Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-04 / 5. szám
Thursday, February 4, 1971. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 A Himnuszt minden magyar ismeri, szerzőjét már valószínűleg kevesebben. Legalább is a régi Iskoláskönyvek és a közvélemény irányitói reformkori szerepét igyekeztek homályba burkolni. Például azt amikor megvédte a fiatal Kossuth Lajost egy főnemes bosszújától, aki féltékenységből akarta tönkretenni a szabadságharc későbbi bajnokát. Ugyancsak merészen állt ki Kölcsey Ferenc az 1832—36-os pozsonyi országgyűlésen a megvetett jobbágyok ügye mellett. A szegények és elnyomottak panasza cseng abban az idézetben is, amit Katona József: Bánk bán cimü drámájából olvashatunk. A 13. század eleji Tiborc siránkozásából a 19. század eleji jobbágyok keserve csendül ki, az iró kortársaié. Katona József, ahogy ma mondjuk, aktualizál, mégsem tűnik anakronizmusnak a drámája. Vörösmarty Mihály az első költő, akinek már több költeményét olvashatjuk a gyűjteményben. Nyilván azért, mert a Szózat szerzőjének nyelvezete, kifejezési formája már igen közel áll hozzánk. Kár, hogy a Gondolatok a könyvtárban c. költeménye nem került a listára. Gyönyörű szavakkal boncolgatja az emberiség örök problémáit, az élet értelmét. Vörösmarty nem csak mint alkotó, hanem mint tanító is kiemelkedő szerepet töltött be hazája irodalmában. Hatása alól századának, a 19. századnak, talán egyetlen magyar alkotója sem vonhatta ki magát. Vörösmarty Mihály. WKM■■■■■ ÚJBÓL KAPHATÓ ORSZAGH LÁSZLÓ Angol-magyar • magyar-angol ZSEBSZ6TAR KÉT KÖTETBEN Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telefon: AL 4-0397 Eötvös József verssel szerepel az “Üzenetben.” De inkább mint regényíró ismert. Politikusként is kiváló ember volt. A haladó eszméket képviselte a maga korában. Felismerte a jobbágykérdés megoldatlanságának veszélyét. Erről tanúskodik két hires regénye is: A falu jegyzője és Magyar- ország 1514-ben. Mind a saját korában, a reformkorban (A falu jegyzője), mind a 16. században (Magyarország 1514-ben) lejátszódó történetben sikraszáll a jobbágyfelszabadítás mellett. Eötvös, ez a széleslátókörü iró és politikus jól tudta, hogy a társadalmi haladás és a nemzetközi kibontakozás ügye elválaszthatatlanul összefügg egymással. Magyarország lakosságának több mint 80%-át nem lehet büntetlenül középkori rabságban tartani. Az események az írót igazolták. Az eddig ismertetett rész az 500 oldalas könyvnek egy tizedét sem teszi ki. A szerkesztő, nagyon helyesen, az utolsó 100 év irodalmi anyagára helyezte a hangsúlyt. Ezeknek alkotásaiból közöl hosszabb részletet. Nyilván élvezhetőbb a mai ember fülének Váci Mihály, Nagy László, vagy Juhász Ferenc szépen csengő szavait hallani, mint mondjuk Tinódi Lantos Sebestyén ma már nehézkesnek tűnő rímeit. Nem beszélve arról, hogy tartalmilag is jobban lekötnek bennünket a modern gondolatok, napjaink problémái, mint esetleg az 500 évvel ezelőtti mondanivalók. A könyvnek az érdekesebb részéről, amely a 19. század közepétől ismerteti a magyar irodalom kiváló alkotóit, a legközelebb fogok beszámolni. De,hogy a könyv teljesíthesse ezt a mindjobban ráháruló feladatot, kell, hogy az emberek bízzanak benne. A közönség hite emeli magasba az irodai— mat. Az iras, a könyv megállapítja az elet jellegzetes alakjait, megmutatja az új életformákat s igy egyre nagyobb tömegre lesz elhatározó befolyással. A közönség kezében van a jövő sorsa az irodalmon át. MÓRICZ ZSIGMOND A KÖNYV ÉS AZ ELET. VÖRÖSMARTY MIHÁLY Az emberek általában a könyvet nem tekintik az élettel egyrangunak, Valami furcsa játéknak tartják. Abból indulnak ki, hogy az iró igy is megírhatja, meg úgy is megírhatja a történetet, ellenben az életben nem történhetik kétféleképpen az esemény csak úgy, ahogy megtörtént. Hát először is? az életben is történhetik kétféleképpen s százféleképpen es ezerfelekeppen. Sót a- lig ismétlődhetik ugyanaz az esemény még egyszer. Az élet elég gazdag ahhoz, hogy ugyanazokkal a személyekkel ne játsza le több változatát egy helyzetnek, őneki elég személyzete van, hogy itt igy, ott úgy bonyolítsa le az esemenyt. Aztán: nem igaz, hogy az iró igy is megírhatja s. úgy is megírhatja, mi történik hőseivel: ő is csak egyféleképpen Írhatja meg. Nem is tudom volt-e példa valaha arra, hogy egy iró a regényét ugyanazokkal a személyekkel, mégegyszer megírta volna, úgy, hogy minden máskép folyjon le. Tehát az írónál is ugyanúgy, csak egyféleképpen történhetik meg valami, mint az életben. Miért? Azért,mert az iró is az egyedül lehetséges igazságot keresi, mint az elet. Vannak élő emberek, akik sokáig fényben s boldogságban élnek s végül nyomorban pusztulnak el. Vannak, akik sokáig nyomorban sínylődnek, s végül kivirágzanak és dicsőségre jutnak. Nem véletlen okok miatt: az aztán a regény, az Írás feladata, hogy kifejtse az okokat. A könyvben világosabban tárulnak fel az elet lapjai, mint az életben. A jól megirott könyvek biztosabb adatokat adnak az élet rofmint maga az elet. Vagyis a könyv es az élet ugyanaz. A könyv egy része az életnek. Ma már a könyvek nélkül nem lehet az életet megvizsgálni. A könyvekbe fektetett életanyag biztosabb mérték, mint az elfolyó, eltűnő, valóságos élet. Azt hiszem az emberiség jövőjének rendkívül fontos alapja a könyv. A MERENGÓHÖZ. Hová merült el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres ? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez ? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd ? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely kanosaiul, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni-vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak ollyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk, Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsiny tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány.' Ha van mihez bízhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A bírhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, ó hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt. Móricz Zsigmond. Kölcsey Ferenc.
