Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-12-17 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD FASIZMUS AZ ANTISEMITIZMUS ELLEN? A közelmúltban sok országot fertőzött a felfogás, hogy zsidókat üldözni nem bűn, e politikának 5 millió zsidó áldozata volt. Hozzáadva a második világháborúban a németek és csatlósaik által meggyilkolt 25 millió polgári személyt és hadifoglyot, ez a történelem legnagyobb mészárlása. A nácik ellenfelei mindent elmulasztottak a zsidómentés érdekében. Egy hatalom volt, a Szovjetunió, amely a háború elején mérhetetlen nehézségek közt hát- ratelepitette zsidósága nagyrészét: igy a túlélő európai zsidóság háromnegyed része az ő területén volt. Majd a szovjet hadsereg felszabadította Kelet- és Nyugat-Európa megmaradt zsidósága háromnegyed részét. De azután a nyugati hatalmak politikája újra a Szovjetunió ellen fordult. Ezt enyhe szóval hideg háborúnak nevezik (enyhe, mert sok forró háború lett belőle) és mig Németországot keblükre ölelték, a'Szovjetunió gyalázása hazafias kötelesség lett. Kisebbségekben gyakori, hogy tulkiabálják a többséget; ezt tette a nyugati zsidóság egy része is: feledve eszméit és múltját, antikommunizmusban igyekezett tulorditani a hivatásos antisemita-antikommunistákat is. Kiélesitette a helyzetet, hogy Izrael szovjetellenes politikát követ s igy a zsidóság konzervatív és jobboldali csoportjai (kivált az U.S.-ban) fasiszta jellegű antiszovjet “keresztes hadjáratot” folytatnak. Az észak-amerikai magyarul beszélő zsidóság egyes szereplői is — mint Fábián Béla — és újabb hetilapjai a Völkischer Beobachtert és a Pesti Újságot lekonkurrálva szidták és szidják a Szovjetuniót. Gyalázzák, mert nem támogatja Izrael háborús politikáját, de főleg, mert szerintük a Szovjetunióban “üldözik” a zsidó eredetű lakosságot (nem irom: vallásu, mert a Szovjetunió, miként Izrael zsidó népének nagy része nem vallásos). A legtöbb kisebbségnek, a Szovjetunió zsidóságának is vannak panaszai (bár többségük nem tekinti magát kisebbségnek). Ott ugyan antiszemitizmust nem tűrnek, de százezer könyv közt megjelent 1-2 antisemita is—mig betiltották. Panaszolták hogy pészachra nincs elég macesz, de most ugylátszik van. Hogy nehezítik a vallásos életet — de kivált a szovjet fiatalabb korosztályaiban, mint sok más országban is a vallásosság mindenütt csökkent. Sokat tiltakoztak itt a jiddis irodalom elnyomása ellen, de ott a zsidóság nagyrészének nem jiddis volt az anyanyelve s az e nyelven olvasók száma oly gyorsan csökken, mint az U.S.-ban. De miután Izrael szovjetellenes politikája a cionizmust szalonképessé tette olyan zsidó körökben is, amelyek eddig ellenségei voltak, a legfőbb panasz a Szovjetunió ellen, hogy akadályozza az aliját, a kivándorlást Izraelbe. Ehhez itt nehéz hozzászólni, mert kevés szovjet zsidó nyilvánította e szándékát s eseteiket a reakciós sajtó felfújta — de ismeretes, micsoda propaganda buzdította kívülről a szocialista országok népét kivándorlásra vagy szökésre, csak hogy hazájuknak ártson. Mellébeszélés és elterelés Majdnem 20 éve bevégződött a Szovjetunió történelmének az a korszaka, amely példátlan eredménnyel építette fel a birodalmat és megmentette a világot a náci imperializmustól, de amelyben sok áldozatot követelő törvénytelenségek voltak. Ezeket teljesen kiküszöbölték és a nyugati propaganda már csak azon müfelháborodik, hogy a szovjet az álliberális, álszocialista és álhumanista jelszavak mögé rejtőző ellenforradalmat csirájában elfojtja, olyan Ítéletekkel, melyeknél sokkal súlyosabbak sújtják az U.S. politika vádlottjait, még ha nincs is bűnükre elég bizonyíték. De az U.S. jobboldali és hivatalos köreinek annál kellemesebb, ha zsidó részről van turbulens tiltakozás a Szovjetunió ellen. Először, mert miután köztudomású lett, hogy a háborúban az U.S. és zsidósága szinte semmit sem tett az európai zsidóság életéért, ma filosze- mitizmusát fitogtatja, többet méltatlankodva a macesz, mint akkor Auschwitz miatt. S a fontosabb ok a következő: Az U.S. 25—30 milliónyi “színes” kisebbségeinek küzdelme az elnyomás, diszkrimináció és szegregáció ellen viiágvisszhangot keltett. S az U.S. külpolitikája, mely annyi népirtó háborúba torkolt, a világ felháborodását váltotta ki. Ma már Amerika népének értelmesebb és erkölcsösebb része kétségbeesetten látja, hogy az U.S. részéről ugyanolyan bűnöket követnek el, mint amilyenekért az U.S. és szövetségesei Nürnbergben elitélték a németek vezetőit. E politika irányitói és megtévesztett tömegei tehát örülnek, ha viszonylagos (többnyire igazolatlan) csekélységek hangoztatásával elterelik a belső és kiilsű közfigyelmet az U.S. belső és háborús politikájának rettentő bűneiről és igy azok a demagóg zsidó “papok”, akik a tájékozatlan ifjakat méltatlan, fasisztikus akciókra szervezik, tüntetésekre, teatrális hivatal-megszállásokra és oda-láncolásokra, újabban robbantásokra is, e ködösitő taktikájukban az U.S. felsőbb és reakciós köreinek jóindulatát élvezik (hogy a pénzt honnan kapják, itt nem vizsgálom). De kiérdemlik ők a világ minden fasisztájának, nácizmusának, jobboldali diktatúrájának, juntauralmának és fajelnyomóinak szimpátiáját is. Hogy micsoda szörnyűségek folynak Európában, Ázsiában, Afrikában és a két Amerikában, azt itt nem kell újra részletezni, sokszor beszámoltunk az U.S., Portugália népmtó háborúiról, az afrikai ujra- gyarmatositásról, a rendőri tortúráról Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban, Iránban, Formosán, Dominikában, Brazíliában, Paraguay- ban, Argentínában és Észak-Amerikában, az Amazon-indiánok végnapjairól, a dél-afrikai, rhodesiai szörnyűségekről: milyen hasznos azoknak, akik mindebből nyerészkednek, ha ez emberek véges felháborodási képességét kimerítik az állítólag hiányzó laskával és tefillimmel (imaszij) — olyanokét is, akik Budapesten ilyen szavak nevetségessé tételével igyekeztek fokozni a zsidógyülöle- tet. De ezek a rebek és jarmulkás megszéditett if- jaik, kik a “zsidó önvédelmi ligában” tevékenykednek, nyilván nem látnak ilyen messzire. Különösebb az, hogy közelebbre sem látnak, mert akkor ilyeneket tudnának: bezárták az ünnepekre a Crown Hights jesivát, mert vandálok szétrombolták templomát és iskoláját. Felgyjutottak egy washingtoni zsinagógát. Megszentségtelenitették s összerombolták Rum- son és New Shrewsbury templomát. A Parris Island-i kiképző táborban kegyetlen- kednek a zsidó regrutákkal. Gerald Smith a legvéresebb zsidógyalázó újság, a “Cross and Flag” szerkesztője a történelmi Penn Castle-ba költözött. Felgyújtották az Ahvath Torah templomot a Bronxban. Horogkereszteket festettek egy másik bronxi templomra. Gerald Smith, a leghangosabb zsidóellenes uszító 181,500 dollár szövetségi segélyt kapott. Seattle zsinagógáját felrobbantották. A flatbushi templomot felgyújtották. Felgyújtották Elizabeth templomát. Boston külvárosában zsidó járőrök igyekeznek elejét venni a merényleteknek. A Bronxban szétkergettek egy zsidó istentiszteletet. Egy Green Beret hőst letartóztattak zsidó templom bombázása miatt. Az American Jewish Committée szerint Manhattan jobb lakótelepeinek 60 százalékából ki vannak zárva a zsidók. Jacksonban bombát raktak egy keresztény vidékre költözött zsidó házába. Williamsburgban haszid zsidók és feketék verekedtek egymással. Monroevilleben, a KKK összerombolt egy templomot. Mitchell igazságügyminiszter egy clevelandi klubban szónokolt, amely zsidókat, feketéket és kutyákat nem enged be. Los Angelesben Gitelsont, a Felső Bíróság tagját meg akarták ölni, mert egy lakótelepen elrendelte az integrációt. New Orleansban a zsidó családok farsangkor (Mardi Gras) elhagyják a várost, atrocitásoktól félve. Roxburyban, Dorchesterben, Mattapanban zsidó- ellenes zavargások voltak. Frawley republikánus müliárdos pénzeli a Twin Circle antisemita lapot. Három templomot szétromboltak Rochesterben. Hartford zsidó temetőjét feldúlták. Feldúlták a flushingi zsidó temetőt. Feldúlták és kirabolták Far Rockaway templomát. Feldúlták Karlruhe zsidó temetőjét. Bemocskolták a Milwaukee-i zsinagógát. Brooklynban megakadályozták az istentiszteletet. Mclntire, a hírhedt háborús uszító “pap” ellen eljárás indult, zsidó-, néger- és kalolikus-ellenes rádióbeszédei és un. “egyetemének” előadásai miatt. Kenosha Elk Clubja ma sem vesz fel más tagot, mint “árja” fehéreket. Fehér és fekete diákok igyekeznek rendbehozni a bostoni slüm-ban felgyújtott zsinagógát. A választáson New York állam republikánusai igy jellemezték a demokrata listát: “négy zsidó és egy jig” (néger). Az Anti-Defamation League-nek bizonyára százszor ennyi adata van a legutóbbi hónapokról, itt elég ennyi, hiszen mindez nem fontos. Csak az, hogy akiket a Szovjetunió megmentett, azok most ezekkel a demagógokkal, KKK-sokkal, elmebetegekkel versenyezzenek a Szovjetunió gyalázásábán. És fenntartsák a 180 fokkal elfordult útirányt: amig 1945-ig a zsidókat jó volt megölni, most némelyek szerint csak őket nem szabad bántani (valóban, őket sem szabad bántani). Ha másokat kínoznak, ölnek, feketéket, barnákat, sárgákat, szegény fehéreket is, ez nem számit, ez nem izgatja az uszitókat. ElllÉife ‘ " ____________ Peregrinus 1 bombázások mii sem érnek, csak a béketárgyalásokat veszélyeztetik “A bombázások sehol sem voltak olyan sikertelenek egy háború megnyeréséhez, mint Vietnamban,” irta David Schoenbrun, a N. Y. Times-ban nemrég megjelent cikkében. “Nemcsak a győzelem szempontjából volt sikertelen, hanem a rá fordított nagy költséggel még a rábízott feladatot sem oldotta meg: hogy megtalálja az ellenség muníció szállítási útvonalát és hogy meggyöngitse az ellenség ellenállási képességét.” —11 Schoenbrun mint szemtanú jelentett egy ilyen bombázásról, mikor 1967-ben Észak-Vietnamban tartózkodott, mint újságíró. “Amint az országúton hajtottam — írja —, hallottam, amint a repülőink bombázásra készen közelednek. Az országút zsúfolt volt ezernyi bicikli, ökrösszekérrel, kézzel húzott kocsikkal, az ázsiai jármüközlekedés eszközeivel. Az ut pillanatok alatt kiürült, amint a biciklik és kocsik gyorsan eltűntek az országút melletti sürü bambuszerdőben.” Aztán leírja, hogy a repülők milyen mély krátereket ejtettek az úttestben s utána eltűntek. “Rövid néhány pillanaton belül újból megindult a hangyabolyszerü forgalom az utón... egyszerűen kikerülték a krátereket, mialatt azokat ezrek, ásóval a kézben, gyorsan betöltötték. Ez a támadás nem állította meg a déli frontra való szállítást, d© 2 amerikai gép képzett személyezete s 2 nagyon drága bombázó repülő odaveszett.” A legutóbbi bombázásokra vonatkozólag kétségbe vonja, hogy az amerikaiak tudták volna, hogy a bombázott helyen hadifogoly tábor van. “Én voltam az első amerikai, akinek megengedték az északvietnami hadifogolytáborok látogatását. Emlékszem, milyen részletesen kikérdeztek, amikor visszaérkeztem.” Figyelmeztet, hogy mindamellett az amerikai foglyok életét veszélyeztetik az amerikai bombázások. Majd a következőket írja: “Miért kellett most, amikor állítólagosán a háború méreteit csökkentjük, ezt a borzasztó bombázást megkockáztatni, mely teljesen hiábavalónak bizonyult? Vagy minek kellett a James Bond* szerű hetvenkedés, mellyel legjobb esetben is csak néhány foglyot szabadíthattunk volna ki, de a többi 400 ellen megtorlást hívhatunk ki?” “Habár a bombázás katonailag hiábavaló, egy célpontot nagyon pontosan eltalált: a párizsi béketárgyalásokat. Légierőnk ezt a célpontot sikeresen el tudja pusztítani s vele együtt a béke iránti reményeinket is.” Moszkva. — A kormány benyújtotta az évi 188.2 milliárd rubeles költségvetést, melyben javasolják az élelmiszer (mezőgazdaság) és a fogyasztási cikkek termelésének emelését nagyobb befektetések révén. J 3 Thursday, Dec. 17, 1970.
