Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-11 / 10. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD- --- 1 ------ Thursday, March 11, 1971 * Ki lesz a világbajnok? “En leszek”— mondotta Muhamad Ali, aki hétfőn este március 8-án méri öszsze tehetségét Joe Frazierrel, a jelenlegi ökölvívó világbajnokkal a Madison Square Gardenben. /Tekintettel arra, Hogy a lapot hétfőn zárjuk, e szamunkban nem tudunk beszámolni az eredményről./ Az Ibusz Sportiroda utazásokat szervez Szófiába a bolgár-magyar labdarugó-mérkőzésre (1850 forint) a madridi ökőlvivó Európa bajnokságra (12,400 Ft) és a párizsi Franciaország-Magyarország labdarugó mérkőzésre(8900 Ft.) Mindhárom városba repülő - gépen utaznak a résztvevők, a költségekben szerepelnek a városnézések, a belépőjegyek, a kirándulások és egyéb programok. CAGLIARI: Nemzetek közötti barátságos labdarugó-mérkőzésen meglepetésre Spanyolország válogatottja 2:1 (2:0) arányban legyőzte Olaszország csapatát, • Átformálják a brazil labdarugó-bajnoki rendszert. Az új idénytől két tizes csoportban mérkőznek a legjobb klubcsapatok, az első öt - öt helyezett később újabb tizes csoportban viv körmérkőzést, s a győztes nyeri el a bajnoki cimet.Eddig két nyolcas csoportban volt bajnokság és a győztesek játszottak az első helyért. _ (folytatás a 9. oldalról egy erős férfihang elorditotta magát: “Halljuk a súgót!” Amire a súgó olyan hangosan, hogy azt már igazán mindenki hallhatta: “Ének, ének.” A zene nyomban rázendített, mire hősünk a színpad közepére ugrott, nyilván örülve, hogy megszabadulhat a prózától, énekelni kezdte a nóta első részét, mig az asszony csak riszálta ezalatt a derekát: “Ezt a kerek erdőt iárom én, ezt a barna kislányt várom én. Ez a barna kislány viola, én vagyok a vigasztalója.” A néni énekelte, hogy alója. Ez visszhangnak számítódott. Aztán a nő énekelt, inig hősünk vigyázzállásban állott. “Ezt a kerek mezőt járom én. Ezt a barna legényt várom én. Ez a barna legény cédrusfa, én vagyok a gyenge ág rajta.” Ág rajtát a férfi énekelte és az ismét visszhang akart lenni. Aztán a zene kotta- fordulta után minden átmenet nélkül rágyújtott a lassú csárdásra és a férfi rázogatta, majd lerázta az alsó lábszárait. Azután a zenekar rágyújtott a gyorscsárdásra, mire kitört a hadd-el-hadd. Dobogtak. forogtak, zökkentek és akkorákat nyekkentek. hogy félő volt. hogy egymásba esnek, avagy meggyullad alattuk a dobogó. Aztán egyszerre csak kibuggyantak az asszony mellei a pruszlikból. Kezei nem voltak szabadok, mert hogy el ne essenek, kénytelenek voltak egymásba .kapaszkodni, ha öt kezük lett volna, mind az öttel. Mellettem egy gyerek felkiáltott a színpadra: “Néni, kiloccsannak a mellei.” Ügyan nem azt mondta, hogy mellei, de nem irom ki, hogy mit mondott, mert a nyomdász úgyse szedné ki. Ekkora sikert már nem birt el a tömeg és többen ordították, hogy a szerzőt akarják látni. A Géniuszt. Taps, lábak dobogása, mig a zenekar csak játszott, bár csak a zongora balkeze hallatszott. és a színpadon még mindig forogtak. Nyilván. ha megálltak volna, összeestek volna. Aztán minden előkészület nélkül a Géniusz elorditotta magát a kulissza mögül: “Jönnek a pandúrok!" Erre hátul egy öblös hang. amely sok-sok bortól öblösödött ki, vagy be, ordította tulbődüive a bö- dületet: “Nem kell megijedni. Meg van már az italmérési engedély.” Függöny, összemenőben, a tömegen keresztül szabályos mellúszással keresztültolta, fúrta magát az alelnöknő, úgy a terem közepéig, s onnan kiabált, hangja méltó volt tekintélyes tüdő-és testalkatához: “Kész a fánk. Jöhetnek!” • Felesleges volt az elején azt Írni, hogy ezt a műkedvelők ne szíják mellre, hiszen az így kika rikaturázott amerikai műkedvelők úgy vannak, hogy sehogy sincsenek. Ellenben majd minden nagyobb magyarlakta városban vannak óhazából he, ha nem hóba, az óhazai mezőny jobb darabjait játszók, rendszerint morális sikerrel, hogy anyagiakról jobb ha nem beszélünk. Hogy csak egy példát mondjak: itt egy los angelesi társulat Zilahy Lajos “Süt a nap” darabjával kezdett egy sorozatot, folytatva a “Mama”, a “Gül Baba” és a “Néma Levente” darabokkal. Ezek a színészek lényegében hivatásos MŰKEDVELŐK mert ki tudja miből élnek, esténként és hétvégeken próbálnak és jó ha huszonöt, harminc dollárokat keresnek átlagosan egy-egv színdarabban személyenként. És ugyancsak személyenként talán megkeresnek 300 dollárt egv-egy évben... mondjuk négy cent óradijat. (A nyererei sárgarépa kofa többet keres.) Játékuk hivatásos és ha nem kedvelnék a művészetüket, nem játszanának. A másik pont, amit a fenti szatírával kapcsolatban felvetek, hogy ezek a színészek nem utaznak ihajban, csuhajban és röhejben, mert aki amerikai magyarnak kedve van hozzá, megtalálja azt itt az utolsó evekben különösen gombamódra elszaporodott cigányzenés éttermekben és mulatóhelyeken, ahol kiki a maga módja szerint kibömbölheti magát. (Sajnos, avagy természetes, hogy az egyszerű, de istenadta nép itt is. csakúgy, mint az óhazában, jobban pártolja a kol- bászos, hurkával töltött csőrgefánkos ihajt, csu- hajt és röhejt, mint a komoly színházat.) De cingedelmükkel, rátérek e Közvetlen igazi céljára. A Magyarok Világszövetsége égisze alatt, ámbár lehet, hogy tévedek, mert nem vagyok pa- tentirozott benfentes e dologban, ideküldtek egy huszonegy karátos parádés hiper.-szuper ihaj csuhaj röhej szinészcsoportot az óhaza legjobb cigányzenészeivel. akik minden fakultásban letorkolták az amerikai magyar vendéglők és mulatók össz- csuhaját, ihajat és röhejét. Váljék dicsőségükre! De nem válik dicsőségükre. (És nem a színészeket és a zenészeket okolom érte.) Mert miért nem küldenek ide komoly darabokkal, ha mást nem, csak egy icurka, pieurka társaságot? Mégis az ó- hazában van Opera, Nemzeti Színház, Vígszínház és sok, sok színház elsőrendű darabokkal az Ember Tragédiájától kezdve Brechtig, a világirodalom legújabb legjobbjaiig. Miért kelljen annyira nem törődni, annyira lenézni az itteni magyarságot, hogy nagyon lenézni? Az ideküldött társaság éppen olyan “MORÁLIS” dicsőséget hozott a magyar kultúrára, mint mondjuk Bob Hope társulata a karácsonyi időkben szokta “felemelni” az amerikai katonák “MORÁLJÁT” az ő félmeztelen kóristalányaival. A mi színészeink a kultúránk napszámosai. Bárhogyan kerültek is ide, most kulturmissziót leljesitenek és bármi lett légyen is a világnézetünk, vagy politikai hitvallásunk, magyar kultúra volt a múltban, van a jelenben és lesz a jövőben akkor is, ha mi már nem leszünk. Amig vagyunk, örüljünk neki. valahogy idekerült hivatásos színészek, akik héSYMINGTON SZENÁTOR ELITELI HENRY KISSINGER MAGATARTÁSÁT. HENRY KISSINGER WILLIAM G. ROGERS SYMINGTON Nixon elnök külügyi külügyminiszter szenátor tanácsadója Stuart SymingtonJVIissouri állam demokrata szenátora a szenátusban elmondott beszédében rámutatott arra, hogy az adminisztráció legtekintélyesebb legbefolyásosabb személyisége Nixon elnök után Henry Kissinger az elnök külügyi tanácsadója. “Rogers külügyminiszter csak egy nevetséges báb”mon- dotta Symington szenátor. Ennek dacára, Kissinger megtagadja és visszautasítja a szenátus külügyi bi zottságanak meghívását: nem hajlandó tanúskodni. Kissingemek e magatarta sa lehetetlenné teszi, hogy a szenátus érvényesítse az alkotmányban rá hári tott feladatot: adjon tanácsot és hagyja jóvá a külügyi politikát. BELFAST, Észak-Irországban tovább folynak a véres harcok az egyenlőségért küzdő katolikusok és az elnyomó angol csapatok kozott. A hétvégi összeütközésekben egy fiatal tüntetőt agyonlőttek. Egy angol katona is elvesztette életet, sokan megsebesültek.
