Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-22 / 16. szám

Thursday, April 22, 1971

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

7

MOÓR PÉTER-AMERIKAI MAGYAR PROLETÁRKÖLTÖ

Moór Péter 1944-ben “Szivünk emberméretű!” című verseskönyvéhez irt előszavában a szó szoros értelmében bocsánatot kér verseinek pesszimista hangjáért. Ügy véli, hogy a versek között van néhány, amely “megmenti a könyvet nem ritkán pesszimizmusba hajló jellegétől”. Van a könyvben “Múlik a fekete” cim alatt egy fejezet, amelyben a reménykedés, a szebb jövő hitének hangja csendül. Moór Péter és korabeli költőtársainak a pesszi- I mizmusa a most már vége felé bukdácsoló 20. század második negyedében hatalomra jutott fasizmus terméke, de 1944-ben a hitlerizmus már teljes vereség előtt állott és Moór egyik versében már ezt írhatta:

Már üveges szemmel Nem nézünk holtunkra,

Emlékezni kezdünk Emberi voltunkra.

A kötetben közölt legtöbb versét Moór Péter a második világháború első éveiben irta és ezeknek a verseknek jobbára pesszimizmus az alaphangja. A pesszimizmus azonban lehet pozitív hatóerő és gyakran az is és mindenesetre az jVloór Péter verseiben. Ez az erő mérhetetlen tekintéllyel ruházza fel Moór Péter “sirfelirat”-ait és a többi maró gúnnyal irt verseit. “Három sírfelirat” ai egyik ilyen verse. A versek két-két sorból állnak és igy hangzanak:

I

Szovjet hős fejfájára

Nézd mosolyunk utazó, s hirdesd a világnak e földön:

Mit tettünk, örömest tenne újra szivünk.

n

Barnaruhás katona fejfájára

Fordulj el vándor, üzenő szavunk csupa bánat: Merre a vérünk foly, fű—fa, virág nem nő.

III

S.S. Elit-gárdista fejfájára

Előbb hevenyén betakart cinkos-kéz barna fövénynyel;

Kondor falt fel utóbb, rá, hbgy a Föld kivetett.

Moór “Magyar mátkák., 1943.” cimű verse is ilyen lázadó, vádoló vers. Minden sorában szikrázó pörölycsapásként hangzik a gúny. A vers háttere

egy magyarországi hir, amely szerint a második világháború alatt, amikor a magyar nép virága ezer számra pusztult el, egy rendelet lehetőve tette magyar lányok számára azt, hogy “megesküdjenek” hősi halált halt katona-szeretőjükkel. Négy versszakot idézünk ebből a könyörtelenségében kiváló versből, amely versszakról-versszakra mind kegyetlenebb haraggal vádol.

Vigadjatok lányok,

Szép idő vár rátok:

Harci zaj, ha elmúlik is Harcmezőn ha elhullik is,

Lesz azért mátkátok.

Kár, nincs keze, lába Se csókja, se láza;

Van egy zörgő váza S ügy zörög mint ó-szekéren A saroglya lánca. . .

Se illata, se színe,

Nincs semmiféle ize,

Se jó, se gonosz szive,

S óh jaj! nincs férfi dísze

Ne sírj hát te öntelt, te Szerencsének fölkentje:

Tied lesz érdemrendje Es ha volt, vaskeresztje.

Moór második verseskönyve a “Magyar nóta balladája” két évvel később 1946-ban jelent meg. Ebben a kötetben a hang már majdnem mindig pozitív. A versek az öröm, a győzelem hangján szólnak. Véget ért a második világháború, a fasizmus — legalább egyelőre — vereséget szenvedett, Magyar- ország felszabadult. Ebben a kötetben érte el a költő fejlődésének magaspontját. Közli többek között William Blake (1757.-1827) angol misztikus költő “The tiger” cimú versének izzó hangú magyar fordítását, amely messze fölötte áll Kosztolányi Dezső fordításának. A “Magyar nóta balladája” kiválóságát legszebben illusztrálja a szocializmus magyar- országi győzelmével büszkélkedő “Amerikai magyar vasas dala”.

Olaj, acél, esztergapad,

Hallom a hirt, könnyem szakad.

Ez járja most:“Add meg magad!” Fut Pestről a siserehad.

Hét vasesztergályos beszélget a gyárban a hazai hírekről. A költő igy buzdítja őket:

Pattanj fel egy B—twentynine-ra! Átruccanunk Kolozsvárra.

*

Es Moór Péter versének vasasai haza is ruccannak.

Hazamegyünk verekedni,

Rendbehozni, perlekedni,

Vihar után felseperni,

Esetteket felemelni.

Zúgjon a gép, boszorkányos...

Három ugrás, a Lágymányos,

Suhog a szijj, búg az acél _

Kilenc bukfenc: Csepel a cél.

Széjjel száguldunk majd A nagy Hortobágyon,

Segítünk mindenen,

Bojtáron, jobbágyon.

Betonra szereljük A szép Délibábot S ha kell, lecsapoljuk Az ecsedi lápot.

Bugacon traktorra Tanítjuk a kanászt,

A Földet tanítjuk:

Teremjen ananászt.

A Tiszához érve (Semmit ki nem hagyunk),

Csetneki csikóstól Száz lóerőt kapunk.

Építünk virtusból Felhókarcos házat S nap alatt felhúzzuk A vasbeton vázat.

Széles villanyáram Fut át az országon,

Piros pozsgás öröm Emberen, jószágon.

Van ebben a Moór kötetben egy vers, amely a költő személyes ügyét-baját tárgyalja és azért rendkívüli jelentőséggel van felruházva. “Máglya és gyertyafény” a cime. A “má^ya” a fasizmus máglyáin felperzselt irodalmat jelképezi, a “gyertyaláng” pedig

az ó, a költő hangját, amit — úgy véli Moór Péter — senki se hallgat meg, nem is vesz észre.

Sosem volt sok helye verseimben A lírai legelső személynek,

De álljon elő most, s mondja el, hogy árva Dús Amerikában mind a magyar ének.

így panaszkodik a költő. Ugyan “emberméretú” a szive és sok hántást, sok jeges közönyt kibírt, még azt is, hogy a “széplelkek” elhallgatták és hogy hiába irt, mégis fáj, hogy semmire se becsülik azt a szerény kis gyertyalángot, amit távol a hazájától megőrzött, de kitartásra, a kis fény életben tartására biztatja a szivét, mert “hátha megőrzői egy jó szót, hangot, egy feltett, áldott formulát”.

Sajnos minden költő elsírhatja ugyanezt a panaszt — különösen pedig idegen földre került költők és ezek köze tartozik Moór Péter is.

Talán majd az utókor igazságot szolgáltat neki is es a többi hasonsorsu költőtársának is.

Tolnai Ottó

SZÍNHÁZI LEVÉL

THE TRIAL OF THE CATONSVILLE NINE, Daniel S. J. Berrigan katolikus pap színművét ját- szák minden este zsúfolt ház előtt a new yorki Good Shepherd Faith Church színházban, a 152 West 66th Streeten, a Lincoln Center mellett. Ez a színmű a kritikusok véleménye szerint az év legjobb és legfontosabb történelmi színdarabja. Lényege a katonai behívó kártyák nyilvános elégetése Catonsville, Md.-ben, 1968. május 17.-én. Dániel Berrigan és fivére, Phil Berrigan, a két fiatal jezsuita szerzetes volt a vezetője ennek az égetésnek. A behi vó kártyák elégetésével tüntettek a vietnámi háború ellen. Ezért a humanista tettért a Berrigan fivéreket 3 — 6 évi börtönre Ítélték. Azok, akik részt vettek az égetési tüntetésben, szintén szigorú börtönbüntetést kaptak.

A színpad a bírósági tárgyalótermet ábrázolja. Halljuk a Berrigan fivérek és társaik megható védőbeszédét a hazaárulás megbélyegzése ellen. Az ügyész és a biró nem veszik tekintetbe ezt a tiltakozást, és mint Nixon pribékjei, kegyetlen büntetést mérnek ki a vádlottakra.

A színdarab ékesen bizonyítja, hogy a humanista és igazán keresztény lelkiismeret serkentette a két fiatal jezsuita papot a behívó kártyák elégetésére. Ilyen módon hozták az amerikai kormányok több, mint évtizedes indo-kínai vérontását a lakosság és a világ elé. A közönség lelkes tapssal fogadta a színmüvet. A színészek kitűnőek, különösen Ed Flanders (Daniel Berrigan), Michael Kane (Phil Berrigan), Peter Gorwin (ügyész) és William Schal- lert (itélöbiró). Reméljük, hogy mindenki, akit a jó szinművek érdekelnek, különösen olyan színmű, amely reálisan visszatükrözi Amerika mostani helyzetét és rendszerét, megnézi a TRIAL OF THE CA- TQNSVILLE NINE-t.

A Katolikus Egyház, a Jezsuita Szerzetek és más egyházak elitélték a hatóságokat embertelen hajszájuk miatt. Szenátorok, képviselők, irók, tudósok és polgárok ezrei követelik az elitéltek szabadon- bocsátását. Dániel Berrigan még mindig a Danbury, Connecticuti fegyházban van. A.V.

TERJESSZE LAPUNKAT