Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-20 / 20. szám
Thursday. May 20. 1971 AMERIKAI A/,AGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Hérvéai £€Véc írja: Rev. Gross 4. László B. D., Tb. M. FÉLELMETES ERŐKOMBINAClÓ A rémlátás nem kenyerem. Természetemnél és hitemnél fogva erősen hajlok az optimista szemlélet felé. Hiszem, sőt tudom: különb, emberibb, békésebb kor vár reánk (vagy utódainkra), de azzal is tisztában vagyok, hogy — mielőtt a szebb jövő beköszönt — az emberiségnek még sok-sok megpróbáltatással kell szembenéznie, sok-sok sátáni erővel kell megküzdenie, sok-sok hatalmas gátat kell lerombolnia... E gátak között igen “előkelő” helyet foglal el az a rendkívüli szövevényes, az amerikai életmód minden fázisára kiható, mérhetetlenül gigantikus erökombináció, amelyet már évek óta “katonai és nagyipari komplexum” néven emlegetünk. Ez az a félelmetes tényező, amelynek tultengése, elhatalmasodása még a hadvezérből lett Eisenhower elnök kedélyét is annyira nyugtalanította, hogy a Fehér Háztól való megválása idején kibocsátott bucsu-üze- netében vésztjosló hangon figyelmeztette a nemzetet a veszélyre, amelyet ez a szövetség jelent az országra nézve. Ha figyelembe vesszük, hogy Eisenhower egy hosszú életen át hivatásos katonatiszt volt és legmeghittebb barátai éppen az iparmágnások soraiból kerültek ki — tehát ha egyáltalán volt benne elfogultság, az a tábornokok, tengernagyok és nagyiparosok javára nyilvánult volna meg —, akkor az ő figyelmeztetése sokszoros súllyal esik a latba... Mégis azt látjuk, hogy ez a már akkor is túlságosan ranknehezedö Gigász azóta is nöttön- nö, még pedig a mindenkori elnök szemmellátható- an lelkes és odaadó támogatásával! Talán túlzásként hangzik, de az én megfigyelésem szerint Eisenhower óta mindhárom elnökünk (Kennedy, Johnson és most: Nixon) nem más, mint ennek a hihetetlenül nagyranőtt erőkombinációnak a foglya. Továbbmegyek: A civil adminisztráció legfontosabb feladata az, hogy ezt a nagyétvágyú, telhetetlen monstrumot állandóan táplálja, hizlalja — a civil lakosság jólétének a rovására! Az egész kormányapparátus a katonai-nagyipari kombináció akaratának az engedelmes végrehajtója. Minél magasabb a civil politikus vagy kormány- tisztviselő beosztása, annál jobban fél ettől a nagyszerűen összehangolt klikktől... Van is éppen elég okuk félni tőle. A világuralmi álmokat szövögető tábornokok és admirálisok sokasága — az amerikai gazdasági erők fővezéreinek a hathatós támogatásával, sőt irányításával — végső esetben attól sem riadna vissza, hogy — délamerikai mintára — elkergesse a vezető civileket a tisztségükből és a katonai juntának egy bizonyos formáját bevezesse ennek az országnak az életébe. A civil hatóságok tehát mindent megadnak ennek a nem valami szent szövetségnek, hogy kedvében járjanak, így legalább fenn tudják tartani a látszatát annak, hogy kérem: a mi országunkban a civil uralom megtámadhatatlanul szilárd és a hadigépezet alárendeltje a civil szupremáciának... Holott csak a vak nem látja: játékszerek a szoldateszka óriási kezében... A szédületes nagy hadigépezetnek egyáltalán nincs ellenére, hogy az ö vezényletének engedelmeskedő civil-apparátus úgy szerepeljen a világ előtt, mintha a hatalom civil kezekben volna, hiszen civil agyakra, bizony, nagy szükségé van a Az indo-kinai háború áldozatául esett Angkor Wat, Kambodia XII.században épült temploma, melyet a kambodiai kormanycsapatok bombáztak és az épületben súlyos károkat okoztak. A szabadságharcosok minden olyan hadművelettől tartózkodtak, amely történelmi nevezetességű épületekben okozott volna kárt. IDEZETEK UJ SZÁMTAN — Az indo-kinai háború az Orwell “1984” könyvében ismertetett “uj nyelv” mellé “uj számtant” szült. Például egy saigoni újság munkatársa hallotta, hogy egy US század parancsnok jelentvén, hogy három ellenséges holttestet találtak, a zászlóaljtól kérdezte, hányat jelentsenek. Azok húszat mondtak, de amikor az újságíró Saigonba került, látta, hogy a számot 32-re emelték. Laoszban egy légi utón bevetett dél-vietnámi század 256 emberét vagy megölték, vagy foglyul ejtették. De ezt a veszteséget sosem jelentették. A dél-vietnámi tisztek viszont előbb hallani akaiják, mekkora veszteségükről tudnak a riporterek. Akkor e számot öttel szorozzák és azt mondják, ennyit vesztett az ellenség. (Ez tévedés; rendszerint 50-el vagy 100-al szorozzák. Per.) ® Time / Ártatlanok mészárlása — Az ember nem hisz a szemének, amikor C.L. Sulzbergernek Nixon elnökkel való interjúját (N.Y. Times) olvassa. Az Elnök a maga kvéker pacifizmusát hangsúlyozta, de egy sajnálkozó szava nem volt arról, hogy az US bombázói és lövegei sok százezer, nyi polgári lakost ölnek meg és milliókat tesznek földönfutóvá Indo-kinában. Csak vakhitét hangsúlyozza az USA katonai erejében és készségét, hogy azt harcba vesse - tekintet nélkül saját népének veszteségeire és e “keresztény, civillizált nemzet” nevének meggyalázására. Lyman ß Lewig 0 N.Y. Times “A gyilkolás bölcsődala” a cime Ralph Nelson filmjenek, amely egy szerelmi témát helyez az indián harcok keretébe. A szerelem itt mellékes; a lényeg, ahogyan egy nemes vörösbörü katona a csillagos zászlót lobogtatva megadja magát, mire egy fehér ezred megrohanja faluját és ott mindenkit lemészárol; férfit, nőt gyermeket. Levágják karjukat, ösz- szetörik lábukat, felgyújtják kunyhóikat, a menekülő kislány fejét levágják. Egy visító indián nő felett egy fehér hős feneke látszik, mialatt egy másik győztes levágja a nő mellét, hogy bajtársai hokizzanak vele. így ábrázolja a rendező az 1864. évi Dán Creek tömegirtást, Vietnámot indián formában. A szerelmes hős csak nézi mindezt-és hány. £ Der Spiegel Agnew és Laird felületes vádjai a CBS ellen, mely “a Pentagon reklámja” cimü TV—dokumentációt közvetítette, lényegtelen kérdésekre szorítkoztak. Nem a Pentagon öndicsérö hirdetései a legfontosabbak, bár ennek költségei az adófizetőket terhelik, hanem az, hogy a katonaságnak tilos politikai propagandát folytatni. Még ha az nem is volna ellentétes a demokratikus kormányzattal és a leadások nem volnának olyan durván primitívek, hogy az sértő a nemzet intelligenciájára. ^ (N.Y. Times) TOVÁBB MARADTAK VOLNA Laoszban a dél-vietnámi hősök, ha az Észak-Vie tnámiak nem támadták volna őket olyan borzalmasan gyalázatos és erőszakos módon, (“tremendously vicious and violent reaction of the North Vietnamese”) Ezt mondta Laird hadügyminiszter és egyben egyetértünk vele: az ellenségnek nem volna szabad sem visszalöni, . sem másképpen védekezni. De abban nem értünk egyet, hogy itt csak észak-vietnamiak harcoltak. A laoszi harcok oroszlánrészét a laoszi függetlenségi harcosok viselték, csak ezekről az US sajtó és rádió meg akart feledkezni. Közli: Peregrinus tábornoki és tengernagyi karnak. Azonfelül, hogy a civilek jobban értenek a nép megadóztatásához és a súlyos adók behajtásához, valamint az “alkotmányosság” kényelmes látszatának a megőrzéséhez, más tehetségekben is túltesznek a katonákon, akiknek a felkészültsége igen egyoldalú a minden hájjal megkent civil politikusokéhoz képest... A civilek gazdagabbak képzelóerőben, ügyesebbek a szavakkal való zsonglörkódésben, valótlan hírek költésében és tetszetős feltálalásában... Nekik jut a feladat, hogy a hadvezérek gyakori baklövéseit elkendőzzék, az amerikai vér és vagyon elherdálását kedvező szin- ben tüntessék fel, az “ellenség” polgári lakosságának a lemészárlását “védekező” vagy “megtorló” lépésként állítsák be (vagy egyszerűen letagadják), a legcsufosabb vereségeket mint dicsőséges győzelmeket prezentálják — egyszóval: a hadigépezet szívesen megtűri maga körül a civileket, amig azok olyan buzgalommal kiszolgálják őket, mint azt különösen az utolsó évtizedben alkalmunk volt megfigyelni.... De a most már korlátlan hatalomra vergődött erőkombináció, abban a pillanatban, hogy a civilek részéről komoly ellentállásra talál, nem fog egy percig sem habozni, hogy — huszonöt milliónyi dossier-raktárának a felhasználásával — béklyókat illesszen a civilek kezére-lábára, a legmagasabb funkcionáriustól a legalacsonyabbig... Rémlátas? Bár az volna! __ • (1971. május 13.) JL
