Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-07-30 / 29. szám

Thursday, July 30, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérVéGiüevée írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. Kambodzsai számvetés Bennfentes washington-i újságírók szerint Nixon- nak megrögzött szokása, hogy valahányszor egy- egy nagy horderejű lépést készül tenni, félrevonul a Fehér Ház egyik ritkán használt szobájának a magányába és ott — ceruzával a kezében és jegy­zetkönyvvel az ölében — felméri a tervezett lépés pozitív és negativ következményeit, azokat szem­beállítja egymással, aztán egy könyvelőhöz illő pre­cizitással mérleget von és ha az egyenleg nyeresé­get mutat, akkor minden további habozás nélkül foganatosítja a kontemplált lépést... Ezt a “be­vált” kettős-könyvviteli metódust alkalmazta a Kambodzsába való betörés elrendelése előtt is. Mint aki magam is konyitok egy keveset a kettős könyvvitelhez, én ebben a felmérési módszerben semmi kivetni valót nem találok. Mig azonban a képzett, mérlegképes könyvelő (accountant) rideg számokkal dolgozik és pontosan tudja, hogy egy- egy tétel a mérlegnek a “tartozik” vagy “követel” oldalára vezetendő-e be. a mi fehérházi főkönyve­lőnk sok esetben a saját — nem túlságosan bevált — értékítéletére, képviseletére és erősen elfogult, sanda szemléletére támaszkodik annak eldöntésé­ben, hogy mi tekinthető “nyereségnek” és mi jár “veszteséggel.” Mivel ilymódon egyiknek a másik­kal való összetévesztése szint elkerülhetetlen, bi­zony gyakran előfordul, hogy elnökünk “hamis mérlegre” alapítja a nemzet jólétére, a nemzetközi viszonylatokra és a világbéke problémájára messze kiható döntéseit. Az ilyen könyvelő három hónapig sem maradhatna egy jónevü vállalat szolgálatá­ban ... Útilaput kötnének a talpára az ipsének! A nixon-i könyvvitel jónéhány esetben csúfos kudarcot vallott. Csak úgy kapásból megemlítem a hamis mérleget, amire az úgynevezett “déli stra­tégiáját” alapította, hogy a Strom Thurmond & Co. támogatását elnyerje: a négerséget sikerült neki teljesen elidegeníteni magától, de ugyanakkor sikerült a szenátornak és a vele szövetkezett poli­tikai tényezőknek a tajtékzó haragját és bosszú­vágyát is kihívni maga ellen: a mérleg két oldalán szembeállította az infláció megállításával járó elő­nyöket az ettől várható, “kismértékű” munkanél­küliséggel és eldöntötte, hogy az előbbinek a ked­véért meg kell kockáztatnia az utóbbit és az ered­mény az lett, hogy az infláció nyakló nélkül foly­tatódott ugyan, de nagymértékű munkanélküliség keletkezett a “kismértékű” helyett; rászabadította a krakéler Agnew-t a sajtó, televízió és rádió hír­magyarázóira, a Kongresszus mindkét házának há- boruellenes tagjaira, hogy elcsititsa őket és mi tör­tént? Ma már a saját pártjának is egy jelentékeny része ellene szavaz a Kongresszusban. . . A mérleg itt is hamis volt és Nixon ma már nem talál elég nagy szájkosarat, ami Agnew fáradhatatlan pam- puláját elcsititaná ... Lássuk csak, hogy’ fest a kambodzsai betörés mérlege: A tervezett kéthónapos kampánytól azt remélte, hogy “a kambodzsai határszélen elhelyez­kedett kommunista erőket kitakarítja onnan és igy az amerikai katonák Vietnamból való hazahozatalát meggyorsítja.” Ezt szépen bevezette a “nyereség” oldalra. (Hogy milyen nyakatekert logikával, azt csak ő tudja. ..) De elfelejtette a “veszteség” ol­dalon feljegyezni a következőket: A kommunista csapatok még a Pentagon túlzott számításai sze­rint is csupán egy keskeny, 21.7 mérföldet nem túlhaladó, határszéli sávnak mindössze öt — egy­mástól távoleső — pontján fészkelték be magukat, vagyis a körülbelül 300 mérföld szélességű ország­nak legföljebb egy-tizenötöd részén voltak otthono­sak. Ma, a “példátlanul sikeres” kampány után, ugyanazok a kommunisták az országnak több, mint felét tartják a kezükben és egyes egységeik elju­tottak a főváros: Pnom Peng környékére, sőt a nyugati határ szélére is, ahol Thai-föld szomszéd­ságában ütötték fel sátrukat. (Azt pedig ma már az óvodásgyerek is tudja, hogy gerilla-harcosok egy ilyen hatalmas területen csak úgy létezhetnek, ha a nép támogatja őket.) Az amerikai haderők visszavonulása után Kam­Ismét átutaltunk 1,000 dollárt az árvízkárosultak segítségére Augusztus hó 15-én véget ér a kampány F sorok Írásakor $5,906.64 érkezett hozzánk a lapkampány részére. Ebből első két ízben ezer-ezer dollárt utaltunk át a Magyar Vöröskeresztnek és pénteken, julius 24-én útnak indítottuk, ismétel­ten a National City Bank utján, harmadik ezer dolláros adományunkat magyar árvízkárosult test­véreink felsegitésére. Lapunk olvasói nagyra becsülendő, erős meg­győződésről tettek tanúságot, amikor — legtöbb­jük — szűkös nyugdíjból ilyen szép összeget adott lapunk támogatására és magyar testvéreink felse­gitésére. Az adományokhoz csatolt levelek egyszerű, szív­ből jövő szavakkal ecsetelik az Amerikai Magyar Szó olvasóinak szeretetét lapjuk iránt és szoros, forró együttérzésüket árvizsujtotta testvéreikkel szemben. Mindazok, akik az utolsó pár esztendőben ellá­MAGYAR VÖRÖSKERESZT Budapest, 1970. junius 11. V., Arany János u. 31. Amerikai Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága New York, N. Y. Tisztelt Honfitársak! Megkaptuk 1970. junius 2-i keltezésű leve­lüket, amelyben értesítettek, hogy együttérzé­sük kifejezéseként csekkszámlánkra átutaltak 1,000 (egyezer) dollár összegű pénzadományt az árvízkárosultak megsegítésére. Engedjék meg, hogy a Magyar Vöröske­reszt nevében a legőszintébb köszönetem fe­jezzem ki személy szerint önöknek, és önö­kön keresztül mindazon honfitársainknak, akik határainkon túl sem feledkeznek meg arról, hogy segitőkészségükkel és áldozat- készségükkel hozzájáruljanak az árvíz okozta súlyos pusztítás és kár enyhítéséhez. Külön is köszönetét mondok a további se­gítés érdekében kifejtett fáradozásukért. Honfitársi üdvözlettel: Rostás István főtitkár bodzsában felejtett, legalább két hadtestet kitevő saigon-i rablók, fosztogatók és erőszakos nővadá­szok (ezeket a megtisztelő jelzőket az amerikai tu­dósítók jelentéseiből kölcsönöztem!), akik állítólag a legjobban kiképzett saigon-i egységekből kerül­tek ki, továbbra is ottmaradnak, ahelyett, hogy a saját országrészükben harcolnának, tehát az ő tá­vollétük nemhogy meggyorsítaná, hanem lényege­sen lelassítja az amerikai fiuk hazaszállítását, hi­szen miközben a legharcképesebb saigon-i egysé­gek Kambodzsában rabolnak, fosztogatnak és meg­erőszakolják a védtelen nőket, amerikai katonák­nak kell helyettük harcolni és vérezni Vietnam­ban! EZT MR. NIXON NYERESÉGKÉNT KÖNY­VELI EL?! De ez még semmi! A Lón Nol-féle bábkormány napjai meg vannak számlálva. Mr. Nixon minden befolyását latbaveti, hogy a szomszédos “fenyege­tett” országok siessenek a támogatására — termé­szetesen amerikai költségre! —, de eddigelé a szomszédok nem nagy hajlandóságot mutatnak ar­ra, hogy az árulás és CIA-ármány révén létrejött kambodzsai “kormány” bőrét megmentsék. Előbb- utóbb Mr. Nixon — mindenfajta szenátusi és tö­meg-tiltakozás ellenére! — erkölcsi kötelességé­nek” fogja tartani, hogy az Egyesült Államok te­kintélyét és haderejét, nemkülönben dollárbillióit bevesse a mérleg serpenyőjébe, nehogy ez a derék antikommunista kormány megbukjék és az ellen­togattak Magyarországra és élvezték a magyar nép vendégszeretetét, a Magyarok Világszövetsége szív­ből jövő barátságát, most, mikor a magyar nép egy rétegét ilyen súlyos elemi csapás érte, adományaik­kal viszonozták ezt a baráti, testvéri érzést. Elismerő levelet kaptunk s Magyar Vöröskereszttől A Magyar Vöröskereszttől julius 23-án kaptuk meg az első ezer dollárról szóló elismerést. Az el­ismerő levelet lapunk ezen oldalán közöljük. A levél dátuma junius 11 és azért érkezett hozzánk csak julius 23-án, mert rendes (nem légi) postán lett feladva. Mindazok, akik részt óhajtanak venni la­punk fenntartási kampányában és ugyanakkor segíteni óhajtanak az árvíz által súlyos hely­zetbe került magyar testvéreinken, tegyék meg azt a következő két hétben, mert a kam­pányt augusztus 15-én lezárjuk. — RÖVIDEN Sál Róma. — Egyes jelentések arról számoltak be, hogy a Vatikán vagyona 12 milliárd dollár. E hí­rekre válaszol a Vatikán hivatalos lapja, mely ta­gadja e híresztelést. • Washington, D. C. — A képviselőház bankügyi bizottsága javaslatot fogadott el, mely felhatal­mazza Nixon elnököt az árak és munkabérek rög­zítésére. - üi -­Nixon elnök kijelentette, hogy nem veszi igény­be a felhatalmazást. • Washington, D. C. — Napfényre jutott, hogy a Penn—Central vasutvállalat anyaszervezete (Penn Central Co.) 1968- és ’69-ben 98 millió dollár rész­vény osztalékot (dividend) adott a részvénytulajdo­nosoknak és ugyanakkor a vasutvállalat csődbe került. New York, N. Y. — Egyre több tőzsde vállalat egyesül. A legújabb ilyen egyesülés a Walston és a Hayden Stone vállalatok között jött létre. Ez egye­sülési folyamat következménye: több száz alkalma­zott elveszti állását. ség lerohanja az egész országot. És a sokat hangoz­tatott “Nincs többé Vietnam!” jelszó a szemétlá­dába kerül, mert ime: teremtettünk magunknak egy uj Vietnamot... Ez azt jelentené, hogy a már hazahozott amerikai fiukat újra vissza kellene kül­deni az indokinai dzsungelekbe és más százezreket ezeknek a tetejében... így gyorsítja meg Mr. Nixon az amerikai haderők hazahozatalát! Ez is nyereség?! De ha már az események és fordulatok arra kényszeritenek bennünket, hogy kiálljunk Lón Nol-ék mellett és “felszabadítsuk” Kambodzsát a kommunizmus fenyegető járma alól — igy szól majd egy újabb Nixon-féle “mérleg” —, miért ne foglalnánk bele a “felszabaditási” tervünkbe sze­gény Souvanna Phouma barátunkat is, akinek a kormányát Laos-ban erősen szorongatja és előbb- utóbb eltávolítja a pro-kommunista Pathet Lao párt, amely Laos felét tartja birtokába^? Egy csa­pással két legyet — he? Ez volna 'aztán az igazi “nyereség!” És az egész vállalkozás csupán száz- billió dollárba, további 50 vagy 100 ezer amerikai életbe és még két országnak az elpusztításába ke­rülne . .. Még egy pár ilyen “mérleg” és az Egyesült Ál­lamok csődbe kerül! (1970. jul. 20.)

Next

/
Thumbnails
Contents