Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-07-23 / 28. szám

Thursday, July 23, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Rossz diák voltam: dolgozatírásban az utolsók közé tartoztam, kivéve a francia fogalmazást és a történelmet. Nem voltam épp menthetetlenül rossz diák, sem fegyelmezetlen tanuló — nem, in­kább engedelmes, de lusta és szándékosan figyel­metlen. • A második osztály kezdetén apám aggódva lát­ta, hogy megmaradok a legrosszabbak sorában, s elhatározta, hogy bentlakónak ad Passyban egy tanárképzős ismerőséhez, a Janson de Sailly líce­um Louis Mellerio nevű tanárához. Két óra hosz- szat tartó kínvallatás után Mellerio kijelentette, hogy néhány hónap alatt betömi a lyukakat. Meg tartotta-e merész Ígéretét? Mindenesetre az ő ér­deme, hogy az év végén kielégítő átlagosztályzat­tal léphettem a Janson líceum retorikai osztá­lyába. Több szempontból is hasznomra vált a Mellerio- nál töltött fél év. Mindenekelőtt : most először váltam el szüleim­től, hogy részt vegyek egy idegen házaspár min­dennapi életében. El nem hanyagolható jelentősé­ge volt ennek az élménynek egy fiatal teremt­mény fejlődésében, aki természettől fogva hajla­mos a megfigyelésre. Távlat nyílt meg előttem, Szemellenzőket vetettem le, uj szemmel, frissen bontakozott kritikai érzékkel szemléltem múlta­mat, családomat, az addig tiszteletre méltónak és ínagától értetődőnek tartott szokásokat. Fölfedez­tem a tanári környezetet, amely annyira külön­bözött attól, ahol én nevelkedtem: intellektuáli- sabb volt, műveltebb, "művészibb”. Észre sem vettem addig, hogy más igazság is van, mint a mi társadalmi rétegünk igazságai, más, épp any- nyira jogos, s a szellemet épp annyira vagy még jobban kielégítő módjai az életnek, a gondolko­dásnak, a dolgok és emberek megítélésének. Sze­rencsére Mellerio és felesége hamarosan megsze­rettek s nem annyira kosztosdiáknak tekintettek, akinek tudását ki kell foltozgatni, mint fiatal társnak, akinek jelenléte valójában nem teher, Szellemének és Ízlésének csiszolása pedig egyene­sen szórakoztató. Nagyon szerették egymást, ér­telmesek és müveitek voltak mind a ketten. Az ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ Roger Martin Du Gard: ROSSZ DIÁK VOLTAM... ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★'Ár asszony felületesebb volt, mint a férfi, de csupa lendület; közvetlen természete kellemesen élén­kítette fel a mindennapi életet. Nagy szinházked- velők, szenvedélyes olvasók — különösen regény- olvasók — voltak, és sajátos hajlamuk volt, hogy inkább az emberek, mint az eszmék iránt érdek­lődjenek, mulassanak a jellemek sokféleségén, egy szó mint száz: a regényíró látásmódjával szemléljék a világot és figyeljék meg az embere­ket. Ez olyan jellegűvé tette társalgásukat, hogy okvetlenül meg kellett hódítania a magamfajta gyereket. Beköltözésem pillanatától rendelkezésemre állt a könyvtáruk. Ellenőrzés nélkül böngészhettem benne. Alapja a klasszikus irodalom volt, de min- denekfelett modem müvekben bővelkedett. Cha- teaubriand-tól Paul Bourget-ig, Anatole Francé­ig, azt hiszem a XIX. század egyetlen Írója sem hiányzott ebből a névsorból. Kezem ügyében volt Balzac, Michelet, Mérimée, Sainte-Beuve, Renan, Tainte, Flaubert, George Sand, Hugo, Maupassant, Liti, Daudet, Goncourt, Zola, Huysmans, csupa teljes kiadásban! Nem is számítva Barres, Abel Hermann, Henry Bordeaux, Theuriet, Jules Valles müveit és a teljes Paul Adamot! Aztán a költők Baudelaire-től Samainig és közben Herédia, Cop- née, Régnier, Sully Prudhomme... Bevihettem a szobámba mindent, ami csábított. Éltem is ez­zel a szabadsággal; hamarosan a legkülönbözőbb könyvek halmozódtak fel éjjeliszekrényemen. Ké­ső éjszakáig olvashattam az ágyban, s nem szid­tak meg érte: csak néha-néha figyelmeztettek barátságosan, hogy ne virrasszak túlságosan so­káig. Sőt úgy látszott, hogy a Mellerio-házaspár helyesli irodalmi kíváncsiságomat: fölfedezéseim érdekelték őket; asztalnál gyakran tájékoztattak a szerzőről, legjelentősebb müveiről, a személye désemet, könyveket ajánlottak. Lelkesedésemet vagy fiatalos leszólásaimat sohasem tették nevet­ségessé; kényszeritettek, hogy gondolkozzam, pontosabban fejezzem ki benyomásaimat, helyes­bítsem ítéleteimet. Meghitt viszonyban voltam velük; éreztem, hogy komolyan vesznek és rokon- szenvvel hallgatnak meg. Gyönyörűséggel szív­tam be ezt az irodalommal, méghozzá regényiro­dalommal telitett levegőt; uj és részegítő volt számomra. Naivul úgy éreztem, hogy megtalál­tam a magam igazi légkörét. Mennyi mindent faltam fel abban a fél évben! Ha elvonultatom lelki szemeim előtt azoknak a re­gényíróknak sorát, akinek addig még tán a léte­zéséről sem tudtam, s akikkel össze-vissza és oly bőségesen ismerkedtem meg passyi tartózkodá­som idején, eltűnődöm, miféle csoda segítségével sikerült a Condorcet líceum rossz diákjának né­hány hónap alatt nemcsak a ‘profán” könyvek tömegében tobzódni, hanem ugyanakkor az elején, újra kezdeni franciában, latinban, görögben a nyelvtan, mondattan és irodalom tanulását, egy­szóval pótolni a lustaságból elvesztegetett időt... Egyetlen valószínű magyarázat: azt kell hinnem, hogy ez a habzsolás nemhogy ártott volna a mun­kámnak, hanem végeredményben hasznára vált, mert figyelmem, emlékezőképességem állandó használására kényszeritett, 8 vidám, folytonos szellemi tevékenységre serkentett. Mert valóban sokat és jól dolgoztam Mellerioná:! nemcsak szívesen, de bizonyos szomjúsággal, amit ő fakasztott bennem, 3 ami uj volt nekem. Kiváló tanítómester volt, mert igen finom lelki megérzés lakozott benne. Úgy kerültem ki keze alól, hogy fölszerelt az életre elemi, de határozott és bizto­san megalapozott ismeretek poggyászával. De többet is tett ennél: ő avatott be a munka ke­mény és gyümölcsöző élményébe; tőle tanultam meg, hogy elmélyedéssel és akaratommal győze­delmeskedjem a munkakerülő lélek vonakodásán és makrancoskodásain, ő érttette és izleltette meg velem, hogy milyen csodákat művelhetünk magá­nyosan, mélyreható és szívós szorgalommal. (Részlet az önéletrajzi és irodalmi emélkek cí­mű műből.) körül keringő pletykákról; irányították érdeklő­Benedek Marcell fordítása A SEBESÜLT Kovács bepólyázott fejjel jött be az eszpresz- Ezóba. — Mi történt veled ? — kérdeztem részvéttel. — Hosszú história — sóhajtotta — húsz évvel ezelőtt kezdődőt, Mátraházán. Ott nyaraltam. —Én azt kérdeztem, hogy mi történt a fejed­del? — Arról beszélek! Húsz évvel ezelőtt kezdődött, mint említettem, Mátraházá. A mellettem levő Bzobát egy csodálatosan szép nő kapta. Egy sex­bomba. —• Megszólítottad? — ő szólított meg engem. Éjszaka bekopogott. Megkérdezte; kaphat-e egy cigarettát? Adtam neki. Megköszönte, elment és én magamra huzva a paplant, elaludtam. Negyedóra múlva újra ko­pogott. Újságot vagy könyvet kért. Elpanaszolta, hogy nem tud elaludni és olvasni szeretne. Ad­tam neki egy könyvet, azután újra magamra húz­tam a paplant és... — És újra elaludtál. — El. Ismét eltelt egy kis idő, kopogás, a sex­bomba megint bejött a szobámba és megkérdezte, hogy nincs-e altatóm. Volt, adtam neki. •— Erre ő kiment, és te magadra húztad a pap­lant. , — Stimmel. Ez történt húsz évvel ezelőtt. Ma a televízióban egy hasonló szépségű, hasonló ala­kú sexbombát láttam, mh*e eszembe jutott a húsz év előtti mátrházi nő. A nő képe a fejemben volt akkor is, amikor — nem sokkal később egy szö­RÉTESHÁZ ^tcVKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar­Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva HUMOR get vertem a falba. Hirtelen, mintha villám csa­pott volna belém, rájöttem arra, hogy az a csoda­nő nem cigarettáért, nem könyvéi*t, nem altató­ér kopogot be hozzám azon a júliusi éjszakán. Hát persze! Egészen másért jött be! A valóság felismerésének pillanatában a homlokomra csap­tam, de megfeledkeztem arról, hogy a kalapács a kezemben van. így sebesültem meg... (palásti) • / Fiatal tudós érkezik egy afrikai országba, ku­tatómunkára. Első kísérletét egy afrikai bolhával végzi. Leteszi maga elé az asztalra és ráparan­csol: — Ugorj! A bolha ugrik. Az ifjú tudós ekkor kitépi a bol ha összes lábát és megint ráparancsol: — Ugorj! A bolha nem ugrik. A tudós még néhányszor megismétli a parancsot, egyre hangosabban ki­áltva: — Ugorj! Miután a bolha csak nem ugrik, a tudós leül az írógép mellé és papírra veti legelső tudományos megállapítását: “Az afrikai bolha, ha kitépik minden lábát — jnegsüketül.” • A rasekolt megkérdi valaki: — Szabad a talmud tanulmányozása közben do­hányozni? — Dehogy szabad. Egy barátja kioktatja a kérdezőt: — Nem igy kell feladni a kérdést. Figyelj rám! És most ő kérdezett: — Szabad dohányzás közben a talmudot tanul­mányozni? — Persze, hogy szabad. KÉT BARÁT BESZÉLGET — Tudod, komám, az éjjel elkerültem egy nagy balesetet. — Hogy-hogy? — A kocsmában egy kissé tovább iszogattunk, és mikor hazamentem, kérdezi a feleségem hány óra van. — Tizenkettő — mondom. — És abban, a pillanatban megszólalt a kakukos-óra és hár­mat ütött. — És?! — És mivel sötét volt a szobában, én még hozzá- kakukoltam kilencet! A papa korholja a gyerekeit: — Nagyon válogatósak vagytok, gyerekek. Lát­játok, mikor én kicsi voltam, boldog voltam, ha száraz kenyeret kaptam. — Látod apu — szólal meg a kis Pisti —, most örülhetsz, hogy nálunk ilyen jó dolgod van. AMERIKAI MAGYAR SZÓ ÜGYVEZETŐ BIZOTTSÁGA 130 East léth Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Ügyvezető Bizottság! Mellékelem adományomat $.................. összegben a Magyar Szó kampányára, ab­ban a tudatban, hogy ennek 50 százalékát eljuttatják a magyarországi árvízkárosul­tak részére. Név: ............................................................* Cim: ............................................................ Város: .......................................................... Állam: ...................... Zip Code: ..............

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents