytatni. Thieu és társai uralmon maradhat­nak és mi kivonhatjuk csapatainkat Vietnamból, így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ez volt a magyarázat (az űrügy) a Kambodiába való behatolásra is. Behatoltak oda a múlt év máju­sában, mondván: ha szétromboljuk az “ellenség” menedékhelyeit Kambodia határán — közelebb hoz­zuk a háború véget, megvedjuk a Vietnamban ma­radt amerikai katonákat. Azóta is folyik a harc Kambodiában, s egyre szé­lesebb térségben. A szabadságharcosok pedig egyik vereséget a másik után mérik a behatoló dél-vietna­mi seregekre. A laoszi kaland ugyanilyen “eredményeket” mu­tat majd fel. Egy független és semleges állam terüle­tére való behatolás csak lerántja a leplet azokról, a- kik a nemzetek önállóságát és a népek akaratának érvényesülését hangoztatják állandóan, az amerikai nép felrevezetésére. A laoszi kaland csak leszűkíti a Nixon-politikát támogatók táborát és előkészíti a talajt az elnök csúfos vereségére 1972-ben. Amikor a dél-vietnámi csapatok átlépték Laosz határát, Thieu elnök mondotta:“Most,vagy soha!” MOST átlépték a határt, de a vietnámi nép sza­badságért folytatott harcát SOHA nem tudják le­verni. A laoszi kaland kezdetén vagyunk csak és Ky al- elnök máris felvetette a következő kérdést: HA VA­LÓBAN GYŐZNI AKARUNK, BE KELL HATOL­NI ÉSZAK-VIETNAMBA (a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba). Az amerikai nép feladata megsemmisíteni Thieu- Nixon-Ky örült politikáját és megmenteni az embe­riséget a végső pusztulástól. POLITIKAI MEGOLDÁST JAVASOL. WASHINGTON, D. C. George D. Aiken, Vermont republikánus szenátora, a szenátus külügyi bizott­ságának tagja kihangsulyozta:“Képtelenek vagyunk az általunk vélt békeszerződést a vietnamiakra kény. szeriteni. Javaslom, hogy az indokínai kérdést az azsiai országok India, Kína, Szovjetunió és Japán döntsék el egy New Delhiben tartandó konferen­. * ,, cián. EMELKEDIK A KORMÁNY ADÓSSÁGA. Washington, D.C. Az amerikai kormány adóssága jelenleg 289.9 milliárd dollár. A számítások szerint ez junius 30.-án 302.5 milliárdra emelkedik. Nixon kéri a törvényhozó testületet, hogy adjanak enge­délyt 40 milliárd új kölcsön felvételére. AZ AMAZONAS VIDÉK GYARMATOSÍTÁSA Macapa#Z (Rio Branco' Brasilia Highway to ** Cut Through Amazon Basin Rio die Janeiro Irta: BALASSA ANDOR Dél-Amerika területének majdnem a felét Bra­zília foglalja el. A több mint nyolc és félmillió négyzetkilométert magáénak mondó ország hatá­ros Dél-Amerikának valamennyi államával, Chilét és Ecuadort kivéve. Az ország nagyobb része az északi, kelet-nyugat irányba folyó Amazonas víz­gyűjtőterülete. Határai majdnem áthatolhatatlan őserdők, bővizű folyókkal átszelt mocsaras vidé­kek. így ez a terület egészen a közelmúltig a “Sen­ki Földje” volt, amelyen szabadon mozoghattak a hivatalos tulajdonosokon, a brazilokon kívül a szomszédos peruiak, colombiaiak, venezuelaiak, bo­líviaiak. Szabadon, már amennyire a természeti körülmények és az őserdőben élő indián törzsek ennek határt nem szabtak. A brazil kormány azonban elhatározta, hogy vé­get vet ennek a rendkívüli állapotnak, kijelöli pontosan a határokat és benépesíti a rendkívül gyéren lakott, de számos természeti kinccsel ren­delkező területet. Az Amazonas vidékének lakha­tóvá tételével és az ott fellelhető gazdagság cél­szerű kiaknázásával a brazil kormány országát Dél- Amerika vezető államává óhajtja kifejleszteni és távolabbi tervekkel a világhatalmasságok közé emelkedni. A természeti erők legyőzésén kívül másik rend­kívüli akadályt az elszórtan élő, primitiv kultúrájú indián törzsek jelentik. Ezek ellenszegülnek bár­milyen intézkedésnek, ami őket a fehér ember civilizációjához közelebb hozza. Részükre, ha csak nem engednek merev elzárkózottságukból, a tel­jes megsemmisülés vár. Az eddigi úttörők, akiket a nyerészkedés, a gyors meggazdagodás vágya haj­tott e vidékre, ahova hivatalos hatósági személyek csak elvétve és rendszertelenül kerültek, kímélet­len, minden skrupulus nélküli kalandorok. Ezek aztán éppen úgy pusztították a megfelelő védelmi lehetőségeket nélkülöző indiánokat, mint az erdő vadjait. Sok helyütt letarolták, felégették az erdőt, kietlen, sivár pusztasággá változtatva több száz, sőt több ezer négyzetkilométernyi területet. Ter­mészetesen közülük is számosán elpusztultak tró­pusi betegségeknek és a bosszúvágyé indiánok nyilainak esve áldozatul. A hatóságok természet- védő intézkedésekkel, utak építésével, a földben rejlő kincsek kiaknázásával, mocsarak lecsapolá- sával, kellő védelemmel ellátott telepek létesítésé­vel szándékoznak az Amazonas vidékét a civilizált életviszonyokba bekapcsolni. A “Zöld Pokol” vidékén az utóbbi tiz év alatt két, közel 2,000 km hosszú utat építettek. Az egyik Brazíliából, az ország fővárosából észak felé ha­lad az Amazonas torkolatánál fekvő Belén város^ ba; a másik ugyancsak Brazíliából északnyugat fe­lé a bolíviai határhoz közel fekvő Porto Velho-ba. Ez egy folyami kikötő az Amazonas egyik legjelen­tékenyebb mellékfolyójának, a Madeirának part­ján, ahonnan vizi utón lehet tovább szállítani az ország déli részéből odaérkezett árut. Ennek a két útnak hasonló szerepe Van, mint annak idején volt USA-ban az országot kelét-nyugati irányban átsze­lő vasútnak. Ezen utak mentén települések létesül­nek, egyik-másik várossá fejlődik, majd különböző irányokban kiágazások keletkeznek a közelfekvő bányavidékekre, mezőgazdasági termékeket elő­állító területekre. Az azelőtt sik őserdőnek vélt vi­déken számos magaslat, gyakran festő ecsetjére kivánkozó vadregényes tájak, vízesésekkel, szá­mos kisebb-nagyobb folyóval, amelyeken az átju- fást jelentő hidak építése a mocsaras környezet miatt nem egyszer igen komoly feladatot ró épí­tőikre. Az útépítő program betetőzése, a harmadik ut lesz, amelynek építésére a közeljövőben kerül sor. Ez nagyjából párhuzamosan fog haladni az Ama- zonossal, mintegy 3,200 km hosszúságban. Ehhez a nagyszabású munkához kb. 5,000 emberre lesz szükség és ha csak előre nem látható akadályok nem merülnek fel, a terv végrehajtására 5—6 esz­tendő lesz szükséges. Ezen ut mentén meghatáro­zott helyeken településeket szándékoznak létesíte­ni és itt állandó munkához és megélhetéshez jut­tatni az ország északkeleti részén hosszú évek óta aszállyal sújtott és munkáját vesztett földműves rétegeket, akiknek száma meghaladja a 200 ezret. Az észak-karolinai Nemzeti Gárda csapatai körülvet­ték a feketék templomát Wilmington városkában és lövésre készen állnak az ott lévök elleni harcra. Nem az ö hibájuk, hogy amikor körülvették a templomot, az már üres volt. A varos fekete középiskolai diákjai reformokért harcolnak és ez robbantotta ki ellenük a reakciósok terrorját. TERJESSZE LAPUNKAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents