Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-09-10 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 10, 1970. Berámáztatom Lehet — a Városháza “You can't fight City Hall.” Mindenki ismeri ezt a mondást. E kis (igaz) történet azonban ennek ellenkezőjét igazolja. Lapunk régi olvasói előbbi Írásomból tudják, hogy 1968 julius 20-án autómat a rendőrség elhurcolta és azt állította, hogy azt a “Tow Away” zó nában parkoltam. Azt is tudják, kedves olvasóink, hogy 25 dollárt kellett lefizetnem, hogy az autót visszakapjam. (Azóta az ilyen kihágásért $75 a büntetés, i Bíróságra mentem és kétszeri kihallgatás után végre 1969 nov. 13-án nekem adtak igazat: elrendelte a biróság a 25 dollár visszafizetését. Ismét egy dollárt kell fizetni Diadalmas érzéssel, a birói döntéssel a kezemben, elmentem a biróság esy másik osztá’yára, abban a hitben, hogy ott megkapom a 25 dolláromat. Átadtam a birói döntést e<?v hivatalnoknak, aki irt valamit, majd igy szóit: kérek egy dollárt. Kiderült, hogy egy dollárt kell fizetnem valamilyen “regisztrálás”-ért. Lefizettem az e?y dollárt. Gondoltam, megéri az újabb befektetést, hogy visszakapjam a 25 dolláromat. Megkérdeztem a hivatalnoktól, ho^y hol és mikor kapom vissza a $251? Azt. mondta, hogy menjek a Municipal Building 615. számú szobájába és ott megkapom a pénzemet. így is tettem, de a megadott számú, szobát nem találtam. Bementem egy másik szobába, onnét egy hivatalnoknő a 618. szánni szobába irányított. Egy nagy terembe léptem, ahol vagy húsz hivatalnok és hivatalnoknő üldögélt az Íróasztaloknál, beszélgetve. Egyik sem dolgozott. Persze korán volt, csak féltiz. Rám sem hederitettek. Odamentem a legközelebb ülő hivatalnoknőhöz és elmondtam, mijáratban vagyok. “Igen kérem, jó helyen jár. I egyen szives adja ide a birói döntést és maid bárom héten belül postán megkapja a 25 dollárt.” Mitévő lehettem? Odaadtam a döntést, sarkon fordultam és elmentem, Vártam három hetet. Semmi nem történt. Se hire, se hamva a 25 dolláromnak. Vártam további három hetet, de egv árva szót sem hallottam a város számvevő hivatalától, . Meguntam a várakozást és levelet miértem Lindsay polgármesterhez, panaszt téve a városi számvevő hivatal lassú munkairama miatt. Levelemre választ kaptam LimKavdől 1970 február 25-én, melyben arról értesít, hogy ez a számellen sikerrel harcolni vevő osztályhoz tartozik és oda utalta át levelemet, megsürgetve ügyöm elintézését. Ismét vártam egy hetet, abban a reményben, hogy a polgármesteri hivatal unszolására a számvevő hivatal majd csak nekigyürkőzik és kiállítja a 25 dolláros csekket. Március 12-én végre levelet kaptam Abraham Beam városi ellenőr tanácsadójától, egy Robert A. Couce névre hallgató bürokratától. Azt Ígérte, hogy intézkedik ügyemben, ha elküldöm az eredeti csekket, amellyel a bírságot lefizettem. Bizonyára azt hitte és remélte, hogy az eredeti csekk már elkallódott. De tévedett. Kéréséhez hiven elküldtem az eredeti csekket. Most már valóban nem volt kiút részükre: ki kell állitaniok a 25 dolláros csekket, gondoltam. Ismét vártam két hétig és miután semmi sem történt, vagyis pénzemet nem küldték vissza, újabb levelet Írtam március 21-i dátummal a város pénzügyi ellenőréhez, Abraham Beam-hez. Erre a levélre egy Harold Suss nevű egyén aláírásával kaptam választ, akinek titulusa: a pénzügyi ellenőr bizalmas helyettese (confidential assistant.) Suss ur azt irta levelében, hogy küldjem el a március 12-én kelt levelükben két dokumentumot: az eredeti csekket. Ezúttal a telefont vettem igénybe és felhívtam a város ellenőri hivatalát (Office of Comptroler) és Harold Suss-t kértem a telefonhoz. Megkérdezték: ki az a Harold Suss? Beame ellenőr bizalmas helyettese — válaszoltam. “Sohasem hallottunk ilyen egyénről ebben a hivatalban” — jött a válasz. “De kérem, itt van előttem a levele, melyet sajátkezüleg irt alá. Lehetetlen, hogy önök nem tudnak létezéséről.” “Sajnálom, mi ilyen egyént nem ismerünk” — jött a válasz és az illető letette a kagylót. Közben elérkezett április eleje és ellátogattunk az óhazába. Május 1-én érkeztünk vissza és a felhalmozódott munka minden percemet lefoglalta. Gondoltam, majd amikor a lap két hétre lezár, személyesen elmegyek a városi ellenőr hivatalába. Julius 14-re számítottam a városba menni ebben az ügyben. Julius 14-én, a reggeli postával megkaptam New York városától a nekem járó 25 dolláros csekket. Julius 14-e tehát nemcsak arról nevezetes, hogy a francia forradalmárok bevették a Bastille-t, hanem arról is, hogy bebizonyítottam: You CAN fight City Haíl! Csupán kitartásra, a nehézségek leküzdésére, a bürokratizmus gyűlöletére van szükség. ...g ...e NAGYMÉRVŰ AZ ELIDEGENEDÉS AZ AMERIKAI IFJÚSÁG SORAIBAN A Columbia Egyetem újonnan megválasztott elnöke, jelenleg a California Egyetem kancellárja, dr. William J. McGill tette az el; ő jelentést az egyetemi zendülések kivizs(?á,ásáT-a kinevezett elnöki bizottság kétnapos beszámolóján. Dr. McGill úgy. vélekedett, hogy sokkal nagyobb számú az elidegenült fiatal az országban, mint azt sokan hiszik. Ennek a “délkelet-ázsiai háború az első számú okozója”, mondotta, de azt is kifejtette, hogy a fiatalok egyre növekvő kétségbeesésének a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. Úgy jellemezte dr. McGill ezt a társadalmi tünetet, mint a fiatalságnak a “tudománnyal és technológiával szemben ellenséges” állásfoglalását és hogy ez a tünet nemcsak nálunk, hanem Nyugat-Európában és Japánban is egyre nagyobb mértékben jelentkezik. Az egyetemeken növekvő, a rendszerrel szembehelyezkedő áramlat kifejlődésére két okot sorolt fel dr. McGill. Az egyik az a társadalmi nyomás, amely egyre több fiatalt késztet arra, hogy egyetemi diplomát szerezzen anélkül, hogy valamennyire tisztában lenne saját életcéljaival. A másik ok a2, hogy sok évi tanulás és felkészültség kell ahhoz, hogy valóban értsenek valamihez. Az egész oktatási rendszert gyorsítani kellene, mondotta dr. McGill. Szerinte az lenne a legjobb rendszer, ha egy ideig az egyetemen tanulnának, dé mielőtt tovább folytatnák tanulmányaikat, munkába állnának, praktikus tapasztalatok szerzésére. A professzor azt ajánlotta az elnöki bizottságnak, hogy a legjobb szolgálatot azzal tennék, ha eloszlatnák azt a szélesen elterjedt tévhitet, hogy az egyetemi ifjúság elidegenedése csak “a radikális forralmárok nagyon kis csoportjára szorítkozik.” Dr. McGill számítása szerint a diákoknak egyhar- mada lehet, hogy a fele, az elidegenedettek kategóriájába tartozik. Los Angelesben, a California Egyetem diákvezetője, Alex Stalcup is felszólalt a Nixon elnök által kinevezett bizottság előtt. Kijelentette, hogy mondjanak le és “igy adják tudtára az elnöknek, hogy önöket arra használták fel, hogy elodázzák a változásokat és felmentsék az elnököt a komoly határozatok hozatalától, melyek a nyugtalanságok okait megszüntetnék.” “önök mondjanak le,” mondotta Alex Stalcup, fiatal orvostanhallgató: “Ha az elnök valóban tudni akarja, mi keseríti el a diákokat, kérdezze meg tőlünk ő maga.” Azt is hozzátette, hogy sokban Ronald Reagan kormányzó felelős azokért az összeütközésekért, amelyek Kaliforniában, a diákok ellenállási mozgalma folyamán kitörtek. ^ ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! hírek az autóvárosból Egyre több a panasz a rendőrség brutalitása ellen. A fiatalságot kitiltják a parkokból, de hát hová menjenek, hol szórakozzanak? Élettel teli fiataloktól nem lehet elvárni, hogy csendben legyenek, némán üldögéljenek. Milyen társadalom az, amely gyermekeit nem akarja megérteni? Azért mert néhány rosszul viselkedik, nem kell az egész fiatalságot elitélni. A fiatalság elkeseredett, mert hiába végzi az iskolát, mégis munka nélkül van. Mit várhat? Hogy Vietnamba, vagy Kambódiába küldik? S akkor még a parkokból is kitiltják őket! Vajon miért áldozzák életüket? Talán azokért, akik annyira gyűlölik őket? A rendőrség rájuk rohan, ha szaladnak, akkor lelövik őket, ha megállnak, akkor összeverik. Mindig azzal vádolják a fiatalokat, hogy kábítószereket élveznek, vagy hosszú a hajuk, meg szakálluk van. Megtagadják tőlük a munkát, a megélhetést és akkor elitélik őket, mert nem dolgoznak, ingyenélők! Adjanak munkát a hosszuhajuaknak, a szakállasoknak, mert azok is emberek és élni akarnak. A mai fiatalság sokkal okosabb, mint szüleik voltak az ő korukban, vagy a nagyszüleik. mert még sok szenvedés árán is harcolnak az igazságtalanságok ellen. A Detroit Free Press arról irt, hogy sok fiatal fiú öngyilkos lesz. Dr. Bruce L. Danto, a Detroit Suicide Prevention Center igazgatója szerint az indokinai háború az oka ennek. Sok ifjú vizsga után önként jelentkezik katonának, nem azért, mert harcolni akar, hanem azért, mert nem akarja saját kezével megölni magát, gondolja, úgyis megölik majd a háborúban. Sok egyetemi hallgatót a halálba kerget a félelem, hogy nem fog tudni levizsgázni, de a háború ijeszti meg a legtöbbjüket, mert iskolájuk befejezése után nincs más hátra, mint katonának jelentkezni. Dr. Danto Vietnamba ment, ahol sok fiatal katonával beszélt és azt találta, hogy sokan meg akarnak halni, mert nem .látják jövőjüket. A múlt évben 500 fiatal hivta fel irodáját, ezek mind véget akartak vetni életüknek. Á Zsidó Community Center gyűlést hivott ahol dr. Danto beszélt és kérte a szülőket, vigasztalják meg gyermekeiket, próbálják őket az ön- gyilkosságról lebeszélni. Ez a második legnagyobb oka a fiatalok elhalálozásának, az első az autószerencsétlenségekből származó balesetek. A legtöbben mérget, vagy altatószert vesznek be. Wayne megyében 4,500 öngyilkosságot jelentettek be a múlt évben a 20—30 évesek között. Orvosok, papok, társadalmi munkások gyűlést tartottak a Herman Kiefer kórházban, hogy valamilyen módot találjanak az öngyilkosságok megakadályozására. Dr. Westman azt mondta, hogy akiknek nincs barátjuk, akivel beszélhetnének problémáikról, azok hívják fel a Birmingham Hotline 644-3300 telefonszámot, itt barátra, segítőre találnak, aki megmentheti élefúket. ^ Pavloff Rose Tűzszünet Vietnamban? WASHINGTON, D. C. — 14 demokrata és republikánus szenátor átiratban kéri Nixon elnököt, hogy javasolja a tüzszünet létrehozását Dél-Viet- namban. Xuan Thuy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője a párizsi konferencián kijelentette, hogy tűzszünetről csak akkor lehet szó, ha az Egyesült Államok hajlandó kivonni csapatait Vietnamból. KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel.: 3-5865 Í PAUL’S TEXACO SERVICE $ 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan * GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS ft Telefon: WA 9-9896 — SZŐKE PAL, tulajdonos JS___
