Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-09-03 / 34. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 3, 1870. Szörnyű gyilkosság — szörnyű per a "Manson-ügy” A vád koronatanújának kihallgatásával a héten lezárult az utóbbi évek egyik legborzalmasabb amerikai bűnügye hetek óta tartó tárgyalásának első szakasza. 1969 augusztusában a kaliforniai Bel Air-villában megölték a 27 éves, nyolc és fél hónapos magzattal terhes Sharon Tate hollywoodi filmszinésznöt és a villában tartózkodó négy ven­dégét. Másnap La Bianca kereskedő és felesége esett gyilkosság áldozatául. A rendőrség a rém­tettek nyomozása során csaknem négy hónapig hamis nyomon járt. Október 10-én a kaliforniai Halálvölgyben tolvajlás- és autólopásügyben le­füleltek egy hippibandát. Hogy a banda tagjait milyen súlyos gyilkosságok terhelik, azt csak de- ember elején kezdték gyanítani. Susan Atkins unalmában egyik cellatársának elmesélte az egész gyilkosságsorozatot, sőt arról is beszélt, hogy újabb merényleteket terveztek, amelyek végre­hajtására már nem maradt idejük. Rabtársnője mindezt közölte a nyomozó hatóságokkal. Öten kerültek a vádlottak padjára: a 35 éves Charles Manson, és négy nő: a 22 éves Patrícia Kenwinkel, a 19 éves Leslie Van Honten, Linda Kasabian, valamint Susan Atkins. A hatóságok ismét a vádlottak között kerestek olyat, aki haj­landó terhelő tanúvallomást tenni társaira. A per koronatanújának szerepére vállalkozott Linda Kasabian (társai Yana, a boszorkány néven is­merték) abban az esetben, ha szolgálatai fejében mentesitik a vád alól, noha augusztus 8-án ő is részt vett a gyilkosok kocsivezetőjeként és őr­szemként a Sharon Tate-villában történt hatszo­ros gyilkosságban. így derült ki, hogy Manson a bandavezér, akit Krisztusnak és Sátánnak egyaránt neveztek, vi- tathatalan vezetője és parancsoló ja volt a rab­szolgamód engedelmes bandának, s hogy másokat arra használt, hogy az általa kitervelt gyilkossá­gokat véres valóra váltsák. Szexuális orgiákat rendeztek, amelyeken a vezér parancsára “mim denki mindenkivel szeretkezett”. A bandavezér hatalmát a “családban” a kábitószer-fogyasztás- nak s állítólagos hipnotikus erejének köszönhette. Mansonnak zavaros, fasisztoid politikai ambí­ciói is voltak. Hitt abban, hogy elkerülhetetlen a fehérek és a négerek háborúja. Ezt akarta előse­gíteni azzal, hogy a fehéreket a négerek ellen for­dítja, zűrzavart támasztván közöttük gyilkossá­gok egész sorozatával. A gyilkosságok színhelyén “disznó”, “halál a disznókra” felirat szerepelt a falon vagy az ajtón. (Manson szerint — tipikus fasiszta gondolatmenet! — a gyilkosságok tisztu­lást hoznak, felszabadulást a XX. század rendkí­vüli feszültségéből.) A koronatanú beszámolója szerint éjfél körül érkeztek a Tate-villába, ahol Charles Watson: fceatnevén Tex (ügyét Texasban elkülönítve tár­gyalják) nyomban elvágta a telefonzsinórokat. A következő pillanatban szembe találták magukat egy éppen a kocsijába szálló fiatalemberrel, akit Tex előbb leütött, majd négy lövéssel megölt. A többiek eltűntek a házban. Kasabian ezután rövid idővel borzalmas sikoltozást hallott a házból... Majd egy ember lépett ki az ajtón — (nyilvánva­lóan Frykowski filmrendező). “Egész arca véres volt. Egy pillanatig egymás szemébe néztünk.. . és én rémülten kiáltottam: istenem, úgy sajná­lom. Könyörgök, hagyjátok abba.” A férfi elesett, majd belelőtt, végül leszúrta. “És akkor én lát­tam Katie-et — Patricia Krenwinkelt —, amikor próbált felállni, de Watson ráugrott, leütötte, egy lányt üldöz, szúrásra emelt késsel. A film­sztárt és a többieket bent mészárolták le.” A farmra visszatérve jelentették Mansonnak a történteket, de az elégedetlen volt és kijelentet­te, hogy “túl szennyes munkát” végeztek, s hogy a következő éjjel majd ő “megmutatja nekünk, hogyan kell az ilyen dolgot végrehajtani”. A ko­ronatanú szerint Manson maga kötözte össze a La Bianca házaspárt, majd kijött, és beküldte Watsont, Krenwinkelt és Van Houtent hogy vé­gezzenek velük. Fitzgerald, a vádlottak védőügyvédje, kereszt­kérdések tüzébe vonta a vád koronatanúját. Több színes felvételt mutatott a Tate-villában történt kegyetlen mészárlásról. Kasabian azt állította, nem hitte, hogy barátai ilyen állati dolgot művel­hettek. Kanarek, a másik védőügyvéd azt próbál­ta bizonyítani, hogy Kasabian igenis berohant a Tate-villába. Arra vonatkozólag, hogy kiáltott-e, hogy pró­bált-e telefonálni, Kasabian nemmel felelt. Ami­kor visszafelé vezette a kocsit a banda főhadi­szállására, próbált-e érdeklődni, miért ölték meg azokat az embereket? Azt válaszolta, úgy emlék­szik, hogy valami pénzről volt szó, de félt bármi­féle megjegyzést tenni. A következő éjjel, foly­tatta az ügyvéd, ugyanarra kérték meg, mint elő­ző éjjel. Tett-e kísérletet arra, hogy ne menjen. A válasz szerint csak szemének nézésével tilta­kozott ... Kasabian előéletét, amely tele van zűrzavarral és kisiklásokkal, a védelem igyekszik a maga ja­vára kihasználni. Egykori háziasszonya, egy Mia­mi Beach-i bártulajdonos kijelentette róla, hogy notórius hazug, s igy nyilatkozott neki a lány ap­ja is. Mielőtt a Manson családhoz csatlakozott volna, legalább tizenegy olyan közösségben élt, amelyekben valamennyien kábítószert szedtek. Manson először arra törekedett, hogy megvál­toztassa a 12 tagú esküdtszék összetételét. Az es­küdtek átlagos életkora 50 évnél magasabb és per sze jobb polgári személyekből áll. Manson azt kö­vetelte, hogy hozzájuk hasonló “nomád” is kap­jon helyet az esküdtek között. Manson most is igyekszik uralmát megőrizni vádlott-társai fölött. Úgy játszik, hogy az kifele, a tárgyalóterem fa­lain kivül is hatásos legyen. Elutasítja a bíróság illetékességét. “Hitem önmagámban erősebb, mint fegyvereitek, kormányotok, gázkamráitok. Az én birám a szeretet” — igy-beszél a gyilkos­ságok főihletője és szervezője. Nemrég azzal kel­tett feltűnést, hogy homlokára karcolt kereszttel jelent meg a tárgyalóteremben, s kijelentette “Kiikszeltem magamat az önök társadalmából”. Néhány napja a tárgyaláson Manson Kasabianre nézett s mutató ujjával jelezte, hogy árulásáért mire számíthat: elmetszik a torkát. Homlokukon kereszttel jelentek meg vádlott­társai is. Egy szabadon levő bandatag, Sandy Good, cédulát csempészett Kasabianhoz, amelyen az állt: “Meg akarsz öletni bennünket, Linda? Jó néhány tízezer fiatalt? Láttad az x-et Charlie homlokán, már százak viselik.” Ha Manson a tárgyalóteremből kifelé játszik, a tárgyalótermen kívülről is beleszóltak az ügybe. Nem kisebb személy, mint Nixon elnök: Augusz­tus 3-án az elnök Denverben beszélt a bűnüldö­zésről, “a rendszer elleni mozgalmakról”, s arról, hogy a társadalomnak hogyan kell a hatóságok segítségére sietnie. Elitélte, hogy az amerikai fiatalok és sokan az öregebbek közül is, hősöket csinálnak bűnözőkből. Példának említette meg a Manson-esetet, amely uralja a hírközlő szerveket. “Ez a Manson — mondotta — olyan ember, aki nyolc esztelen gyilkosságban bűnös közvetlenül vagy közvetve.” “Manson bűnös”, a Los Angeles Times ezt a cí­met adta másnap első oldalas indulóanyagának, miként a többi lap is. A tárgyalóteremben pedig reggel ott feküdt a lap Mansonnak a vádlottak padján levő helyén. Első dolga volt botrányt csap­ni, mert hisz az esküdtszék még nem döntötte el, bünös-e vagy sem. A vádlottak állva skandálták: Nixon megmondta, bűnösök vagyunk, miért foly­tatnak procedúrát. A vádlottak ügyvédjei kije­A "Manson család" tagjai a szupermarket hulladékából szedik össze ebédjüket

Next

/
Thumbnails
Contents