Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-01 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April I, 1971 Nők a magyar függetlenségért FEUDALIZMUS /Palffy Ilona rendkívül érdekes és tanulságos könyvéből fogunk részleteket közölni kiváló harcos asz- szonyokrol, akik a szabadságért folyo harcban már a jobbágyság óta részt vettek./ Az osztalytarsadalmakban, melyek a dolgozók elnyomásán es kizsákmányolásán alapultak a nőket különleges elnyomásban tartották. Legkirivóbban mutatkozott meg a feudális kizsákmányolás a jobbágyság viszonyai között. A jobbágy osztály notagjai együtt viselték a kizsákmányolás terhet a férfiakkal: ugyanakkor a csalá — dón belül egyenlőtlen, kiszolgáltatott helyzetben voltak a férfiakkal szemben. Középkori jobbágy falu. A feudális termelésben a döntő részt a mezogaz dasag, aföldmuvelés jelentette, jobbágy asszonyok es lányok együtt dolgoztak a földeken a család férfi tagjaival, de a mezei munkán tül egesz sor feladat hárult rájuk. A kert, a háztáji gazdaság és tér' mészetesen a háztartás: a feudális gazdasághoz tartozó szövés—fonás es hasonlók, mind a női munkák voltak. A jobbágyság egyik legsúlyosabb terhe a robot: a fóldesurnak teljesített ingyen munka volt. A no ezt is vállvetve viselte a férfival. Amint fokozódott a kizsákmányolás, úgy nőttek az egész jobbagy csa Iád terhei is. A földesur háztartásának, udvarának, háztáji gazdaságának munkáját leginkább a jobbágyok végezték. A földesur tetszés szerint, korlátlanul rendelte be őket az udvarba. A jobbágy asszony rabja volt a feudális rendnek, rabja volt a földesur háztartásának.Otthon családján belül rabja volt sajat háztartásának, apja vagy férjé akaratának. A no helyzetét súlyosbították régi korokbol fennmaradt hagyományok. Úgy kezelték ^ mintha meg mindig adás—vétel tárgya lett volna. A hűbéri lépcsőzd. hűbérurak a jobbágyokat a birtokkal együtt adományozták. Erre vallanak a — napjainkban is használatos — kifejezések: “eladó lány”,férjhez “adtak”,“elvette” a feleségét. Ennek maradványai, hogy az asszony még most is sok helyen “uramnak” nevezi férjét. Alarendeltsegenek jele képén nem megy vele egy sorban, csak utana. Nem eszik vele együtt, csak a maradékból. A földesurral szemben a jobbágynő kiszolgáltatottságának legmegalazóbb formája volt az úgynevezett “első éjszaka joga”. A feudális uralkodó osztály ezt a romai rabszolgatársadalom szokásából ültette at. Ez a “jog” a jobbágy lányt a földesur szabad prédájává tette. A nő különleges elnyomatása hozzátartozott a feudális társadalom rendjéhez.Az egyház, a feudális rend ideológiai fotámasza mindent elkövetett hogy ezt az állapotot a neveles es az erkölcsi kényszer eszközeivel is minél tartosabbá tegye. Mint az elnyomottakat általában, a nőket még külön is igyekezett meggyőzni, hogy helyzetük megmásíthatatlan természeti törvény, isteni rendelés következménye. Szenvedéseikért majd a túlvilágon kapnak kárpótlást. Az asszonyok világi feladata: a családi tűzhely ápolása es a gyermekek nevelése, ami a gyermekeket a feudális rend türelmes kész szolgáivá Parasztok terményeikből »ajdndékokalt adnak Zsigmond királynak. teszi. Jellemző, hogy még a felvilágosultabb Batizi András, protestáns prédikátor is a nők istentől rendelt kötelességről beszél és azt tanítja, hogy: “Asszonyembernek ez az o tiszti, Hogy az o férjét igen szeresse: Urának mondja, őtet bóesülje. Neki engedjen, otet tisztelje. Az o urának hazát őrizze, Es marhájának gondját viselje, Az szövést, fonást el ne felejtse Es háza népét o jóra intse. O magzatinak gondját viselje. Nagy szeretettel okét nevelje, Az nagy istennek ő félelmére Okét tanítsa és jóra intse.” Ki éltét magasabb czélnak szenteli, ne várja, hogy önmaga fogja éldelni gyümölcseit: sok idő kell, mig a mag, melyet az emberiség mezején elhinténk, gyümölcsöket hozhat. Eötvös. ÍGY élnek ma a magyar NŐK A magyar nők társadalmi-gazdasági szerepe gyökeresen megváltozott az elmúlt negyedszázad során Az ország lakosságának 51 százalékát kitevő népesség passzivitásra kényszeritett, számításon kívül hagyott tömegből fontos, alkotmányos jogokkal felruházott főszereplővé lépett elő a Magyarországon végbement forradalmi átalakulás következtében. A magyar nők helyzetében beállott változás a tanuláshoz és a munkához való jog gyakorlása terén mutatkozik a legerőteljesebben. 1937-38-ban a felsőfokú oktatási intézmények végzett hallgatóinak 0.7 százaléka volt nő. Az 1964-69-es egyetemi és főiskolai évfolyamokon mintegy 38 százalékos arányt képviselnek a nők. A pedagógiai pályára felkészítő egyetemek és tanárképző főiskolák pedig szinte “elnőiesednek”; a lányok csaknem 70 százalékos többségét képviselnek. A munka joga, a kínálkozó munkaalkalmak sokasága, az önálló kereset lehetősége és nem utolsósorban a ki nem élt ambíciók sarkalló ereje 1949-tol 1969-ig 770 ezer nőt késztetett rá, hogy hivatásszerű munkát vállaljon. Ma a keresőképes korú nők 65 százaléka dolgozik. Nagyvárosokban 80 százalék. A nők tömeges munkavállalása hozzájárult a nép- gazdasági tervek teljesítéséhez, a családok anyagi helyzetének javításához. Kedvezően hatott a politikai,szakmai, kulturális fejlődésükre, egyúttal csökkentette vagy teljesen megszüntette kiszolgáltatottságukat. A munkát vállaló nők tömege jelenleg lényegében kettős terhek hordozója: változatlanul ellátja családját, vállalja az ezzel járó nem kevés teendőt. Igaz, a háztartások gépesítése hatalmas arányokat öltött az elmúlt tiz esztendőben, s az állam különböző hitelakciókkal, vásárlási kedvezményekkel elősegítette a nehéz otthoni munkák megkönnyítését. A nŐk helyzetének könnyítésére vonatkozó határozat foglalkozik a több műszakban dolgozó nők munkabeosztásának folyamatos megváltoztatásával az öt munkanapból álló munkahetek,a szabad szombatok megoldásával. Ha ma Magyarországon a nőket kérdi meg valaki az egyenjogúság alakulásáról, általában keveslik a fejlődést, a férfiak meg éppenséggel sokallják a történteket. Van azonban egy 140 ezer fős nöreteg, amelyik többségében elégedett. Kismamák, akik az államtól havi 600 forintos “fizetést” , illetve gyermekgondozási segélyt kapnak három éven át azérty hogy otthon maradhassanak kicsinyükkel, amig az óvódást kort el nem éri. Ez az 1967 óta érvényben lévő gazdasági-társadalmi gondoskodás annak érdekében, hogy az újszülött anyja védőszárnyai alól induljon el a felcseperedés utján, — legalább is Közép' Európában, páratlan a maga nemében. Ma több mint kétmillió magyar nő, aki néma tömegből, társadalmi másodrendűségböl, elsőrendű állampolgárrá lépett elő az elmúlt negyedszázad során, többségében őszintén ragaszkodik kivívott egyenjogúságához. Mert egészen másképp élnek a magyar nők, mint ahogy anyáik, nagyanyáik éltek. Okosabban, szabadabban.- ■ -1 ■„ >■«-« —a B ■ Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szivében. Széchényi 8
