Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-29 / 17. szám
Thursday, April 29, 1971 AMERIKA! MAGYAR SZO — HUNGARIAN WORD 9 A “Newsweek” egy húron pendül a US News & World Reporttal. Anthony Lewis, a NY Times kommentátora idéz Stewart Alsop cikkéből, mely a Newsweek-ben jelent meg: “Nem praktikus tovább folytatni egy olyan háborút, melyet a nép egyáltalán nem támogat. ” MÁR A REPUBLIKÁNUSOK IS . Olvassuk a NY Times ápr.ló.-i számában: Egyre több republikánus szenátor jut arra a következtetésre, hogy Nixon elnöknek ki kell tűznie egy dátumot az összes amerikai csapatok kivonására Vietnamból” “A kongresszusi kerületükben végzett közvéleménykutatás meggyőzte őket arról, hogy a szavazók többsége véget akar vetni a vietnámi háborúnak.” Az ország minden részéből 30.000 levél érkezett Paul McCloskey kaliforniai rep. képviselőhöz, s a levélírók arra biztatják, hogy az 1972-es előválasztásokban pályázzon az elnöki tisztségre.Tudvalevö , hogy a 43 éves képviselő ellenzi Nixon vietnámi politikáját és követeli az amerikai csapatok kivonását Indokinából. McCloskey nem az egyedüli répub likánus képviselő, aki kritizálja az elnök politikáját, de ezek nem kapnak 30.000 levelet. Ennek oka az, hogy McCloskey nemcsak kritizálja Nixon háborús politikáját, de javasolja elmozdítását (impeachment), ha nem változtat rajta. E lapszámban közöljük négy egyházi lap “VÁDOLUNK” vezércikkét. Ezek a lapok visszatükrözik a református, katolikus, evangélikus egyházak s papok háboruellenes tevékenységét. Végre az amerikai rabbik országos konferenciája is átiratot intézett Nixonhoz, követelve az amerikai csapatok a- zonnali kivonását Vietnámból. MIT MOND A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS ? Igaz: a Harris Közvélemény Kutató Intézet jelentése szerint az ország lakóinak csak 23 százaléka egyezett meg a Calley ügyben hozott ítélettel, de a 77 százalék azért ellenezte azt, mert úgy vélték, hogy Calley hadnagy csak bűnbak volt és a feljebbvalóit kellett volna elitélni. A KONZERVATÍV kaliforniaiak. i VÁDOLUNK I • I i Ezek a kivonatok négy egyházi lap közösen ki-| ! adott vezércikkében jelentek meg. A négy lap — aj »Christian Century, a Christianity and Crisis, a Nati ! tonal Catholic Reporter és a Commonweal — szer-j (kesztői azt mondják, hogy a közös nyilatkozat J fegyedülálló az országban a vallásos újságírás törté-' jnelmében és ezeknek a lapoknak mélységes aggo-l | dalmát mutatja az Egyesült Államok meg nem szü-( | nő vietnámi beavatkozásával szemben. j . —Vádoljuk a U.S. vezetőit a Vietnámban óhajtott | » cél és az eléréséhez használt eszköz közötti egyen-i I súly teljes hiányával és hogy szándékosan szemet’ | hunynak az ebből eredő, úgyszólván mérhetetlen ’ | emberi szenvedésnek. | | — Vádolunk két egy mást követő kormányt azzafj I hogy a politikát csalárd bizalomkeltési játszmánál^ • tekintik, mellyel annyira félrevezették a közönsé-j I get, hogy a legtöbb polgár már nem hisz saját kori » mányának szavahihetőségében. I — Vádoljuk az Egyesült Államokat, hogy fősze- } repe volt 1970-ben, Dél-Vietnámban csupán 25-35 1 j ezer polgári személy meggyilkolásában és az évtize-l Jden át sokezerrcl több emberi élet kioltásában;! | négyszer annyi ember megsebesitésében, melyek-1 I nek egyharmada lehetséges, hogy 13 éven alulij j gyermekekből állt; és az elképesztő számú 5 milliój » személy menekültté tételében. Az ilyen tettek népi, I illenek az amerikai foglyok emberséges bánásmód- I jaért elhangzó, finomkodó kérelmekhez. | — Vádoljuk a jelenlegi kormányt, hogy kegyet-^ { len félrevezetéssel állítja a háború “fokozatos fel- | számolását” és dicsekszik a csapatok kivonásával,^ j ugyanakkor a halált és vérontást más népekre há-l | ritja át, csak az amerikai veszteségekkel törődve, az • amerikai politikai tettek nyomán gyökerükből ki- ! szakítva az ázsiaiakat, és fennen hirdetve a légierő » korlátlan alkalmazását, amelyben csak a végső, I nukleáris erő alkalmazása képez kivételt. | — Képtelenségbe menő következetlenséggel vá| dőljük azokat a hatalmi erőket, amelyek ájtatosan I prédikálnak az ellen, hogy ez az ország különítse el • magát a nemzetek közösségének morális Ítéletével ! szemben. Attól tartunk, az igazi elkülönülés az, » hogy Amerika nyomást gyakorol az egész világ- | ra, igy próbálja a világ jövőjét átformálni, mások | meghívása, vagy beleegyezése nélkül. Folytathatnánk a TÉNYEK felsorolását, de hisz- szük, hogy a nem baloldaliak véleményét idézve, bebizonyítottuk: hol áll az amerikai nép többsége. Peregrinus le akarja építeni a Gallup Közvéleménykutató Intézet jan.31.-én közzétett jelentését, mely arról számol be, ,hogy az amerikai nép 73%-a ellenzi a vietnámi háborút. A következőket irta: “Az a nép, melynek állítólag 79 és negyed %-a (a Gallup- jelentes 73%-t ir) ellenzi a háborút, de melynek kevesebb, mint egy fél %-a mozdult meg ellene aktívan...” Ha azt használjuk mércéül, hogy a nép hány százaléka mozdul meg aktivan a háború mellett, vagy ellen, akkor is azok kerülnek felülre, akik azt állítják, hogy a nép többsége ellenzi a háborút. Példa: Hányszor próbált a Rev.McIntire és más hozzá hasonló fasiszta elem háborút támogató “tö- meggyiilést” összehívni? Minden kezdeményezésük kudarcba fulladt, nem tudtak néhány száznál több embert megmozdítani. Ezzel szemben minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy országszerte milliók megmozdultak, köztük munkások, intellektuelek, diákok, nők, férfiak, fiatalok, öregek és az utcára vonulva követelték a vietnámi háború befejezését. Az utolsó pár hónapban - és különösen a kambodi- ai és laoszi kalandokat követően - a békemozgalom hazánkban minőségi változáson ment át. Minden mozzanatában népmozgalommá vált és elemi erővel halad célkitűzése felé. Nixon elnök és a kormány képtelenek lesznek e- redeti tervüket végrehajtani: katonai győzelmet a- ratni s kénytelenek lesznek politikai utón befejezni a háborút, vagy egyszerűen kivonni a csapatokat Vietnámból (noha Laird hadügyminiszter e sorok írásakor sajtónyilatkozatban kijelentette, hogy légierőnk időtlen időkig ott marad.) Azt jelenti ez, hogy minden rózsás, hogy máról holnapra várhatjuk a háború végét? Hogy a háború (minden bizonnyal az amerikaiak veszteségével) befejezése nem rejt újabb veszélyt az amerikai népre? Távolról sem. A tény, hogy mind Nixon elnök, mind Agnew alelnök jelezte, hogy a háború “elégtelen”, győzelem nélküli befejezése vádaskodást vált majd ki a jobboldalon. A szélső jobboldali elemek (Goldwater, Thurmond, Agnew,st.) bűnbakokat keresnek majd, akikre rá akarjak hárítani a felelősséget, hogy miért nem nyertük meg a vietnámi háborút? Ez a veszély fennáll. De úgy véljük, hogy a józan elemek felülkerekednek és a háború befejezése u- tán a demokratikus erők kerülnek a nyeregbe, melyek a békés egymás mellett élés elve alapján újabb háborúk elkerülésével, versenyre lépnek minden országgal, hogy melyik tudja a legnagyobb előnyt nyújtani a legtöbb ember részére. Ilyen politikával és ilyen programmal véget vethetünk az embertelen vérontásnak és beheggeszthetjük hazánk vérző sebeit. Ez az elképzelés nem önámitás, nem optimizmus, nem is pesszimizmus, hanem a helyzet tényleges felmérése. ^ A San Franciscotól délre fekvő San Mateo megye szavazóinak nagy százaléka konzervatív republikánus. E szavazók között közvéleménykutatást végzett a Palo Alto Times, mely feltárta, hogy a szavazók 50 %-a támogatja Paul N. McCloskey republikánus képviselő javaslatát: “Ha Nixon nem változtatja meg vietnámi politikáját, el kell távolítani (impeac- he) tisztségéből.” Es a szavazók 69 %-a támogatja a javaslatot: A kongresszus tagadja meg törvényileg pénz előirányzását a háború folytatására 1971. dec. 31.-e után, AZ IFJÚSÁG ELLENZI NIXON POLITIKÁJÁT A Fehér Ház áltál megszervezett Országos Ifjúsági Konferencián — a Colorado állami Estes Parkban — szavazat többséggel elvetették a Nixon vietnámi politikáját támogató javaslatot és követeltek az összes amerikai csapatok — gyalogosok, légierő és hadiflotta kivonását, valamint minden hadművelet — azonnali és teljes beszüntetését Indo-Kinában ez év december 31.-ig. A Vietnámban szolgált, leszerelt katonák vonultak az Arlington temető felé, ahol tiszteletüket akarták leróni a háborúban elesett bajtársaik emlékére. Zárt kapukat találtak. John Kary aki szeme világát vesztette el Vietnámban, mondotta: “Ez a nép temetője, a mi temetőnk. Mit gondolnak, hogy lezárták előttünk a kapukat?”
